A téma idén ősszel: Otthonom a templom. Ilyenkor az előadások, a beszélgetések eköré a téma köré épülnek. Az előadások között elsőként meghallgathattuk Pongráczné Győri Boglárkától az evangélikus templom építésének történetét. A régi képeket bemutatva, az akkori hangulatot visszahozva képzeletben megemeltük a kalapunkat az akkor élő nagyjaink előtt, akik nem kis áldozatot hozva megépítették alig egy év alatt, Takáts Béla, a gyülekezet első lelkésze szerint: „a Magyarhoni Evangélikus Egyház legszebb templomát”.

A nap további folytatásaként szalonnasütés következett – gondolván, a lelki feltöltődés mellett a testi feltöltődésre is hagynunk kell időt. A tűz köré gyűlve kicsik és nagyok együtt sütötték a finomságokat.

Az esti beszélgetés a gyülekezetünk jelenéről szólt. Különböző csoportok számoltak be arról, hogy milyen munka is folyik körükbe és milyen eseményekre készülnek. Majd ezek után egy különleges áhítaton vehettünk részt, amit Arató Eszter, gyülekezetünk hatodévese és férje, Arató Lóránd, tabi lelkész tartott.

A napot lezárva kötetlen beszélgetésre volt lehetőség, ahol a Nőegylet tagjai, az adventi vásárra készülve, asztal köré gyűlve, az éjszakába menően, jó hangulatban kézműveskedtek még. Az eredmény bemutatására december 7-én kerül sor a hagyományos adventi koncert keretein belül.

Másnap, a reggeli áhítat keretét Pongrácz Máté lelkész adta, de a presbiterek tartották saját maguk választva az igét, maguk írva imádságokat. Bár nem volt semmi előre megbeszélve, mindenki maga készült, a végén egy olyan mélyről fakadó laikus áhítatot élhettünk meg, ami áldássá tette és megkoronázta a hétvégénket. Bele se szoktunk gondolni, de bizony lelkész nélkül is lehet Istenről átütően beszélni.

A hétvége zárásaként Somogymeggyesre látogatottunk, ahol együtt közösen vettünk részt istentiszteleten. Ezt az alkalmat az kaposvári énekkar szolgálata tette még szebbé.