A múltról, gyökerekről

A város legfiatalabb iskolája vagyunk, hiszen történetünk mindössze 20 éves. 1992-ben az akkor még önkormányzati (ma állami) iskolában az első osztályos kisdiákok már egyházi tagozaton tanultak, a mindennapjaik áhítattal kezdődtek, szép egyenruhájuk volt, és a hétköznapokon kék iskolaköpenyt viseltek. Ez akár jelen időben is elhangozhat, hiszen ma is így történnek a dolgaink. Aztán évről-évre növekedtünk, és ma már a 12 évfolyamon, 24 osztályban 551 diák tanul. Ha hozzáadjuk az óvódások létszámát, akkor összesen 702 gyermek és diák arra a kérdésre, hogy hová jársz óvodába, iskolába, így válaszol: a Székács Evangélikus Óvodába, a Székács Evangélikus Iskolába.

A város legfiatalabb iskolája vagyunk? Ha fellapozzuk a város történetét tartalmazó írásokat, ezt találjuk:

1744. április 24-én a Zombáról elüldözött evangélikus családok megalapították Orosházát. A zombaiak Dénes Sándor tanító vezetésével jöttek Orosházára, új otthont teremteni. Ez a tény önmagában is jelzi, hogy az első telepesek fontosnak tartották gyermekeik tanítását. Az evangélikus iskoláztatás tehát a letelepedés évében elkezdődött az ő vezetésével, akit a krónikák „tudós és jámbor iskolamester”–nek neveznek.

Büszkék lehetünk arra, hogy Orosháza legősibb, legnagyobb múlttal rendelkező iskolája a mienk, hiszen a kezdete 1744.

Orosházán már a XIX. században felmerült egy gimnázium létesítésének gondolata, azonban megvalósítására nem került sor. A gimnáziumi oktatás alapjait Musulin Béla okleveles középiskolai tanár tette le, akinek kezdeményezésére újabb próbálkozás indult 1933-ban gimnázium létesítésére. Ebben az időben tanártársa is akadt Musulin Bélának, a tótkomlósi születésű, állásnélküli középiskolai tanár Péterfia Zoltán.  Ők ketten szervezték meg a gimnáziumi tanfolyamot. A lelkes iskolaépítőknek köszönhetően a tanfolyam az 1937/1938. tanévtől kezdődően rendes gimnáziumként működhetett tovább. A neve Orosházi Evangélikus Gimnázium, a fenntartója az Orosházi Evangélikus Egyházközség volt. 

1948-ig lehetett evangélikus iskolája, gimnáziuma a városnak. A kommunista diktátorok megszüntették az egyházi iskolákat, és Orosházán is az állam kezébe került a teljes oktatás és nevelés.

A rendszerváltás után

Csak 1990 után kapták vissza iskoláikat az egyházak. Az ország egyik legnépesebb evangélikus gyülekezetében, az orosháziban is megszületett az elhatározás: legyen az egyházközségnek újra iskolája. Pintér János esperes, Győri Gábor igazgató lelkész és Musztafáné Horváth Györgyi voltak a kezdeményezők, kérelmükben szorgalmazzák, hogy létrejöjjön egy evangélikus szervezésű keresztyén egyházi iskola Orosházán. Az akkor kormánypárti többségű képviselőtestület tagjai a kérelmet benyújtókkal együtt keresték a lehetséges megoldást.

Megszületett egy olyan törvény, amely lehetővé tette, hogy az egyházak visszakapják az 1948-ban elkobzott ingatlanjaikat. Orosháza Város Önkormányzata az Evangélikus Egyházközség birtokába és tulajdonába adta az 1948-ban elvett ingatlanokat, illetve a volt iskolaépületek helyett csereingatlanként átadta a Hajnal utcai óvodai ingatlant és a 2. Sz. Általános Iskola épületét. Ez utóbbi a Bajcsy-Zsilinszky úton áll, a lebontott evangélikus gimnázium helyére épült.  

Az iskola igazgatója Jantos Istvánné lett. Az ő titulusa az alapító igazgató, hiszen iskolát kellett létrehoznia, melynek örökérvényű jelzője, hogy egyházi, hogy evangélikus. Társa az iskolaépítésben számtalan akadt: Nagy Sándorné igazgatóhelyettes, Musztafáné Horváth Györgyi és Maczkó Lászlóné tanítónők, Dérné Csepregi Klára és Ujj Mária délutános tanítónők és Berta Tünde pedagógiai asszisztens. Ők voltak az első kis csapat, amely mára óvodai és iskolai tantestületté bővült.  

Az 1992-ben újrainduló evangélikus iskolánkban az oktató-nevelő munka során igyekeztünk az evangélikus egyházi iskolai nevelésben rejlő, egyedi evangélikus jelleget megvalósítani, a keresztyén nevelés nemes hagyományait követni. Orosházán ez különösen nagy hangsúlyt kap, mivel elődeink becsülték a tudományokat, felismerték, hogy egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül Krisztuson át lehet eljutni a szeretet Istenéhez. Így természetesen a szeretetet, a krisztusi szeretetet állítottuk iskolai nevelésünk középpontjába.

Az iskolaindítás minden időben hatalmas lehetőség és felelősség. Most hadd idézzem fel az evangélikus gimnázium első félévének értékeléséről készült jegyzőkönyvéből dr. Benkő Istvánt, a tapasztalt iskolavezetőnek az akkori tanárokhoz szóló gondolatait:

„A mi mostani kezdeti munkánk minőségétől függ intézetünk /és magunk !/ jövője. Evangélikus vallásos és a magyar nemzeti világnézetünkön kialakult tradíciót kell megalapoznunk és fejlesztenünk itt bent, és az iskolánk kapuján kilépve, Orosháza minden kulturális tevékenységébe bekapcsolódva... Önök helyzete tagadhatatlanul nehezebb, mint azoké a szerencsésebb kortársaké, akik megállapodott, patinás múltú iskolában kezdhetik pályájukat. De ez nem jelenti, hogy kishitűen megtorpanjanak, kétségbe essenek, hanem legyen az előbb vázolt szép feladat az Önök tenni vágyó, fiatal lelke számára nemes indíték, mely lankadatlanul sarkall, hajszol a kitűzött cél elérésére.

Mindenekelőtt jól véssék a szívükbe, hogy a mi pályánk nemcsak kenyéradó hivatal, hanem magasztos hivatás. Akit Isten, Haza, igaz tudomány, tiszta erkölcs szent eszméje nem hevít, akinek lelkében nem lobog a gyermek iránti megértő szeretet: az - ha még úgy bevágja is a pedagógiát, didaktika száraz szabályait - legfeljebb tanító mesterember lehet idővel, de hivatásos, igazi tanár soha!”

Evangélikus iskolánk és gimnáziumunk újraindulásakor dr. Benkő István intelmei nekünk is szóltak, erőt adtak, irányt mutattak. Ez a szellemiség tette lehetővé, hogy a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium immár 20 éve áll az evangélikus oktatás-nevelés szolgálatában. Újraindulása óta százak sajátították el falai között azt a krisztusi alapokon nyugvó tudást és világlátást, melyre mindenkor bátran építhetik kiegyensúlyozott egyéni és családi életüket.  

A Székács-nap 2013-ban

A Székács-napon az alsó tagozatos kisdiákok az evangélikus népiskolák világával ismerkedtek a nekik megfelelő módon, játékosan. A felsősök témája a mai iskolánk története volt. A gimnazisták napja a gimnáziumi oktatás múltjáról szólt.

A nap zárása az evangélikus templomban történt. Emlékeztünk, és hálát adtunk. Az idehirdetés szolgálatát Ribár János ny. esperes úr végezte. Az igehirdetés alapigéje az iskola indulásakor választott ige volt: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. (Péld 9, 10).

Másnap este a Székács–gálán fellépő ifjú tehetségek mutatkoztak be a szülők, vendégek és a diáktársak előtt. Olyan diákok, akik reményeink szerint az Istentől kapott talentumaikat oly módon gyarapítják majd, hogy az nem csak a személyes boldogságukat fogja megalapozni, de hasznára lesz a jövőnk számára is.  

Iskolánk az elmúlt években sok-sok munkával, sok nehézséggel, gondokkal, de mindig Istenbe vetett hittel, bizalommal kivívta hírnevét, tekintélyét, megszerezte a szülők bizalmát.

Céljaink elérésében, megvalósításában sokat köszönhetünk fenntartónknak, az Orosházi Evangélikus Egyházközségnek, és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Ha visszatekintünk, az évek során láthatjuk, hogy az alulról építkező iskolánkat áldás kísérte. Ezt az áldást kérjük továbbra is gyermekeink életére, oktató-nevelő munkánkra!