Halász Noémi református lelkésznő szombaton egész nap részt vett a konferencián: az öt órás csend meditáción és a későb délutáni kerekasztal beszélgetésen meghívott vendégként volt jelen.

– Mit jelentett neked ez a nap? 

– „Testvérek közt csendben” – ezt a címet gondoltam mottómul. Bonhoeffer a Szentek közössége című könyvében arról ír, hogy a testvérekkel együtt lenni ünnepi pillanat. A keresztyének szétszóratásban élnek a világban, világiak közt, és azok az alkalmak, amikben együtt lehetünk a szentek közösségében mindig ritka, Istentől adatott lehetőség. Számomra a szombati pár óra ilyen volt. Nincsenek felekezeti gátak, nincs egymásra mutogatás, ítélkezés, csak Isten Szentlelke által vagyunk a csendben. 
„Jó csendben várni az Úr szabadítsását!" (Jer Sir 3,26). A csendes, szemlélődő ima engem az alázat útjára vezet, amire egy másik, Szent Ignáci lelkigyakorlatban két éve hívott meg Isten. Az alázat Vályi Nagy Ervin református teológus szerint az "alulmaradás képessége". Nem mindig igazamnak lenni és ezt harsányan hirdetni, nem mindig nyerni és győzni, nem felülkerekedni sorson, eseményeken, embereken. Szombaton ismét találkozott bennem a Lélek és a lélek. 
Konkrét szabadítása is volt e pár órának: hetek óta játszottam az új telefonomon egy farmos játékot, és Isten Lelke praktikus ajánlatot tett a csendben: le lehet törölni a telefonról. És letöröltem. Az alkalom végén ajándékba kapott imaszék a család barátja lett.

Füzesi Kornél evangélikus kórházlelkész Békéscsabáról jött, hogy a délutáni kerekasztal beszégetésen részt vegyen.

– Tavaly is köztünk voltál, most is nagyon vártunk. Hogy éted meg a szombati napot?

– A kórházi lelkigondozói konferencián most is igen jól éreztem magam. Örültem, hogy találkozhattam kollégáimmal és sok, ismerős önkéntes lelkigondozóval.
Számomra sokat jelentett a szombat délelőtt, amikor „ízelítőt" kapott a 28 résztvevő a szemlélődő imából. Egyesek számára ellenszenves lehet a szavak nélküli imádság, viszont eme imamód elsajátítása nagy segítséget jelent a lelkigondozói beszélgetésben, a másik ember osztatlan figyelemmel történő meghallgatásában, amelyre napjainkban igen nagy szükség van.

Tariska Eszter szemlélődő lelkigyakorlat kísérőként vett részt az alkalmon. 

– Mi kezdőként voltunk így együtt ebben a csoportban. Hogy élted meg ezt az öt órát?

– Ez az 5 órás közös imádság, csend meditáció nekem nagy élmény volt. Ennyire nyitott társaságot még nem találtam. Nem volt ellenállás, mindenki csinálta a feladatokat. A csoport tagjai kitették magukat annak, hogy megtörténjen, amit kérek. Együttműködő volt a csoport, és ezért köszönet mindenkinek!

Szalay Hajnal református lelkésznő évek óta gyakorolja a csend meditációs imádságot és ez igencsak szívügyévé vált.

– Te, aki már többször is volták 6-8 napos lelkigyakorlaton, hogyan élted meg ezt a „mini” csendességet?

– Igen, ezen a lelkiségen találtam rá az én régóta keresett lelki utamra. Rátaláltam erre a lelkiségre, és ez most idejött Kiskunhalasra. Fontosnak tartottam ezért hazajönni, hiszen mi már elutaztunk az előző héten. Ez az öt óra többszörös öröm volt számomra, egyrészt találkozhattam Eszterrel, aki lelki vezetőm volt egy lelkigyakorlaton; másrészt újra megjött az étvágyam a szemlélődő imádságra. Ez nekem életfontosságú és meghatározó. Most is fölfedeztem, hogy nemcsak a békesség jött az imádság alatt, hanem egy kis felfordulás is, amely tkp. a lélek tisztulása. A csend meditációt a „Legyen meg a te akaratod” imájának és az „elengedés” imájának élem meg. Nem akarni kell, vagy „csinálni”, hanem elengedni, és akkor történik valami Isten által, Aki a meglepetések Istene.
Ez egy olyan út, amelyen az egyház is megújulhat, mert a személy újul meg, aki ezt az imádságot gyakorolja.
Örültem azért is, hogy a csoport ráérzett erre és ezt bevállalta. Jó volt együtt csendben lenni és átélni az összetartozást egymással.

Horváth Gáborné Magdi lelkigondozó régi ismerős a társaságban.

– Nagy öröm volt bennem, amikor megtudtam, hogy eljössz hozzánk Hatvanból. Mit jelentett számodra a konferencián való jelenlét?

– Amikor egy ismerősöm megkérdezett, hogy elmennék-e az evangélikus kórházlelkészek nyári konferenciájára, gondolkodás nélkül igenlő választ adtam.
Nyitott szívvel, befogadó lélekkel indultam útnak, éreztem csak előrevivő gondolatokat, megerősítéseket kapok majd. Vágytam a régi ismerősökkel való lelki együttlétre. És vágyamat Istenem csodálatos módon teljesítette, talán még többet is kaptam, mint gondoltam.
Bogdán Sándor természetgyógyász személyében egy egyszerű, mégis nagyszerű ember előadását hallgatva kissé megijedtem: mennyi konfliktuson mentem át és még egészségesnek tudom magam? Aztán megerősítést kaptam arra vonatkozóan is, hogy lehetek önzőbb, tegyek magamért olyan dolgokat, amit eddig nem tettem meg! Énképem erősítése és önismeretem mélyítése nagy feladatom.
Tariska Eszter a szemlélődő lelkigyakorlatba vezetett be. Vitettem magam azzal a békés áramlattal, amit lénye is sugárzott! Nagyon közel áll személyiségemhez ez az ima! Jó volt ráismerni, hogy ezen az úton már jártam, de valami eltántorított, most megerősítve éreztem magamban, ez a járható utam, problémáim kulcsa, megoldása. Fontos mondat lett számomra, amit Eszter mondott: Gondolatainkkal tartjuk fenn szenvedéseinket! És szabad éreznem a fájdalmat, de nem kell hozzá történetet kitalálnom, mert így „égetem” magamba!
Feltöltődve, kicsit nehéz szívvel tértem vissza hétköznapjaim mocsarába. Amit azóta is megtapasztaltam, csoda: oldódnak a gubancok, csomók, s vágyódom folytatni e szemlélődő imát! Köszönet a szervezőknek, résztvevő lelkésznőknek és előadóknak, hogy Isten méltó eszközei lehettek életemben! Szívesen tartozom katolikusként közéjük, mert lelkünk alaprezgése EGY az enyémmel!

Dányi Nagy Márió református lelkész a péntek délutáni előadáson vett részt az imaházban.

– Örülünk, hogy eljöttél az előadásra. Mi a véleményed az elhangzottakról?

– Az egyház hagyományosan a lélek dolgaival szokott foglalkozni. Holott hitünk szerint Isten a mennynek és a földnek, a léleknek és a testnek egyformán Teremtője, Ura és Megváltója. Ezért örültem, hogy a Kiskunhalasi Evangélikus Egyházközség által szervezett konferencián Test-lélek-szellem kapcsolata címmel tartott előadást Bogdán Sándor, helyi természetgyógyász.
Egy német kutató (orvos, teológus, fizikus) dr. Ryke Geerd Hamer világhírű, bár ellentmondásos elméletét mutatta be, közérthető, egyszerű szavakkal. Ő azzal a hipotézissel állt az orvostudomány elé, hogy a legtöbb betegség, de különösen is a rák, nem fiziológiai eredetű, hanem a lelkünkben keletkező megoldatlan konfliktusok testi leképeződése. Vagyis ha sikerül a lelki konfliktust megoldani, a testi gyógyulás is bekövetkezik. Ebből következően a hagyományos (testet és lelket pusztító) kezelések helyett más gyógymódot kellene alkalmazni, amely a lélekben kezdődik, és megbízik a test öngyógyító bölcsességében.
Persze, mint minden elméletnél, most is számos kérdés maradt nyitva. Például, hogy hogyan lehet, hogy maga az előadó is szenved bizonyos krónikus betegségben. Nem állította tehát, hogy varázsütésre minden megoldódott. Számomra ugyanakkor éppen ez tette őt hitelessé, az általa felvázolt elméletet pedig elgondolkodtatóvá.

Palkovicsné Gangl Mária a kiskunhalasi gyülekezet presbitereként volt jelen a konferencián. Szép virágdekorációt készített az oltárra, a kis kerek asztalkára.

 – Hogy élted meg ezt a három napot?

– A pénteki nappal kezdem. A természetgyógyász szavai nagy hatással voltak rám. Jó tudni a betegségek hátterét, az, hogyan reagál a szervezetünk a különböző lelki sérülésekre. Most jöttem rá, hogy mennyi mindent elkerülhettem volna, ha csak csendesen elfogadom, amit a sors kínál nekem, és nem reagálok bizonyos dolgokra.
A szombati napot nagyon vártam. A családi dolgokat is átprogramoztam, hogy ott lehessek. Felemelő érzés volt csendben lenni. A csendet szó szerint élveztem. Jó volt hallani, tudatosítani, mit jelent a „jelent” megélni, és értékelni; a jelen meghittségében élni, és megélni a Lélek üzenetét, amit Ő küld. Próbálom ezt gyakorolni is a mai rohanó, egoista, zaklatott világunkban. Ezt leginkább a kora reggeli és az esti ima után teszem. A konferencián jó volt látni és átélni azt a közösséget, akikkel együtt tudtunk csendben lenni egy cél érdekében.
Vasárnap külön élmény volt számomra, hogy az istentiszteleten hallottam Tóth Melinda lelkésznő szolgálatát, ami mélyen érintett; és átélhettem azt az evangélikus közösséget, ahol szeretettel voltunk jelen.
Hálás vagyok a szervezőknek, hogy részt vehettem ezen a konferencián, köszönöm a csoportnak, hogy olyan odaadóan, és meghitten tudtunk mindent együtt végigcsinálni.

Hadasi Zsuzsanna, szociális gondozó, önkéntes segítő most volt előszor kórházi lelkigondozói konferencián. Őt is arról faggattuk, hogyan érezte magát, mit jelentett számára. részt venni a programon.

– A konferencia számomra igen hasznosnak bizonyult, fizikális és lelki szinten is. Az előadások egymásra épültek. 
Bogdán Sándor természetgyógyász előadásából egyértelművé vált, hogy betegségeinket, félelmeink, rossz szokásaink, gondolataink, érzelmeink határozzák meg. Ha ezeket észrevesszük, és változtatni tudunk rajta, szervezetünk, ahogy ezt a folyamatot kialakította, úgy helyre is tudja állítani. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos orvoslásra nincs szükség. A konfliktusok kezelése az egészségügyi ellátás mellett történik.
Tariska Eszter meditációról szóló gondolatai gyakorlati útmutatást adtak azzal kapcsolatban, hogy az elmélkedés, imádság segítségével hogy tudjuk a nem megfelelő gondolatokat, érzelmeket, szokásokat elhagyni életünkből, még pedig megfigyeléssel, elfogadással.
Hálás vagyok, hogy ott  lehettem, és megismerhettem ezt a kis közösséget. Jó volt látni és érezni azt a szeretetet, ami ott tapasztalható volt. Látszott, hogy ebben a közösségben odafigyelnek egymásra, ismerik egymás örömét, bánatát, és mindenki biztos abban, hogy bármikor megkapja a megfelelő támogatást, akár fizikai akár lelki segítségről van szó. Ez azt tükrözi, hogy ezt a küldetést nagy szeretettel, együttérzéssel, odafigyeléssel végzitek a kórházi lelkigondozói szolgálatban.

Az interjúkat készítő Honti Irén, kiskunhalasi evangélikus lelkész, kórházlelkész, a konferencia szervezője, aki maga is lelkes híve a kórházi lelkigondozásnak, ezeknek a konferenciáknak; továbbá a csendes, szemlélődő imádságnak, amely mélyen átalakító, megtisztító, lelki erőt, belső stabilitást jelentő a SZENTLÉLEK által.