„Hála, köszönet a sok-sok jóért, Isten napról napra gondol ránk” – énekelte a meghitt pillanatokban, és lélektől lélekig szóló kórusművekben bővelkedő jubileumi hangversenyén, a fennállásának huszonötödik évét ünneplő evangélikus kórus, amelynek gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza.

Az evangélikus gyülekezetben már a huszadik század eleje óta volt énekkari szolgálat, időről időre akadtak, akik szívükön viselték egyházi kórus működését. A hetvenes évek végén azonban a korábban meg-megújuló felnőtt kórus megszűnt. A nyolcvanas években még volt egy próbálkozás, de az sajnos nem tartott hosszú ideig, így azután nem volt kórusa az egyháznak. A huszadik század első felére vezethető vissza a Békéscsabai Általános Munkás Dalegylet története is, amely 1965-ig szintén több átalakulást megélt. 1975-ben az akkori városi tanács felkérésére a Tégla- és Cserépipari Vállalat, a konzervgyár, az építőipari vállalat és a később csatlakozó ruhagyár dolgozóinak részvételével alakult meg – az egykori dalegylet hiánypótló szerepét betöltve – a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör, amelyet ettől kezdve, egészen 1992-ig Sutyinszki János karnagy vezetett. A kórus 1989-ig a Békés Megyei Művelődési Központhoz tartozott, a rendszerváltozáskor azonban megszűnt a központ fenntartói joga, így más csoportokkal együtt az énekkar is helyet keresett magának.

Több próbálkozás után, 1990-ben az evangélikus egyház volt hajlandó sajátjaként befogadni a kórust. Akkor Aradi András volt az igazgató lelkész, aki szintén kóruséneklési múlttal rendelkezett, és örömmel támogatta a helyét kereső csapatot. Ez a magyarázata annak, hogy a részben a dalkör tagjaiból alakult kórus kettős jubileumot ünnepelt április 25-én este: a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör újjászervezésének negyvenedik, és a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar működésének huszonötödik évfordulóját. Az evangélikus kórust 1992-ig vezette Sutyinszki János, miután ő a szlovák iskola igazgatója lett, a kar vezetését Halász Annamária vette át, aki 1997-ig tudott maradni. Utána érkezett Kutyejné Ablonczy Katalin.

„1997 nyarán Balatonszárszón nyaraltunk, és eldőlt, hogy Békéscsabára kerülünk. Aradi Bandi bácsi már ott belelkesített, mondta, hogy nincs karnagya az evangélikus énekkarnak, és ugye vállalom ezt a feladatot. Persze rögtön igent mondtam, de ahogy közeledett az ősz, úgy fokozódott bennem az izgalom: Vajon elég jó vagyok-e ehhez? Egyáltalán megérdemlem ezt a felnőttekből álló kórust? Tudok-e darabokat választani, képes vagyok-e megtanítani a kórustagoknak a szólamokat? Értik-e a kézjeleimet? Tudom-e a vezetést felelősségteljesen vállalni? A fegyelmet a nálam idősebb énekkari tagoktól megkövetelhetem-e? Rájuk merek-e szólni, ha hamisan énekelnek? Remegő szívvel és lábakkal másztam fel a lépcsőn 1997. október 14-én az első kedd esti próbára, amikor bemutatkozhattam a leendő énekeseimnek, az első kórusomnak. Istentől kapott bátorsággal és határozottsággal álltam neki a feladatnak, és igyekeztem a belém vetett bizalmat alázattal megszolgálni. Azóta minden kedden 17 órától 18.30-ig a Luther utcai próbatermünkben gyakorlunk szorgalmasan” – emlékezett vissza idejövetelére Kutyejné Ablonczy Katalin, aki immár 18 éve vezeti a kórust, amelyet nem csak jól éneklő énekkarrá, hanem a tagokkal együtt jó közösséggé is formált.

Az evangélikus kórus ma Békéscsaba elismert énekkara, az elmúlt időszakban háromszor is arany dicsérettel minősítést kapott, Szlovákiában, Németországban, Erdélyben is többször jártak. Hogy ilyen szép múlttal büszkélkedhetnek, abban nagy szerepe van a karvezetőn és a kórustagokon kívül Alföldi Csaba orgonaművésznek, a gyülekezet kántorának, aki tíz éve szolgál a koncerteken is.

Az énekkar hálaadó hangversenyén egymást követték a művek, két blokk között pedig Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök tartott áhítatot, visszatekintve az evangélikus kórus múltjára, és kiemelve a lélektől lélekig vezető hidak szerepét. Az est megkapó pillanatai voltak, amikor a közönség soraiban ülő – mit sem sejtő – egykori kórustagokat is az énekkarba invitálták, két régóta a repertoárban szereplő dal, a Mint a szép híves patakra és Az Úr csodásan működik közös eléneklésére. Felemelő volt hallgatni annak a két kórusműnek az ősbemutatóját is, amelyet a korábbi karvezető, Sutyinszki János írt az énekkarnak (Hadd menjek Istenem, Pod oblockom). Ugyancsak megható pillanatok voltak, amikor a kórus köszönetet mondott vezetőjének, Kutyejné Ablonczy Katalinnak, illetve azoknak, akik hosszú ideje tagjai az énekkarnak. A közös múlt, a közös gyökerek révén négyen már negyven éve itt énekelnek: Csávás Margit, Kutiné dr. Stefanovics Katalin, Vaszkó István és Timkó János.

Az est végén nagy sikert aratott, amikor a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar, a Calandrella Kamarakórus és az Arrisus Ifjúsági Vegyeskar közreműködésével, Alföldi Csaba zongorakíséretével énekelt két művet (Gyönyörű mind, The Ground), hálát adva a sok-sok jóért. Énekeltek hálával, szívből, az Úrnak, a közönségnek és önmaguknak.

László Jenő Csaba tudósítása:

„Amikor Isten megérinti a ajkunkat...” – Huszonöt éves a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar

„Azért mentem ének szakra, hogy kórust vezethessek” - mondta Kutyejné Ablonczy Katalin, a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar karnagya. „Aztán amikor a városba kerültem, és rám bízták ezt a feladatot, feltettem a kérdést, hogy alkalmas vagyok-e erre?” - avatta be a kórus huszonötödik születésnapját ünneplő gyülekezetet az együttes vezetője. Az alkalmasságot mi sem bizonyítja jobban, mint épp az április 25-én igen színes repertoárt bemutató áhítat.

Akár történelemkönyvekbe is kerülhetne, hogy miként lett a viharsarki Munkás Dalkörből lutheránus kórus. Merthogy az lett. Így lényegében a rendszerváltásra emlékezett a kistemplomot megtöltő közönség.

Gáncs Péter elnök-püspök a 68. és a 114. zsoltár alapján mondott igehirdetésében is utalt rá, hogy falak bomlottak le és határok nyíltak meg a vegyeskar megújulásával egyidejűleg. „A legnagyobb dolog mégis ez: helyreállítani a kapcsolatot az Istennel. Erről szól a húsvét és a húsvét utáni időszak” - hangsúlyozta az igehirdető. „Van abban valami megdöbbentő, hogy az ember, mihelyst meglátja a napvilágot, azonnal sírni kezd. Mi magunktól ugyanis csak panaszkodni tudunk. Vannak, akik egy egész életen át ezt teszik. Csoda az, amikor Isten megérinti az ajkunkat, és megszólal a dal” - mondta, majd hozzátette: „Mégis mennyien vannak az istentiszteleteinken, akik csukott énekeskönyvvel és csukott szájjal ülnek!”

A jubileumon köszöntötték azokat, akik hosszabb ideje énekelnek a vegyeskarban. Elsőként Csávás Margitot, Kutiné dr. Stefanovics Katalint, Timkó Jánost és Vaszkó Istvánt szólították, akik már négy évtizede kórustagok.

Emlékezetes volt a pillanat, amikor a jelenlegi kórus kiegészült azokkal a korábbi tagokkal, akik valamely oknál fogva már nem énekelnek az együttesben. Egy ismert énekünkbe pedig az egész gyülekezet bekapcsolódott. Az ünnepségen jelen volt a kórus korábbi vezetője, Sutyinszki János is, akinek két kórusművét most ismerhette meg először a nagyközönség.

Az áhítat végén a megyeszékhely kulturális központjában működő Calandrella Kamarakórus és az evangélikus iskola diákjaiból alakult Arrisus Ifjúsági Vegyes Kar is része lett az összkarnak.

Arra pedig, hogy mi működteti a vegyeskart évtizedek óta, maga Kutyejné Ablonczy Katalin karnagy adta meg a választ: „A Szentlélek ereje az, ami segít.”