– Miből áll a tantárgygondozók munkája?

Urbán Ágnes: Igyekszünk elősegíteni a kollégák szakmai-módszertani fejlődését: a mindennapokban is jól kamatoztatható módszertani segítséget adni a tanárok kezébe – különös tekintettel a tantárgyhoz kapcsolható keresztény (evangélikus) tanításra és értékrendre; fejlesztjük az intézmények közti kapcsolatokat a szakmai munkatársak szintjén, valamint elősegítjük az információ- és tapasztalatcserét a tankönyv- és taneszközválasztás területén csakúgy, mint a tájékozódást a tantárgyhoz kapcsolódó egyéb aktualitásokat illetően.

– Hol a helye a tantárgygondozói tevékenységnek az evangélikus oktatásban?

Őze Katalin: Evangélikus oktatásunk egyedi helyzetben van, negyvenkét intézményével kicsinek mondható, de ez erőt jelenthet, az összetartás erejét. Az általunk szervezett programok lehetőséget adnak a rendszeres találkozásra. Nemrég egykori tanárom elgondolkodva mondta, kis irigykedéssel: „Jó nektek, evangélikusoknak, annyi minden összetart benneteket.” Hát, reméljük!
Tantárgyam ilyen szempontból különösen is fontos. Sokat kell beszélnünk arról, mit jelent, hogyan jelenhet meg a kereszténység, az evangélikusság a magyartanári munkában. 
A pedagógustalálkozókon az általam szervezett továbbképzések témái eköré csoportosulnak.

– Melyek azok a programok, rendezvények, amelyekkel a tantárgygondozók segíthetik az evangélikus intézményekben dolgozó tanárok munkáját?

Ő. K.: Talán három irányt lehet kijelölni. Az egyik a szakmai ismeretek gazdagítása – egy tanár számára a legfontosabb a biztos tárgyi tudás. Sok-sok kiváló magyartanár tanít iskoláinkban, akik örömmel ülnek vissza olykor az iskolapadba.
Másfelől természetesen a diákok: számtalan verseny adódik számukra, de ritka az olyan csoportos irodalmi vetélkedő, mint a mostani Shakespeare-verseny. Ezt a drámaíró jubileuma alkalmából rendeztük, de alapvetően azon vagyok, hogy az evangélikus kultúrához kapcsolódó témákkal foglalkozzunk.
Harmadrészt adódnak olyan feladatok, melyekhez az intézményrendszer vezetésének kell segítséget nyújtani, például korábban a kétszintű érettségi vagy a tantervírás.

U. Á.: A most második alkalommal megrendezett evangélikus nyelvtanári konferencia az első irányra példa. A kollégák örömmel és egyre többen vesznek részt ezeken. Szakmai értékén túl azonban mindig megemlítik azt is, hogy mennyire bensőséges a hangulat, egészen más így „egymás közt” még a szakma is!
Az idei tanév második felében német és angol nyelvi versenyt is szervezünk a diákok számára – mindkettőnek már nagy hagyománya van, évek óta megrendezzük őket. Számunkra a hamarosan bevezetendő nyelvi mérésekről való tájékoztatás, valamint a pedagógus-életpályamodell új fejezete, a pedagógiai-szakmai értékelés bevezetésének részletei jelölik most ki a harmadik irányt.

– Hogyan egyeztethető össze a tantárgygondozói munka a mindennapi tanítással?

Ő. K.: Nagyon sokat számít, hogy a rendezvények szervezésében iskolánk minden segítségére támaszkodhatunk. Munkák öröméhez az is hozzájárul, hogy olyan csapatban vehetünk részt, amelynek tagjai hivatásként tekintenek tanári feladataikra.

U. Á.: Ezt magam is így érzem, és nem lehet eléggé hangsúlyozni egy jó „pedagógiai műhely” értékét. De ha más evangélikus iskola adja is a hátteret egy-egy versenyhez vagy konferenciához, ezt szinte mindenütt tapasztalom. Jó ebbe a közösségbe tartozni!