A szakmai nap első felében lehetőség adódott a Hajnal óvoda megtekintésére, mely után az iskolában folytatódott a program. A köszöntések és az áhítat után a helybéli óvodások igényes műsora következett: a néptánckör fellépése után karácsonyi, húsvéti és pünkösdi táncok, énekek és versek hangzottak el szép, tiszta és nagyon kedves gyermekhangon. Ezt követően a három egyházkerület munkacsoportjai egy képzeletbeli kosarat töltöttek meg ötleteikkel: egymást követve előadták, hogy hol és melyik óvodában milyen programokat szerveznek a nagyobb ünnepkörökben. Öröm volt látni a kivetítőn, hogy melyek azok a keresztény programok, amelyek nélkül - mondhatni - nincs is evangélikus óvoda, és bevallom, sokkal nagyobb kíváncsisággal figyeltem, melyek azok a programok, amelyek egyedinek mondhatók az egyes óvodák esetében. 

Láthattunk sok jó példát arra is, hogyan nyit a szülők, a nagyszülők, illetve a gyülekezet felé az óvoda. Ennek jó példái: az adventi jótékonysági vásár vagy egy csodálatos kis ovis csengettyűzenekar tiszta hangjainak örömteli felcsendülése, vagy akár egy-egy igényesen megrendezett színdarab bemutatása az istentiszteleten.

De ennek fordítottjáról is szó esett: van olyan óvoda, ahol egyes ünnepekkor a szülők énekelnek a gyermekeknek ajándékképpen. Elhangzott példa arra is, hogy a templom felnőtt kórusa énekel együtt az óvodásokkal. Vagy megemlítendő az a program is, amikor a presbiterek jönnek el az adventi játszóházba a kis ovisok közé, hogy együtt éljék meg a közös készülődés örömét. Bizonyára jóleső érzés a kicsinyek számára, ha a templomba érkezve igés lappal köszöntik őket. És ha megtudják, hogy azt éppen kik is készítették a számukra, azt alighanem külön méltányolják. 

Az evangélikus óvoda szerepet vállalhat a helyi társadalomban is: jó példája ennek az adventi városi bódé felállítása, ahol az óvodában barkácsolt kézműves ajándékokat lehet árusítani egy csésze finom tea kíséretében. A gyermekének mindig megható ajándék az idősek otthonában is bármely nagyobb ünnepkor.

Szó esett más jellegű nyitásról is: szép példája a tavaszi kimozdulásnak, ha az óvodások húsvét előtt ellátogatnak – a helyi adottságoknak megfelelően – a kálvária jeleneteinek, esetleg képeinek megtekintésére is.

Az óvodás kis csapat építése is szinte határtalan lehetőségeket nyújt az ünnepek alkalmával: Mikulás-mozi, rajz- és egyéb kiállítások, zeneiskolásokkal való közös zenélés, húsvétot megelőzően az úrvacsora elbeszélése (a pászkavacsorához hasonlóan bemutatva) - mind jó alkalom a kicsik közösségének fejlődésére. A húsvéti keresztelők – a még nem megkeresztelt gyermekek esetében - bizonyára felejthetetlenek mind az ovisok, mind a családjuk részére.

Az óvónői csapatépítésre szinte minden ünnepünk lehetőséget ad, hiszen például egy óvónői kórus bármely egyházi ünnepen közösséget építő erő. Az ünnepeket megelőző közös lelki elmélyülés is minden esetben lehetőséget ad az egyéni önvizsgálatra, valamint újabb lehetőséget tartogat a közösség újabb, közös lendületvételére. 

Az elhangzott prezentációk és kerületi bemutatások összefoglalva - egyfajta analízisként – az evangélikus óvodai nevelés színes palettáját tárták fel. Kirajzolódott általuk a  keresztény óvónői felelősséghordozás és elkötelezettség a kisgyermekek iránt, a szakmai igényesség a sokszínűségben és a kreativitásban, amelyet csak gazdagítani szabad, de belőle alább adni nem. Helyenként szükséges egymás további segítése, a kollegiális közösség további szakmai és lelki támogatása. 

A nap ívét dr. Szabó Lajos rektor rajzolta tovább ünnepi előadásával, aki ünnepeink megéléséről, átéléséről szólt Egyházi ünnepeink és az ünnepkörök jelentősége a család és a kisgyermek életében című előadásában. „Az ünnep mindig reménységet ad” – hangzott lelkesítően, hiszen valamit vagy valakit megünnepelni mindig továbblendít, új perspektívákat nyit. „Ünnepkor egyfajta varázslat részesei lehetünk” – hiszen hogy az élet egy-egy perce, órája milyen meghatározó lehet, azt saját tapasztalatunk is alátámaszthatja. Az ünnep által energiát nyerünk, ezért nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a napi feladatokat mindenkor örömmel folytathassuk tovább.

Az előadás egy érdekes gondolata különösen is megragadó volt: manapság a gyermekek viszik haza az ünnepet az oviból. Közben arra gondoltam, milyen nagyszerű missziós lehetőségek állnak az evangélikus óvodák előtt, amelyekről talán érdemes lehet egyszer majd megtartani egy másik szakmai napot. Hiszen a gyülekezetek többsége elöregedőben és sajnos fogyóban van. Lehet, hogy az óvodásoknak és a családjuknak sokkal nagyobb szerepet kellene adni a gyülekezetépítési stratégiánkban?  

Az előadás záró egységének gondolatai megragadóak voltak: Csoda és titok az óvodában című előadásban elhangzott az „Együtt - szeretetben” mottó, amelyet ki-ki továbbgondolhatott. Valamint az alábbi idézet is ajándékként hatott: „Szeretet nélkül nincs ünnep, ünnep nélkül nincs szeretet.” Köszönet a lelkesítő gondolatokért és a záró afrikai történetért, amelynek végkicsengése: becsüljük meg életünkben a láthatatlan ajándékokat, amelyeket egy-egy közösség (akár maga a házasság is!) rejt magában.

Az alkalmat végül az orosházi evangélikus VIVIT gyülekezeti kórus zárta le egy-egy nagyobb ünnepünk kórusművével. 

Összefoglalóan köszönet ezért a szakmai találkozóért, hiszen aki kapcsolatba kerül az  őszinteség, a nyíltság és a feltétlen ragaszkodás apró gyöngyszemeivel, csakis arra gondolhat - a  Hegyi beszéd után szabadon -, hogy „boldogok vagytok, ha evangélikus óvodában dolgozhattok, mert a sok fejtörést, szervezést és lebonyolítást követően örömötök napról napra csak növekedni fog…”

Isten áldja meg óvodapedagógusaink, pedagógusaink kitartó munkáját. Köszönet azért, hogy a gyermekek testi-lelki nevelését rájuk bízhatjuk, amíg a szülők csak a lelki szemeikkel láthatják a csemetéjüket. Kezük alatt formálódik a jövő gyülekezete, egyháza. Adjunk meg a számukra minden tőlünk telhető támogatást: szakmai, egyházi, gyülekezeti és szülői segítséget. Imádkozzunk különösen is a helyi evangélikus óvodáért – és iskoláért is -, hogy ünnepeink is segítsenek bennünket egymás jobb megismerésében, a közösségeink épülésében. De legfőképp azért, hogy a Jézus Krisztusban való hitben nevelkedjenek fel gyermekeink, hogy életük szépen, tisztán, boldogságban kiteljesedhessen.