11 órától vártuk a vendégeket, az egykori Mandák-kolisokat és a józsefvárosi gyülekezet tagjait. Több egykori lakónk már kisgyermekkel érkezett. A kollégiumban tartós kapcsolatok is alakultak, s voltak, akik már házaspárként tértek vissza, hogy együtt ünnepeljünk.

Régi fényképek segítségével megismertük a Mandák-ház és a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség történetét. Az udvarházat 1840-ben építtette egy fuvaros család, s Mandák Mária hagyatékaként 1948-ban került a gyülekezet tulajdonába. Az udvarra nyíló 21 komfort nélküli szükséglakást szép lassan komfortos önálló lakrészekké alakította a gyülekezet, s a kopár udvart beültette, parkosította. Az udvarház kezdetben idős házaspároknak kínált szeretetotthoni elhelyezést. Amikor már halaszthatatlanná vált a tetőfelújítás, Kertész Géza, a gyülekezet akkori lelkésze elkezdete fontolgatni a tetőtér beépítését. Mivel vidéki kollégáktól egyre sűrűbben kapott megkeresést, hogy segítsen kollégiumi elhelyezésben, egyértelművé vált a diákszállásra való igény. A Kertész házaspár elmesélte a tetőtérbeépítés történetét. Az építkezés önerőből valósult meg, 10 éven át tartott.

Úrvacsorás istentisztelettel ünnepeltünk Karácsony Sándor utcai templomunkban. Istennek adtunk hálát a kollégium létezéséért, az itt köttetett barátságokért, házasságokért, elődeink hitéért, akik kitartóan szépítették a Mandák-házat. Ezt követően együtt ebédeltünk, közösségünk tagjai főztek a vendégeknek. Az ebéd utáni ejtőzés során kötetlen beszélgetésben vehették fel egymással újra a kapcsolatot a rég nem látott lakótársak, barátok. A jubileumi találkozót táncházzal zártuk, moldvai és dunántúli körtáncokkal ünnepeltünk.