Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest
Bence Gábor
„Régen úgy látom, hogy utazás nélkül nincs kórus. Az utazásnak olyan közösségépítő hatása van, mint semmi másnak – az évekkel korábbi utazásokra megtanult dalok még mindig előtörnek a diákjaimból, kitörölhetetlenül beléjük ivódtak, sőt úgy tűnik, szinte átöröklődnek a következő »generációra«. Nincs annál nagyobb örömöm, mint amikor azt hallom, hogy a kis csapatom csak ül és énekli a megtanult műveket. Csak úgy, maguknak. Ezért is örülök ezeknek a találkozóknak, mert ha nem is egy komoly külföldi út, de Sopronba is háromórás vonatút vezet, ami alatt már össze lehet rázódni.
Persze nehezebb most, mint volt régen. Nem csak drágább az utazás, nem csak túl sok a programkínálat – pl. mostantól már nem találunk a kolléganőmmel egy olyan hétvégét a tanév végéig, amikor még elvihetnénk a kórust valahova, mert maga az iskola annyi programot kínál, és persze a tavaszi egyházi ünnepek is itt tartanak. Tehát nemcsak ez a gond, hanem hogy az általános zenei műveltség sehol nincsen attól, ami volt régen. Már nincsen egy közös tudáskincsünk, amivel gazdálkodhatunk, mert már nem ismeri mindenki a 9. szimfóniát vagy a d-moll toccátát. Hogy ez azért van így, mert már nem sugároz komolyzenét a Kossuth Rádió, vagy mert már nem is hallgatnak a fiatalok rádiót, hanem mindenki a maga kis válogatását, nem tudom. De az én feladatom ebben a helyzetben mégiscsak az, hogy ne engedjem, hogy a kellemesen és könnyen élvezhető zene teljesen felváltsa azt a minőséget és értéket, amiért viszont meg kell dolgozni. Ha sikerül eljutni oda, hogy Händel Hallelujájából énekeljünk, akkor azért látom, hogy boldogok a gyerekek, még ha nem is tökéletes az eredmény.
Érdekes nekem látni, hogy a mai fiatalok vonzódnak ahhoz a zenei világhoz, ami az én generációmnak kortárs, modern volt. Nem idegenkednek Kodálytól, Gárdonyitól, Sulyoktól. Ez öröm nekem, és igyekszem is élni a helyzettel.
A találkozó végén nehéz szívvel mentünk haza, a hazautat végigénekelték a fiatalok, a másnap reggeli áhítaton szintén örömmel énekeltek, és az egész hétvégén átéltük, hogy tényleg mennyire jó együtt lenni – nemcsak magunkban, hanem másokkal is, akiknek szintén öröm a zene, az ének. Jó volt együtt énekelni!”
Műsor:
- Mozart: Török induló - zenekari átdolgozás
- Gryllus: Mily gyönyörűség (133. zsoltár)
- Két magyar népdal (Bárdos - Pertis)
- Andreas Rauch: Négy patkány - fiú kamaraegyüttes
- César Franck: Halld, mily szózat hangzik!
- Gárdonyi Zoltán: Légy hív mindhalálig - ének- és zenekar
- Händel: Halleluja a Saul című oratóriumból - ének- és zenekar