Béres Tamás: - 2002 óta van kapcsolatom „zöld” társadalmi szervezetekkel. A „zöld” szót azért teszem idézőjelbe, mert a zöld mozgalomnak is több ága van. Vannak, akik ezen belül csak természetvédelmi kérdésekkel foglalkoznak, és vannak, akik „környezetvédelemmel”. Ha utánagondolunk a „környezet” szó jelentésének, hamar kiderül, hogy minden pillanatunkat a környezetünkben töltjük el, legyen szó városi, emberi, kulturális vagy szubkulturális környezetről, stb. Ezt a széles felfogást a tudomány berkeiben a humánökológia képviseli, amely a mai filozófiai etika fontos felismerésein nyugszik.  A konferencia és a tüntetés szervezésének ötlete is a hazai humánökológia műhelyéből indult.

 

 

B.T.: - 2003-ban hirdettük meg az első ökoteológia szemináriumot a Teológián. Azóta is folyamatosan foglalkozunk környezetetikai kérdésekkel. A Teológus mesterszakunkon külön szakirány van a szociáletikai kérdéseknek. Arra törekszünk, hogy a Szociáletika szakon végzett hallgatóink is fontosnak tartsák a közélet kérdéseiben vállalt feladatokat.

 

 

B.T.: - Megdöbbentő részleteket ismerünk meg azóta is naponta Paks fejlesztési tervének körülményeiről és várható következményeiről. Érthetetlen, hogy egy ilyen átfogó jelentőségű tervet minden társadalmi vita nélkül kívánt megvalósítani a kormány. Az alapvéleményem ugyanakkor nem változott meg. Első lépésben - mint magyar állampolgár - igénylem, hogy egy ennyire jelentős esetben legyen érdemi tudományos és társadalmi egyeztetés. Második lépésben pedig főleg etikai érvek és világtrendek alapján úgy gondolom, hogy az atomerőműépítés divatja fölött eljárt az idő.

 

 

B.T.: - Hagyományos közösségi keretek közt olyan embereket választunk vezetőül, akiket ismerünk és megbízunk bennük. Az aktuális hírek jól mutatják, hogy a politikusok olyan szellemi légkörben élnek és dolgoznak, amelyben még legközelebbi munkatársaik számára sem transzparensek. A politikai professzionalizálódás nálunk is folyik, ez azt jelenti, hogy a demokratikus képviselet lassanként elveszíti a közösségek közvetlen érdekképviseletének erejét. A politika szakma lett. Ezzel szemben csak abban érdemes megbízni, akit úgy ismerek, mint aki hajlandó és képes a közösségem érdekeit képviselni. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Amikor csak elveszíti a vezetés a józan belátását, szólni kell neki. Az egyházaknak különösen nagy szerepük lehet ebben. Nem kell tőlük azt várni, hogy minden kérdésben mindig jó választ adjanak, nem kell közvetlen szereplőnek lenniük a napi kérdésekben. Olyan nagy horderejű kérdésekben azonban mint Paks, ahol a gazdasági és a vele szövetséges szűk műszaki szakmai szempontok esélyt sem adtak a valódi szakmai előkészítésre, meg kellene nyilvánulni a „társadalom lelkiismereteként” működő egyházaknak. Ez a kérdés ugyanis alapvetően kötődik az élet védelmének feladataihoz. Fukushima után az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség elnöke is egyértelműen állt ki az atomenergia felhasználása ellen.