Nyitó áhítatában a tanfolyamvezető a teltházas gyülekezet előtt Jézusról, mint alapról szólt. A kívülállók megszólításához, három T-betűs segítséget is adott; úgy is szólhatunk másoknak Jézusról, mint aki: támasz, tájékozódási pont és távlat életünkben.

Vető István megszólaltatta Ezsdrást és Nehémiást; az ő vallási és kultuszi reformjuk is reformáció volt. Üzenetük számunkra is megszívlelendő; Isten hatóköre az egész világra kiterjed, a menny és föld Istene: az én Istenem! Megmaradtunk, mint megmenekültek, és a maradék megtér!

Dr. Korányi András három tanulságos karácsonyi igehirdetés részletet hozott az új egyházi év közeli vigíliájára tekintettel: egy 3. századból való, egy 14. századból származó és egy 16. századi, reformátori prédikáció felidézésével a korok jellegzetes vonásait, aktuális kérdéseit is bemutatta. Az örök evangélium az időben ma is hangzik, és eligazít, ha nem tudjuk, mit is kezdjünk a karácsonyunkkal! Esti áhítatában az ősi prófécia alapján elfelejtett igékről szólt, amelyek ma is vigasztalják Isten népét, s útépítésre ösztönöznek a pusztában, amely végül hazaviszi az építőt. S kedves versét is megosztotta a mai gyülekezet építőkkel; Gyurkovics Tibor: Karácsony c. verse így zárul: „És ott is gondolnak ránk”.

A második nap reggelén interaktív nyitó áhítattal várta Szebik Imre püspök a hallgatóságot, ahol arám nyelvtudásukat is tesztelhették. Az Újszövetségben hat arám szó szerepel, ezek jelentését és üzenetét fejtették meg. S arra a következtetésre jutottak, hogy e hat szóban tulajdonképpen benne van a válasz az adventi kérdésre: Miért jött Jézus? A megfejtés: Mk 5,41; Mk 7,34; Mk 14,36; Mk 15,34; Jn 20,16; 1Kor 16,22.

Dr. Frenkl Szilvia is kérdéseket tett fel; melyek a legégetőbb, a jelenlévőket foglalkoztató pszichológiai gondok a személyiségjegyek témakörében; hogy ne elméleti előadást tartson, hanem gyakorlati válaszokat kapjanak, a kliensek ismeretlen személyisége mögött rejtőzködő titokzatos világ megismerése érdekében. Csak így lehet hatékony a lelkigondozói munka. S hét konkrét élethelyzetből fakadó kérdésre választ is kaphattak az igen aktív gyülekezeti munkások.

Dr. Reuss András megkísérelte egy órában bemutatni a három egyistenhívő vallás szent könyvét; szólt a Korán, a Talmud, a Biblia és az Apokrif iratok jellegzetes tanításairól, rövid magyar nyelvű idézetekkel érzékeltetve az iszlám, a zsidó és a keresztyén vallás különbözőségeit. S végül felcsendült Pál krisztus-himnusza, valamennyi résztvevő közös hitvallásaként: „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11)

D. Szebik Imre néhány magyar életkérdésről szólt, keresztyén szemmel; így például a keresztyének számának csökkenéséről hazánkban, és feltette a kérdést: miért fogyunk mi, evangélikusok jobban, mint mások? Felekezetközi kérdések is szóba kerültek; a keresztyénség nem törvényvallás, mint a zsidó és az iszlám vallás, de a felelős döntést senki sem háríthatja át másokra. 

Szinte e témát folytatva, tette fel Dr. Fischl Vilmos a kérdést: Féljünk-e az iszlám vallástól? Az egyértelmű nem válasz mellett szóba került, hogy az agresszivitás nem iszlám vallási jelenség, s nincs kapcsolat az iszlám és a terrorizmus: félelemkeltés között. Öt alapelve van az iszlám vallásnak: Allah az igaz isten és Mohamed az ő prófétája, 2,5 százalék adó a szegényeknek, öt imádság naponta, egy hónap böjt évente, és egy zarándoklat az életben Mekkába. S ezek megtartásakor üdvözülnek. A radikális fundamentalizmus okozza a világban a feszültséget. S az iszlám is, miként a keresztyénség, univerzalizmusra törekszik, ezért nincs párbeszéd közöttük vallási kérdésekben.

Ezután felüdülést jelentett a készülő Luther-rajzfilm egyik epizódjának a megtekintése. Richly Zsolt rendező elmesélte a nézőknek a filmkészítés rejtelmeit és szólt a reformáció és művészet szoros kapcsolatáról.

Kézdy Péter pedig egy gyülekezeti esetmegbeszélésbe avatta be a laikus munkatársakat, szakirodalmi példák segítségével szólt a részvétlátogatás szerepéről; a haldoklás és a gyászmunka stádiumairól, a lelki vigasz fontosságáról. S az esti áhítaton Jákób és Ézsau történetének egy fontos mozzanatára irányította a figyelmet: „Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Ézsau.” (1Móz 27,38)

A szombati programot gazdagította még egy kötetlen fórum beszélgetés és egy konzultáció a laikusok istentiszteleti szolgálatának lehetőségéről D. Szebik Imre vezetésével. Az új egyházi esztendőt dr. László Virgil vetítettképes előadásával kezdték a gyülekezeti munkatársak, aki arról szólt, hogy az Újszövetségben miként jelenik meg az Isten-gyermekség kérdése, Pál, János és Máté írásaiban. Itt csak záró gondolatát idézzük: Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke, ez Krisztusban kapott kegyelmi ajándék és megvalósítandó életfeladat is egyben. Isten kegyelme nem olcsó, de ingyen kegyelem!

A püspök szólt még az új ünnepekről is az egyházban, ezek nem üdvtörténeti eseményekhez kötődnek, mint például a motoros istentiszteletek, augusztus 20-i ünnepség...stb., de egyben missziói alkalmak.

A záró úrvacsorás ünnepi istentisztelet advent első vasárnapján a helyi, piliscsabai gyülekezettel közös alkalom volt, amelyen Kézdy Péter szolgált az új liturgia szerint, és D. Szebik Imre az ünnepre kijelölt igeszakasz alapján szólt Jézus bevonulásáról és hirdette: eljön a Messiás, engedjük, hogy a mi életünkben is bevonulhasson! Szenteljük meg az ünnepet! Ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra és adventi örömben készüljünk a karácsonyra! A tanfolyamvezető püspök úti áldásával, és a jövő évi találkozás reményében köszöntek el egymástól az ország számos részéből, sokan most először jelen lévő hittestvérek, aki ezen az „évfordulós” hétvégén: „mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban”!  

A 10 hanganyag forrása: a Hangzó örömhírtár a garainyh.hu honlapon.