Az alábbiakban az iskola két tanárnőjének beszámolóját olvashatják:

1. nap

A nyári akadémiát ünnepélyes istentisztelettel nyitotta meg Gáncs Péter elnök-püspök az evangélikus templomban. Beszédében Isten és az ember közelségét kívánta a következő napokra; gondok és örömök megosztását, feltöltődést a nyár kezdetén. Az alkalmat emelkedetté tette az evangélikus óvodások és a Revival Vegyeskórus szolgálata.

A program a Városi Sportcsarnokban folytatódott.

A rendezvény házigazdái - Lakatosné Hachbold Éva óvodavezető, Udvarhelyi Attila iskolaigazgató valamint Varga Márta az Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője és Lehoczki Ferenc Soltvadkert város polgármestere - köszöntötték a vendégeket.

Majd Sipos Imre helyettes-államtitkár „A nemzeti köznevelés rendszerét érintő egyes stratégiai kérdések és jogszabályváltozások” címmel tartott tájékoztatót. Előadását a következő idézettel fejezte be:

„Mindenki tehetséges lehet, „csak” meg kell találni, hogy ki miben az.”

Az intézményvezetők a térség ételeiből-italaiból gasztronómiai bemutatón vettek részt a Frittmann Borházban és a Schiszler Borászatban.

A napot közös vacsora zárta, ahol a soltvadkerti iskola gitárzenekara és a LYRA együttes hagyományőrző műsora szórakoztatta a résztvevőket.

2. nap

A keddi svédasztalos reggelit áhítat követte az iskola zsúfolásig megtelt dísztermében. Győri Veronika iskolalelkész értékes gondolatokat adott át a jelenlévőknek.

A tematikus szakmai programok ezután több helyszínen zajlottak.

Kiskunhalas:

A Csipke Múzeum bejáratánál a Csipkeverők című szobor keltette fel az érdeklődést. Az idegenvezető hölgy a leheletfinom halasi csipke történetéről, motívumairól és a világban való elterjedéséről beszélt. Egy csipkevarrónő pedig a csipkekészítés technikáját mutatta be.

A következő állomás a Thorma János Múzeum volt, amely a halasi születésű híres festőművész nevét viseli. A múzeumban állították ki a Halas környéki ásatások során előkerült régészeti leleteket. Ezen kívül a múzeum tartalmaz érdekes néprajzi, helytörténeti, képző-és iparművészeti anyagot is. A múzeumban a következő múzeumpedagógiai foglalkozásokból válogathatnak az érdeklődő diákcsoportok és pedagógusaik.

A Zsinagógában Raáb András rabbi és menye, Ritter Babika szeretettel fogadták a program résztvevőit, akik betekinthettek a zsidó közösség életébe, ünnepeibe, szertartásaiba.

Majd a 155 éves Sáfrik szélmalmot nézték meg a kirándulók.

Visszatérve Soltvadkertre a Nagypál István Helytörténeti Múzeumban Légrády Andor helyi történész lelkes kalauzolásában volt részük.

A Motorkiállítást bemutató Dudás Csabától –, aki ennek a magángyűjteménynek egyik tulajdonosa és gyűjtője - sok érdekességet tudtak meg a látogatók a Magyarországon folyó motorgyártás múltjáról.

Kiskőrös:

Az „Irodalmi emlékek nyomában – élményalapú irodalomtanítás az általános és középiskolákban” program keretében, a Soltvadkert és Kiskőrös közötti távot kerékpárral tették meg a vállalkozó szellemű pedagógusok. Útközben gyönyörködtek az alföldi táj szépségében. A sport közösségformáló erejét is megtapasztalták. A kiskőrösi pedagógusok a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, az Általános Iskola, a Gimnázium és a Kertészeti Szakközépiskola tanműhelyébe invitálták a túrázókat. A bormúzeumban megtekintették a végzős diákok vizsgamunkáit is.

Az irodalmat kedvelők a Petőfi Sándor Szülőházban és az Emlékmúzeumban is látogatást tettek. Az idén átadott Látványtárban a Petőfi Sándorral kapcsolatos kortárs képzőművészeti alkotásokban gyönyörködhettek, majd a szülőház melletti Emlékmúzeumban Petőfi életútját bemutató kiállítást tekintették meg. A sétálóudvaron a Műfordító Szoborparkban Petőfi műveit fordítók portréit látták.

Az evangélikus templomot és az eredeti anyakönyvet, amely Petőfi Sándor kiskőrösi születésének és keresztelésének bizonyítéka, Lupták György esperes mutatta be. Megtudhatták, hogy a „Petőfi Szilveszter” szép hagyománya a városnak: újév napján hajnali egy órakor újévkezdő templomi áhítatot is tartanak.

A kirándulók a Szlovák Tájház és a szlovák nemzetiség életének jellegzetességeit tanulmányozták, majd Kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményben az út és hídépítés történetét tekintették meg.

Hajós – Kecel:

„A történelmi emlékhelyek nyomában” program első állomása a keceli Pintér-Hadtörténeti Múzeum volt. Ezt követte egy séta a Hajósi Pincefaluban, ahol a település történetével ismerkedhettek meg a program résztvevői. A szőlőtermesztés és borkészítés „művészetébe” nyerhettek betekintést a pedagógusok. A Kovács Borházban finom borokat kóstolhattak. A nemrégiben felújított Hajósi Érseki Kastélyt helyi idegenvezetővel járták be.

Hajós – Igazgatói szakmai konferencia:

Az igazgatókat Varga Márta köszöntötte. A TÁMOP 3.1.17-15-2015-0011 Reformáció az oktatásban 2015. projekt részletes és interaktív bemutatását Tölli Balázs projektmenedzser vállalta magára. A projekt aktuális feladatait az intézmények vonatkozásában dr. Tratnyek Magdolna szakmai vezető ismertette. Ugyancsak ő beszélt az eddig elvégzett feladatokról, tevékenységekről. A további teendőkről konzultációs lehetőség nyílt kis csoportokban. A konferencián a támogató szervezetek tevékenységeit is bemutatták a Samsung és az OTP képviselői.

Kecskemét 1.:

Az érdeklődők megtekintették a Leskowsky Hangszergyűjteményt, amely Európa legnagyobb gyűjteménye a világ különböző hangszereinek bemutatásával interaktív módon.

A rajzfilmstúdió legnagyobb érdekessége az, hogy Európában, de talán a világon is egyetlen műhely, ahol a rajzfilm készítésének teljes folyamatát bemutatják. Megtapasztalták a látogatók, hogyan kerekedik ki egy mese, egy történet, a rajzos figurák megalkotása során létrejött képsor és ennek hatására keletkező zene.

Majd meglátogatták a Szórakaténusz Játékmúzeumot és a Kerámia Műhelyben kézműves foglalkozáson vettek részt.

Kecskemét 2.:

A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely elsődleges célja, hogy elősegítsék a művész egyéniségének és a számára leginkább megfelelő anyagnak, technikának a találkozását. Az állandó kiállításon az 1975 óta nyaranként megrendezett Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepek és az 1984-ben alapított Alkotóműhely egyesített gyűjteményéből mutattak be válogatást.

Az 1975-ben alapított Nemzetközi Kerámia Stúdió az országban egyedülállóan folyamatosan, egész évben működve biztosít technikailag és szellemileg inspiratív hátteret az alkotóművészek számára.

Egy rövid városnézés követően, délután az ország legkisebb állatkertjében, nagyon élvezetes vezetés kíséretében tettek látogatást a Kecskeméti Vadaskertben.

Soltvadkerti-tó:

A tó körüli tanösvény körbejárásával lehetőség nyílt a helyi flóra és fauna vizsgálatára. A nemrégiben épült kilátóból gyönyörködhettek a táj és a tó szépségében. A kellemes időjárásnak köszönhetően a program strandolással zárult.

A 18 órakor kezdődő záróesten Varga Márta köszöntője után díjak átadására is sor került:

Az „Év Óvodapedagógusa” Vittay Ágnes; az „Év Tanítója” Paraszt Attiláné; az „Év Tanára” pedig Jakab Istvánné lett. A laudációkat az EPSZTI munkatársa, Valentínyi Erika ismertette.

Örömmel jelentette be Varga Márta, hogy megjelent az Új utakon című könyv a Kutatótanárok Konferenciájának anyagából. Az evangélikus iskolák versenyeken elért legszebb eredményeinek együtt örültek az akadémia résztvevői.

A svédasztalos vacsora után a zenés esten az összetartozás öröme hatotta át a kollégák lelkét: „jó itt lenni, jó együtt lenni”.

3. nap

A harmadik napon került sor a TÁMOP 3.1.17-15-2015-0011 Reformáció az oktatásban 2015. projekt tantárgygondozói programjaira.

Az osztályfőnöki munkaközösség szervezésében dr. Szekszárdi Ilona egyetemi docens az osztályfőnöki szerep aktuális tartalmáról tartott előadást. Az építő jellegű hozzászólások és kérdések kapcsán tartalmas beszélgetéssel zárult a program.

A testnevelés szakterületen az előadó Kertész Tamás siófoki testnevelő volt, aki az általa szabadalmaztatott 3D-s koordinációs létrát mutatta be. Az előadásban demonstrálta, hogy milyen lehetőségek vannak a zenei, idegen nyelvi, matematikai képességek fejlesztésére a testnevelés órákon. Ismertetette a hozzá tartozó könyvet is, amiben módszertani segítség is található.

Papp István történész „A magyar népi mozgalom” című előadásában beszélt a népírók munkásságáról, társadalmi viszonyokat feltáró írásaikról. Források alapján mutatta be a korabeli társadalom képét. Beszélt Soltvadkert kialakulásáról, történetéről, a magyar népesség különböző csoportjainak változásairól.

Dr. Katz Sándor matematika tantárgygondozó az evangélikus iskolák szakmai együttműködésének tapasztalatairól a tehetséggondozási kérdőív elemzéséről tartott előadást. A Bonyhádról érkezett előadótól szakkönyvajánlást is kapott a hallgatóság.

„Smart School program tanórai használata az alsó tagozaton” címmel Dely Zsuzsanna, a soltvadkerti iskola igazgatóhelyettese a Smart School által adott lehetőségekből válogatott. Minden vendég diákként ülhetett be az iskolapadba, és használhatta a tableteket. Egyetértettek abban, hogy a tanároknak immár olyan tanítási módszereket kell alkalmazniuk, amelyek nem csak segítik a tanulást, hanem a diákok lelkesedését is növelni tudják. A digitális technológiával bővül a tanárok eszköztára, és ezzel új utak nyílnak az oktatásban. A bemutató óra végén a kérdésekre a Samsungtól érkezett szakember válaszolt.

A „Sportos képességfejlesztés - tornatermi bemutató óra / fejlesztőeszközök használata” című foglalkozáson Zsikláné Szarka Judit helyi pedagógus nem tanítási órát tartott, hanem négy tanítási egységet mutatott be. Ezeket az egységeket külön-külön lehet egy-egy tanítási órába beépíteni.

A természettudományos programon Győryné Tímár Henriette tanfelügyelő, szaktanácsadó „Hogyan készüljek pedagógusként a minősítési eljárásra?” című előadásában hasznos gyakorlati tanácsokat adott a pedagógus portfólió elkészítéséhez és a minősítésre való felkészüléshez. Számos kérdés merült fel a témához kapcsolódóan, amelyekre kielégítő válaszokat kaptak a pedagógusok.

Az Evangélikus Egyházi Óvodában „Képességfejlesztés kreatívan – Játsszuk el, találjuk ki!” című előadást dr. Fenyvesi Margit a Károli Gáspár Református Egyetem főiskolai tanára tartotta.

A magyar nyelvi munkacsoport Karen Blixen: Babette lakomája című Oscar-díjas filmet nézte meg. Őze Sándorné bevezetőjében bemutatta az írónőt, majd a mű és a Biblia kapcsolódásáról beszélt: a megbocsátásra, szeretetre, másokért való cselekedetre hívta fel a figyelmet.

Idegen nyelv szakterületen a foglalkozást Urbán Ágnes tantárgygondozó nyitotta meg. Az érdeklődők között köszöntötte Radosné Lengyel Annát, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjét.

Csiszár Katalin a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola idegen nyelvi munkaközösségének vezetője beszélt az iskola korábbi IKT-s eszközfejlesztéseiről, majd a Smart School program előnyeiről, de a kezdeti nehézségekről is. A két pedagógus – Csiszár Katalin és Szűcsné Martin Erika – bemutató órája országismereti feladatokba ágyazva mutatta meg a tabletek tanítási óra keretében történő alkalmazásának lehetőségeit. Utána az érdeklődők kérdéseket intézhettek a Samsung képviselőihez, majd „Innováció a nyelvoktatásban” – ötletbörze következett.

Krebsné Tuska Zsuzsanna keramikus tanár manuális foglalkozást tartott, amelyen intarzia technikával többféle színű agyagból készítettek edényeket.

Az iskolalelkészek dr. Darvas Anikó iskolalelkész „Krízishelyzetek az iskolában” című könyvbemutatóval egybekötött előadását hallgatták meg.

A záró istentisztelet 11:30-kor kezdődött az evangélikus templomban, amelyen Győri Veronika és Homoki Pál lelkészek szolgáltak. Homoki Pál lelkész beszélt arról, hogy minden befejezés egy új kezdete. Minden pedagógusnak és lelkipásztornak feladata, hogy tanúbizonyságot tegyen a mi Urunkról, Jézus Krisztusról. Úrvacsoravétel után úti áldást kaptak az akadémia résztvevői.

Az iskola ebédlőjében finom ebéddel várták a résztvevőket a SA-NO-TI Kft. dolgozói, akik a három nap alatt biztosították a vendégek ízletes ételekkel való ellátását.
A pedagógusok lélekben feltöltődve, élményekben gazdagon keltek útra abban a reményben, hogy jövőre újra krisztusi gyülekezetként lesznek együtt.
A rendezők nevében elmondhatjuk, hogy nagy lelkesedéssel készültünk erre a rendezvényre.
Igyekeztünk a kialakult hagyományokat figyelembe venni, a hozzánk érkezők elvárásainak megfelelni.
Reméljük, hogy minden kollégánk jól érezte magát nálunk, ki tudott kapcsolódni, gyarapodott szellemiekben és lelkiekben egyaránt.

A háromnapos rendezvény - mely egyaránt szolgálta a szakmai elmélyülést, a tartalmas pihenést, valamint a pedagógus közösség megélését - lehetőséget adott arra is, hogy a rendező város, Soltvadkert szűkebb és tágabb környezetét is megismerhessék a tanárok. Most álljanak itt Ittzés Szilvia tanárnő (Budapest-Fasroi Evangélikus Gimnázium) személyes gondolatai:

Volt egy határidő még májusban, jelentkezni kellett, és hogyan jelentkezik egy gimnáziumi tanár bármire? Természetesen két óra között, a tízperces szünetben. Még kinyomtatom a dolgozatot, de a táblafilcet majd csak utána keresem meg. Gyorsan, gyorsan, be kell jelölni valamit, aztán majd ráérek foglalkozni vele. Persze, egyszerűbb lenne, ha be se kéne jelölni semmit, mindegy, mindjárt becsöngetnek … legyen, mondjuk, Kiskunhalas. Ott még sosem jártam, csipke, malom, zsinagóga – mindez jól hangzik.

Június legvége, Soltvadkert, gyönyörű kertek, finom fagylalt, kellemes szállás, várunk a buszra reggel hétkor. És hát hova is jelentkeztem? Alig tudtam felidézni, a sok K-betűs helységből, melyiket választottam ki. Kiskőrös? Kecskemét? Kecel? Persze rosszul hangzik ez, műveletlen fővárosiként szégyellem is magam, de hát örülök a világlátási lehetőségnek. Irány hát Kiskunhalas. Egy busznyi kolléganővel plusz egy – helyi – kolléga úrral nekivágunk a húsz kilométernyi útnak. Jáksóné Dehény Marcsi, helyi szervezőkolléga már mondja is a mikrofonba: „Nem vagyok idegenvezető, de remélem, meg tudunk nektek mutatni néhány érdekességet. Semmiképp sem szeretném, ha múzeummérgezést kapnátok, de sok a látnivaló. Ha marad időnk, talán még Soltvadkerten is megmutathatjuk a helyi kincseket.” Már várom. A személyes hang jólesik, és az első, buszról megtekintett „állomás” végleg elkötelez: „Jobbra látjátok a Szilády Áron Gimnáziumot, legtöbbünk ide járt, itt tanultunk, itt érettségiztünk, innen indultunk.” És ide, a térségbe jöttek vissza, gondoltam magamban, és megmelengeti a szívemet Marcsi szavaiból érezhető lokális hazaszeretet.

Ahogy haladunk a programmal, megyünk állomásról állomásra, mint egy rendes osztálykiránduláson, úgy mélyül el bennem az alapélmény, hogy valóban minden érdekes, de még érdekesebbé teszi az az idegenvezető, vagy helyi történész, vagy tanár, vagy gyűjteményvezető, aki bemutatja nekünk. Aki úgy beszél a kiállított tárgyakról, mint ami az övé, az ő büszkesége, és boldogság, ha más is kíváncsi rájuk.

Megtudtuk, hogy a halasi csipkeköltemények némelyike éveken át készül, és az alkotásokat bemutató hölgy örül, hogy van utánpótlás, van, aki ma is szívesen varr csipkét Halason. Hogy Thorma János a teljes falat betöltő „Talpra magyar” című festményét élete végéig javítgatta, igazította, és a végső – nekem pazarnak tűnő – változattal sem volt megelégedve. Hogy a helytörténeti gyűjteményben látott méteres átmérőjű kerámiatálakat disznóvágáskor használták, a tulipános ládákon pedig a tulipán annál szélesebben nyílt ki, minél vénebb volt a menyasszony – a legvénebbek már a 22 évet is betöltötték az esküvőre. Megtudtuk a térségben egyetlen működő(!) zsinagóga rabbijától, Raáb Andrástól, hogy a hitközségébe 22 fő tartozik, és közösen ünneplik a zsidó ünnepeket, most pedig a gyerektáborukra készülnek, ahova 55 gyereket várnak a térségből. Kiskunhalas egyetlen még álló malmáról pedig már tudjuk, hogy nagyon várják a felújítását, hiszen a lapátjai már leestek, pedig érdemes lenne megőrizni a helyi különlegességet. Azon kapom magamat, hogy drukkolok a 150 éves malomnak, a zsidó gyerektábornak, a csipkevarrás jövőjének, és az egész városnak.

„Hazafele” pedig kiderült, hogy vannak még tartalékok – a szervezőkben és a befogadókban egyaránt. Még beugrunk megcsodálni a soltvadkerti gyűjteményt. A város által összeadott eszközök, bútorok, használati tárgyak rendkívül személyessé varázsolják a kis kiállítótermet – a történész kolléga és egyben gyűjteményvezető valóban személyesen ismer mindent tárgyat: ki adományozta, melyik padlásról, kinek a nagyapja használta, mire. Így váltunk mi is néhány percre soltvadkerti lakosokká. És persze az alagsorban látott motorgyűjtemény – a hozzáfűzött számtalan vidám motoros történettel több ezer kilométeres utazásokról a hatvanas, hetvenes évekből – még gazdagította és vidámította a képet.

Közben a helyi kollégák, Gurzóné Gizi és Kernné Ella fényképeznek, jegyzetelnek, pihenőhelyet keresnek nekünk, és lesik, hogy rendben megy-e minden, jól sikerül-e a kirándulás. Jó érzés a kényeztetés! Hálás köszönet a figyelmességért, Kiskunhalast és Soltvadkertet a szívembe zártam, a jó hírüket viszem haza!