A jubileumi ökumenikus eseményen részt vett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a temesvári felekezetek és a testvérgyülekezetek képviselői, valamint Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, Marossy Zoltán temesi alprefektus, Rolf Maruhn temesvári német konzul, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, valamint helyi politikusok és közéleti személyiségek, az evangélikus gyülekezet tagjai.

Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök igehirdetése során Máté evangéliuma szerint Jézus tanítását idézte: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket és megcselekszi azokat, hasonló lesz a bölcs emberhez, aki házát kősziklára építette.” Bölcs építőmesterei voltak ennek a templomnak, jó alapot vetettek neki, időtállót építettek, mert Isten szava volt az alap, a kőszikla, amire építettek – mondta a püspök. A lélek se építhető sziklaszilárd alap nélkül, Isten szava mindennek az alapja. A templomépület különleges hangulatáról, kisugárzásáról beszélt, amely mindenkit megérint, aki ide belép. „Különleges hangulata van ennek a térnek, mert ez egy szentély, ahol létrejön a nagy találkozás Isten és ember között. A templom Isten jelenléte nélkül holt anyag, kőrakás csupán” – mondta az evangélikus-lutheránus egyház püspöke.

Az ünnepi rendezvény második részében Kovács Zsombor, a temesvári evangélikus gyülekezet lelkipásztora  magyar és német nyelven köszöntötte az eseményen résztvevő püspököket, egyházi méltóságokat, a testvérgyülekezetek képviselőit, politikusokat és közéleti személyiségeket, a gyülekezet tagjait. A 175 esztendeje, 1839. október 27-én felszentelt temesvári evangélikus-református templom felépítésének történetét Szekernyés János író, újságíró, helytörténész idézte fel. „Több jelentős esemény évfordulójára emlékezünk a 2014-es esztendőben – mondta a bevezetőben Szekernyés János –, Temesvár evangélikus közössége is három jubileumot köszönthet. 190 esztendeje alapították az egyesült evangelico-reformata eklézsiát, 175 éve szentelték fel templomukat, s jelenlegi lelkészük, Kovács Zsombor tiszteletes úr kerek két évtizede szolgálja a létszámában – sajnos – erősen megfogyatkozott gyülekezetet.” A histórikus felidézte a hitújítás, a protestantizmus gyors térhódítását a Délvidéken a XVI. század első felében, ami a török hódoltság idején megtört, a keresztény hitélet elsorvadt, szinte teljesen megszűnt. A Temesvárt a török uralom alól 1716-ban „felszabadító” Eugen von Savoya herceg rendeletben tiltotta meg, hogy a kincstári birtokként kezelt és kormányzott bánsági területre kurucok és protestánsok települjenek. Évtizedek multán, a „kalapos király”, II. József 1781. október 25-én kiadott „türelmi rendelete”, valamint a Temesi Bánság területének visszacsatolása Magyarországhoz tette lehetővé a protestánsok újbóli megtelepedését a Maros és az Al-Duna közén. A fentiek magyarázzák, hogy miért csak 1781 után jelentek meg az első evangélikus gyülekezetek a Bánságban (Liebling, 1785), és miért csak 190 esztendővel ezelőtt, 1824 októberében alakult meg az első egyesült protestáns eklézsia, 233 ágostai és 45 helvét hitvallású egyháztaggal.  A temesvári evangelico-reformata egyesült eklézsia hiveinek közössége 1831-ben, a templomépítés kezdetének évében 280 lutheránusból és 54 reformátusból állott. „Elévülhetetlen érdemeket szerzett az építkezési munkálatok folyamatosságának biztosításában, a szükséges anyagi eszközök elõteremtésében és fölhajtásában az ’egyesült evangelico-reformata gyülekezet’ fiatal, rendkívül ambíciózus és tevékeny papja, Karner Vilmos, aki 1830-ban, 26 esztendõs korában került a protestáns hívek meghívására Temesvárra, ahol az első pillanattól kezdve megnyerte s kerek három évtizeden át, 1860. február 2-án bekövetkezett haláláig töretlenül meg is õrizte  híveinek rokonszenvét és ragaszkodó szeretetét.” (...) Karl Fischer újaradi kõmûvesmester, építkezési vállalkozó– aki a kivitelezési munkálatok elvégzésére kiírt árverésen a legelõnyösebb ajánlatot tette –, 1839 őszére fejezte be a vakolási, festési és belsõépítészeti munkálatokat. 1839. október 27-én, a reformációévfordulójának elõestéjén került sor  a „templomszentelési öröminnepre” – idézte fel a 175 esztendővel ezelőtti eseményeket Szekernyés János. A két felekezet – evangélikus és református – 1890-ben különvált és csak 1901-ben épült meg a ma már felújításra szoruló templomtorony.

Az ünneplő evangélikus gyülekezetet Ft. Csűry István református püspök, valamint a többi felekezet nevében Laus Nikola püspöki ökonómus köszöntötték. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter beszédében így fogalmazott: „A templom a közösséget jelenti, ahogyan a közösséget jelentik az iskoláink, a színházaink, a néptánccsoportjaink vagy éppen a közösséget jelentik ezen az ünnepen az együtt megszólaló kórusok – mert ezek mi vagyunk. Nagy öröm számomra, hogy együtt ünnepelhetjük a templom felszentelésének 175 éves évfordulóját, mert ez azt mutatja, hogy itt, Temesváron a magyarok, németek, szlovákok Isten háza körül nagyon szép közösségben éltek és élnek ma is. (…) Azt kívánom Önöknek, hogy a kemény alapokra, falakra, amelyekről Adorjáni püspök úr beszélt, a fiatalok építsék az újat, a jövőt!” Az ünnepi köszöntők sorát Marossy Zoltán temesi alprefektus, valamint a külföldi, németországi és ausztriai testvérgyülekezetek képviselőinek szívből jövő köszöntői szavai zárták. A rendezvény befejező részében került sor a jubileumi márványtábla leleplezésére, amely a gyülekezet lelkészeinek nevét örökíti meg az utókor számára.

Éder Enikő és Molnos András Csaba, a Csiky Gergely Színház művészei az alkalomhoz illő szavalatokkal ajándékozták meg az egybegyűlteket. Az istentisztelet során a római katolikus egyház Exultate kórusa, Bajkai Róbert karnagy vezényletével, valamint a Temesvár Belvárosi Református Egyházközség Szabolcska Mihály énekkara, Hindrich Sándor karnagy vezényletével szolgált.