„Ez az orgona iránti szerelem ” – Találkozás Teleki Miklós orgonaművésszel

„Ez az orgona iránti szerelem ” – Találkozás Teleki Miklós orgonaművésszel

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya, fotó: Gáti Kornél
Siófok – A siófoki evangélikus hívek ünnepi istentiszteleten adtak hálát negyedszázada felszentelt, Makovecz Imre tervezte templomukért – tudósítottunk nemrég. Az ünnep zárásaként emlékezetes koncertet adott a templom mesterorgonáján Teleki Miklós orgonaművész.

Ebből az apropóból ültünk le beszélgetni pályáról, elhívatásról, megélt ökumenéről és Johann Sebastian Bach soha meg nem unható, csodálatos „arcairól”, de sok más is szóba került, nem utolsósorban a közel két évtizedes ismeretség okán. Persze evangélikus szálakat is kerestünk – és találtunk is…

– A zene iránti fogékonysága bizonyára kora gyerekkorában jelentkezett – de a sok-sok hangszer közül miért éppen az orgonát választotta? Kinek köszönhetően szerette meg a hangszerek királynőjét?

– Az evangélikus Johann Sebastian Bach műveinek köszönhetően. Ének-zenei általános iskolába jártam, ahol mindennap volt ének- óránk, hetente pedig kórusfoglalkozás. Énektanárnőnk, Cseszka Edit – akire most is hálásszeretettel gondolok – nagyon figyelt rá, hogy rendszeres zenehallgatásban részesüljünk. A mai napig nem felejtem el: egyszer a zenehallgatás-órára egy román kiadású lemezt hozott be nekünk, amelyen többek között Bach művek is szerepeltek, egy német művész előadásában, a bukaresti rádió orgonáján. Rettentően megtetszett nekem ez a lemez, óra után kölcsönkértem a tanárnőtől. Szívesen odaadta. Hát, ez valami olyat indított el az életemben, ami azóta sem tűnt el. És az érzés intenzitása sem csökkent… Ez az orgona iránti szerelem, ha szabad így neveznem.

– Gondolom, orvos édesapja is szerette, hallgatta otthon a komolyzenét, de a három fiú közül Ön, a legkisebb lett zeneművész…

– Igen, így van, a szüleim mindig jártak az Operába, bérletük volt, apunak nagyon jó zenei memóriája volt. Ahogy visszaemlékszem, fütyült és énekelt fejből minden híres operaáriát. Nem biztos, hogy tökéletes tisztasággal, néha el is humorizálta a dolgot, de tudta. Édesanyámnak is volt művészi affinitása, máig szép hangja van, jól énekelt, jól táncolt, tehát apai-anyai ágon, ha nem is professzionális szinten, de bennünk volt a művészetek és a zene iránti szeretet, érdeklődés.

– Az „ötödik evangélista” előtt úgy is tiszteleg, hogy kevesek által ismert műveit is felkutatja, játssza, illetve egy-egy koncertjén Bach több arcát is megmutatja hallgatóinak.

– Bach rendkívüli egyéniség volt. A zenetörténészek úgy szokták jellemezni, hogy ő foglalta össze, ő zárta le a barokk kort. Azt is tudjuk az életművéből, hogy szerette magát kipróbálni. Például Vivaldi zenekari concertóit átírta orgonára. Arra is vette a fáradságot, hogy elgyalogoljon egyik nagy elődje, Buxtehude szolgálati helyére, hogy élőben meghallgathassa a mestert. Nyitott volt a kor alkotóira és művészi irányzataira. Különböző stílusokban alkotott – abszolút korszakos zseni volt. Életműve roppant gazdag. Mintegy tizenegy-tizenkét kötetnyi orgonaműve van – akad olyan orgonaművész, aki valamennyit megtanulja, eljátssza! A D-moll toccata és fúgát magam is nagyon szeretem, de igyekszem megmutatni mellette azokat a rejtett értékeket is, amelyeket kevesek hallgatnak, ám legalább annyira csodálatosak.

– Bach egyes kompozícióiban egész kis kamaraegyüttest szólaltat meg egy szál orgonán – tudtam meg az Ön egyik CD-jét hallgatva.

– Ezek a triószonáták. Csodálatos művek. Hat ilyenről tudunk, a korsémáját követő, háromtételes darabok, tempójuk gyors-lassú-gyors, hihetetlenül változatosak, szerkesztési bravúr valamennyi. Technikailag nagyon látványos az előadásuk, hiszen az egyik kéz az egyik billentyű- soron játszik az orgonán, a másik kéz a másikon, a láb pedig a pedálbillentyűzeten. Tehát a kamarazenét az egy szem orgonaművész egymagában játssza. Izgalmas, de nem könnyű vállalkozás.

– És Bach „öt arca”? Aki nem járatos a komolyzenében, „csak” zenerajongó, az hálásan fogadja a segítő kezet, az útmutatást, hogy mit is hallunk, mire kell figyelnünk…

– Ahogy egy zsenihez illik, műveiből akár öt külön világot is felfedezhetünk. Szerepel köztük lipcsei keltezésű – élete utolsó szakaszából datálható – mű, amely elképesztő, drámai arcot mutat meg. Van bűnbánati korálfeldolgozása, amely a befelé fordulás, a bűnök megbánásának és ezáltal a továbblépésnek az esélyét megadó, teológiai tanítású mű. Van vidám, fiatalos, ünnepélyes „Bach” is. Az előbb említett triószonáták felmutatják a zsenialitás arcát…De felfedezésre érdemes a passacagliája és fúgája is, amely egy témára írt huszonegy (!) változat – effajta művet nem is írt többet a mester, mert annyira jól sikerült…. Elmélyedve bennük azt látjuk: ezek a bachi arcok végtelen gazdagságúak…

– Lehotka Gábor tanítványaként a váci templomok orgonáitól indulva a siófoki evangélikus templom orgonapadjáig bejárta az egész országot és a fél világot. Ez bizonyára adott egy széles ölelésű ökumenikus látásmódot. S arról is beszélgessünk, hogy milyen érzés az, ha valakinek a munkahelye a templom, az Isten házának szakrális tere.

– Mindkettő nagyon erősen hatott rám mindig. Gyerekkoromban a református templomban, ahová édesanyámék vittek, látta a nagytiszteletű úr, hogy nagyon érdekel engem az orgona. Szerencsére megengedte, hogy közelről tanulmányozzam, a hangszerrel kialakuló kapcsolatomat ez is segítette. Érzem magamon, hogy az állandó templomi tartózkodás visszahat a lelkivilágomra. Nem tudom, orgonaművész kollégáim ezzel hogy vannak, de én valóban ökumenikus szemléletű vagyok. Reformátusnak kereszteltek, de mindegyik felekezettel egyrészt jó viszonyban vagyok, másrészt minden felekezetű templomban – beleértve természetesen a zsinagógákat is – vannak koncertjeim. Ha a Dohány utcai vagy a szegedi zsinagóga orgonájára gondolok, el kell mondjam, csodálatos hangszereik vannak. Bejárok minden felekezethez, és ez nagy alázatra indít: tisztelem a hitük, a liturgiáik szépségeit, erősségeit. Az evangélikus egyházzal pedig több okból is kitüntetett a kapcsolatom, sok baráti szál fűz hozzá. A siófoki gyülekezettel egészen közeli, baráti viszonyban vagyok, lelkész úrral is, a gyülekezet tagjaival is. Legtöbbször ott gyakorolok a gyönyörű Makovecz-templomban. 2011-ben pedig ki is neveztek a templom címzetes orgonaművészének.

– No, ez mit jelent?

– „Ingyenes állást”, szerződésben rögzített, de kifejezetten szolgálat jellegű státust jelent. Nem a másik fél, hanem én ragaszkodtam ahhoz, hogy kizárólag anyagi juttatás nélkül vállalom. A templom kiváló orgonáját felügyelhetem, ráhatással lehetek a zenei életre, ezt nagyon szép feladatnak tekintem. S ha szükség van rám, szívesen helyettesítem a kántor hölgyet, Várdainé Szentes Mártát is. Azt is mindig ingyen.

– Egy Önnel készült interjúban olvastam: „Cerberusként őrzöm a lelkésszel együtt a csodálatos környezetben lévő mesterorgonát”. Ezek szerint a páratlan templom orgonája is különleges darab?

– Nagyon, és számomra nagyon kedves hangszer! Volt egy igen magas színvonalon dolgozó cég Magyarországon, az Aquincum Orgonagyár. Sajnos a 2000-es évek elején csődbe ment. Egyik utolsó munkájuk volt a siófoki Makovecz-templom orgonája. Barokk stílusban épült, tehát a hangzásideál, a sípsorok összeválogatása, a sípok mérete, megtervezése mind-mind barokk mintát követ. Ugyanakkor nem „kópiahangszer”, nem egy az egyben másoltak le egy ma is fellelhető, Bach korabeli orgonát. Nagy lehetőség rajta gyakorolni, koncertezni, gyönyörűen szólnak a Bach-művek.

– Említette, hogy zenetanárnője révén jutott el leendő hivatásának korai felismeréséhez. Ma, amikor immár Ön is tanít, hogyan szeretteti meg a muzsikát a gyerekekkel? Vágynak a komolyzene hallgatására, művelésére?

– Székesfehérvárott tanítok a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. A gyerekek alapvetően szeretik a zenét, és minden általánosító vélekedéssel szemben azt tapasztalom: van igényük a klasszikus zené- re is! Nagyon türelmes tudok lenni velük, de nincs is más módszer, türelemmel,szeretettel viszont nagyon is meg lehet fogni őket. Kicsit problémának érzem a mai magyar zenetanításban, hogy talán túl sok az elmélet benne, több zenehallgatás és hangszeres zeneóra lenne jó. A sok különóra mellett, amelyre a tanítványaim még járnak, komolyan tervezni kell, hogy heti két zeneelmélet- és két hangszeres óra beleférjen a napirendjükbe.

– Tanítás, koncertek a budapesti Szent István-bazilikában is, „cerberuskodás”, CD-k, DVD-k – de a sikerek ellenére bizonyára látja a pálya nehézségeit is. Nehéz ma megélni egy orgonaművésznek Magyarországon?

– Ahogyan más művészek esetében, úgy a mi pályánkon is szükséges – a tehetség, a szorgalom, a kitartó munka mellett – szerencse is, hogy megtalálják az embert a lehetőségek. Tudom, nagyon kevés kollégának adatik meg, hogy nagy számban adjon koncerteket. Nagyon hálás vagyok azért, hogy én ezt megkaphattam, hogy benne maradhattam a zenei életben. Nem telik el úgy nap, hogy ezt ne értékelném.

– Egy nagyobb koncertre mennyit kell készülnie?

– Úgy vagyunk ezzel, mint az autószerelő azzal a bizonyos egy kalapácsütéssel… Amikor a megrendelő sokallja a munkadíjat egy kalapácsütésért, a szerelő azt mondja: „Mennyit kellett nekem azért tanulni, hogy éppen oda tudjak ütni, ahová kell!…” Bocsánat a profán történetért – nem akarok túlozni, de évek munkája van benne minden egyes koncertben. És persze konkrétan sok hét, esetenként több hónap gyakorlás. Ez szerintem – igényesen – csak így működik.

– Nyáron sokan látogatnak el a Balatonhoz. Mit tud ajánlani, ha valaki a nyári estéken templomi környezetben, orgonamuzsikával szeretne lelkileg feltöltekezni?

– Szeretettel várjuk a kikapcsolódni vágyókat a Balaton mellett négy városban is: Hévízen, Balatonfüreden, Balatonbogláron és természetesen Siófokon, az evangélikus templomban. A koncertekről megtalálhatók az információk az orgona-koncertek.hu oldalon. A szervezőket az motiválta, hogy aki a Balaton környéki világiasabb, kicsit „mondénebb” programok helyett vagy mellett valami más szórakozásra vágyik, hadd találkozzon egy másik színnel is, akár Bach műveivel is a nyári estéken.

Teleki Miklós

Orgonaművészi diplomáját 1995-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneakadémián Lehotka Gábor orgonaművész növendékeként. 1993 szeptemberében elnyerte a budapesti nemzetközi Liszt Ferenc orgonaverseny különdíját. A budapesti Honvéd férfikar orgona- és zongorakísérőjeként kezdte pályáját. Sikeres koncerteket adott Európa számos országában és az Egyesült Államokban, rendszeresen koncertezik a budapesti Szent István-bazilikában. Elnyerte az Artisjus-díjat, számos szólólemezt és egy zenei DVD-t adott ki. A székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola orgonatanára. Siófokon él, az evangélikus templom „címzetes orgonistájaként” a helyi komolyzenei koncertélet szervező- je, a balatoni régió városaiban rendezett templomi koncertsorozat rendszeres fellépő művésze, de alkalmanként kántori szolgálatot is ellát a számára már otthonossá vált siófoki evangélikus gyülekezetben. A Siófoki Alkotók Körének tagja.

 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!