Bár a Big Báng kipróbált előadás volt számunkra, de az olykor túl kemény kritikákat is megfogalmazó zsűri, na és az ismeretlen közeg kellő feszültséggel töltötte fel a diákokat. Szerencsére a színházat értő közönség az első pillanattól kezdve vette a lapot, ami színjátszóinknak olyan löketet adott, amitől fergetegesre sikeredett előadást produkáltak.

Az előadás utáni szakmai beszélgetésre a teljes közönség átvonult. A háromtagú zsűri: Börcsök Enikő Jászai-díjas művésznő, a budapesti Vígszínház tagja, dr. Matuz János író, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti intendánsa és Adorján Viktor író, színháztudományi szakember úgy kezdte a beszélgetést: „Hát ti kik vagytok? Honnan jöttetek? Hogy állt ez az előadás össze? Meséljetek már valamit magatokról! Nem ismerünk sem benneteket, sem a darabot, amit láttunk.”

Majd a rémisztően szakmai zsűri, rémisztő szakmai értékelése így folytatódott: „Olyanok vagytok, mint a medvehagyma. Csíráztok a hó alatt, aztán tavasszal előbukkantok, zsengén, frissen, harsányan hirdettek valami újat, és piszkosul csíptek… jöttök, rácsaptok az asztalra, hogy az kettétörik… élmény volt nézni, a játékkedvet, ki-ki azon a szinten ahol áll, de imádjátok, amit csináltok… maradjatok együtt, és folytassátok, amíg csak lehet.”

Elindultunk nem kevés aggodalommal, hogy egy országos versenyben miként álljuk meg a helyünket, hazatértünk egy tarisznya dicsérettel, a legjobb rendezés díjával, és az új nevünkkel.