Több mint negyven (magyar – közöttük erdélyi és délvidéki -, német,  lengyel, román, horvát, szerb és japán) tudós érkezett Szegedre az ezúttal is ökumenikus és vallásközi jelleget öltött konferenciára. A tudományos találkozót katolikus, evangélikus, református, román ortodox, zsidó és muzulmán vendégek egyaránt gazdagították jelenlétükkel és előadásaikkal. Továbbá tizenegy bibliakutató küldte el meleg hangú üdvözletét különböző európai egyetemek és konferenciák képviseletében a konferencia résztvevői számára. 

Evangélikus részről részt vett Cserháti Sándor professzor, valamint Cserháti Márta professzorasszony, aki a templomtisztítás és kollektív ördögűzés összefüggéseiről beszélt érdekfeszítő előadásában.

A újszövetségkutatás egyik kiemelkedő (katolikus) kortárs alakjáról Joachim Gnilkáról elnevezett díjjal idén két tudóst tüntettek ki: Jutta Hausmann professzor asszonyt, a Budapesti Evangélikus Egyetem Ószövetség Tanszékének vezetőjét, valamint Peres Imre professzort a debreceni Károli Gáspár egyetem Újszövetségi tanszékének vezetője voltak. 

Az esemény kapcsán Jutta Hausmannt kérdeztük egy villáminterjúban:

- Professzorasszony hosszú évek óta visszatérő résztvevője a konferenciának, melyen magyar nyelven szokta megtartani meg tudományos előadását. Milyen jelentőséggel bír az Ön számára a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia?

- Ez a konferencia „a” találkozóhelye a biblikus tanároknak Magyarországon. Kisebbségben élőként – evangélikusként - nagyon fontosnak tartom, hogy az esemény ökumenikus. Fontosak az előadások alkalmával kapott új ismeretek is, de az is, hogy magyar és a térség más országaiból érkező kollégákkal is kapcsolatot tudok létesíteni. Ennek a gyümölcse például az, hogy az utóbbi években többször járhattam már a Vajdaságban, megismerni az ottani kollégák mukásságát, és ezek az utazások nagy hatással voltak rám. Olyasvalakinek, mint én, aki húsz éve érkeztem külföldről, fontos ily módon is betekintést nyerni a térség tudományos életébe. Ugyanakkor régi kedves ismerősökkel, barátokkal is újra találkozhatok itt.

- Ezúttal Ön volt az egyike a kiemelt előadóknak. Hogyan kapcsolódott a konferencia témájához? 

- Gondolatmenetemmel a Példabeszédek 10-22. fejezetéből, vagyis Salamon bölcsességmondásaiból indultam ki. Az anyagi javak hiánya sokszor elkülöníti az embereket a társadalomtól, hisz akinek nincs pénze például kultúrára, az sok eseményből kimarad. A bölcsességek rámutatnak arra, hogy milyen felelőssége van ebben a gazdagoknak, akik keményszívűségük miatt nem hallják meg a szegények segélykiáltásait. 
Az ószövetségi időkben a közgondolkodásban valószínűleg élt az a gondolat, hogy aki gazdag, az bölcs. De valójában a szegény emberek pontosan tudták, érezték, hogy a gazdagság nem teszi az embert bölccsé. 
Az az elképzelés uralkodott, hogy az Isten teremtett gazdag és szegény embert, s bár szükséges a szegényeken segíteni, ez mégis így ahogy van a világ rendje, amin alapjaiban nem lehet változtatni. A Szentírás viszont ezt cáfolja: Az Isten előtt a szegény embernek ugyanolyan méltósága van, mint a gazdagnak. Ezért rajtunk áll, hogy a világot így rendezzük be, vagy az Isten szándékainak megfelelően alakítjuk a rendszert.
Nagyon érdekes volt számomra egy alkalommal egy tanzániai bibliakutató dolgozatait olvasni, hisz egy nagy szemléletmódbeli különbségre lettem figyelmes. A bibliakutatók nagyobb része jóléti államokban él, így a szegénységhez egészen más a viszonya, a megközelítése, mint egy szegényebb országban élő tudósé. A szegénységről szóló bölcsességek szellemiségükben hasonlóak a tanzáiai felfogáshoz. A szentíró ugyanis annak a szellemében írja sorait, hogy az Isten előtt emberi mivoltunkban állunk majd, és nem a vagyonunk szerint ítélnek meg minket. Mély benyomást tett rám ez a számomra új perspektíva.
Továbbá szintén nagyon értékesek és kihívást jelentenek Ferenc pápa gondolatai, aki a szegények problémáját középpontba helyezi. Úgy vélem én is, hogy biblikus alapokon kellene lépéseket tenni a szegények érdekében. 

- Idén professzorasszony az egyik kitüntetettje a Gnilka-díjnak. A díj átvételekor említette, hogy 30 évvel ezelőtt, még pályája elején szintén egy konferencián találkozott először Joachim Gnilkával. Mit jelent Önnek ez a díj?

- Egyrészt jól esik, ha az ember munkáját észreveszik, elismerik. Fontosabb azonban, hogy az ökumené is kifejeződik ebben a díjban: testvéregyházak kutatóiként eredményesen együtt tudunk dolgozni. Továbbá, úgy érzem, hogy Kelet- és Nyugat-Európa közeledik az ilyen gesztusok révén. Magam is átérzem annak a felelősségét, hogy közvetítő legyek ebben a közeledési folyamatban.