BÉKÉSCSABA
Kutyejné Ablonczy Katalin
„Ha rajtam múlna, főállásban csak kórust vezetnék, mert ennél jobb nincs! Azért mentem el énektanárnak, hogy kórust vezethessek, és hála Istennek, vezethetek is, hármat is. Sőt, már tervezem magamban, hogy ha megerősödik az alsó tagozat, akkor kellene egy alsós kórus is. Ne nőjenek fel azok a gyerekek úgy, hogy nem énekeltek kórusban!
Férjem lelkész az evangélikus gyülekezetben, én hittant és éneket tanítok a gimnáziumban, de én vezetem a gyülekezeti kórust is, és az egyik városit is. Kórusaim minősítettek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a kórustagok büszkén elmondhassák magukról, hogy micsoda kórusban énekelnek ők! Az iskolaiból és a gyülekezetiből nem küldöm el a dörmögőst sem, hadd legyen ő is büszke magára. Egy-egy gyereknek ez az egyetlen teljesítménye, amire büszke lehet, nem akarnám megfosztani tőle.
Manapság persze sokkal nehezebb. Én például heti három, vagy akár négy próbát tartok, mindenki jön, amikor nincs különórája, aztán a szereplés előtt az igazgató úr elé tárok egy kéthetes próbabeosztást, és szépen összeénekelünk mindent. Nekem ez így elég izgalmas, de végül mindig összeáll! Ezt kell csinálni, különben nincs kórus.
Nekem a karvezetés arról szól többek közt, hogy nyitottnak kell lenni a gyerekek felé – amit amúgy minden pedagógus tud. Az ember vállalja a kitárulkozást, vállalja az evvel járó kockázatot, no de akkor vissza is kapja cserébe a gyerekek figyelmét, szeretetét. Ez hajt, ezért csinálom. Nehéz munka, de nem szabad engedni abból, hogy értékesre, színvonalasra, minőségre törekedjünk. Én például kortárs rajongó – is – vagyok, és felkutatom a mai zeneszerzők énekelhető darabjait. A gyerekek nagyon rá tudnak hangolódni, rajongókká válnak ők is. Találtam egy fantasztikus norvég zeneszerzőt, Ola Gjeilot, akit technikailag nem lehetetlen leénekelni, és ha sikerül, óriási élményt ad. Ilyenek kellenek ahhoz, hogy nem csak megmaradjunk, hanem még élvezzük is, amit csinálunk.”
Műsor:
- Berkesi Sándor: Mely igen jó az Úristent dicsérni
- Pierre Attaignant: Tourdion
- Ola Gjeilo: The Ground
- Bárdos Lajos: Dana-dana