A konfirmációra az istentisztelet első részében került sor. A hitvallás után a konfirmandusok az erre az alkalomra közösen írt imádságukat olvasták fel, amely az alkalom egyik legfelemelőbb pillanata volt.

A konfirmációi igék felolvasását és a személyes megáldást követően a gyülekezet elénekelte a confirmát.

Liszka Viktor lelkész prédikációjában az ApCsel 10,45 alapján – És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka – a pünkösdi üzenet lényegeként a közösségteremtést emelte ki. Részletek az igehirdetésből: „Az élet egy fontos pillanata az, amikor megértjük, hogy amit tudunk, azt talán nem csak mi tudjuk. Meglepődünk az utánunk jövőkön, az előttünk járókon meg pláne.” (…)

„Én régebb óta tudok gitározni! Én viszont jobban! Pont ugyanannyira értelmes, mint az, hogy »én régebb óta hiszek Istenben! Én meg jobban hiszek!« A pünkösd éppen arról szól, hogy nem így működik a dolog.  Istennel találkozni fantasztikus dolog, és nincsenek benne ilyen szűrők, hogy elég szépen megkötöttem-e a nyakkendőmet erre a találkozóra, vagy éppen hogy már 113 éve ismerem Istent, úgyhogy jobban ismerem, mint aki először találkozik vele. Ez nem ilyen. (…)

Vajon az Istennel való kapcsolatban is lehet kezdőnek, aztán meg rutinosnak lenni? Ha igen, akkor szerintem az nem Istenről szól. (…)

A legfontosabb pont, amit ma átgondolhatunk, és megérthetünk: azok, akiket Isten kiválaszt magának, és megajándékozza Szentlelkével, ugyanarra a lépőkőre állnak, mint aki már tegnap is ott állt. A csoda nem ott van, hogy egy ember, önmagában mire jut a hitével, hanem ott van a csoda, amikor ezt otthonosan tudja megélni másokkal is, mert ugyanazon a kövön állnak. Amikor Isten Jézusban sétált egyet a földön, mindig közösséget teremtett.

Nem azt mondta, hogy mindenki menjen haza, és higgyen ott úgy egyedül, hanem azt, hogy találkozzatok a szabadsággal egymásban, és Istennel egymásban.

A konfirmációra készülő beszélgetéseinkben én pontosan ezt a szabadságot tapasztaltam meg. (…)

Pünkösd, a Szentlélek kitöltésének ünnepe alapvetően arról beszél, hogy a hitnek ez az isteni lélek pumpálja a mindennapi ritmust. Ő élteti. És a hit nem porciózás, és szigorú patikamérleg kérdése.

Nem jár valakinek több, valakinek meg kevesebb belőle mondjuk azért, mert valaki jobban hisz, vagy régebb óta, vagy jobban ismeri a hit természetét. (…)

Az első keresztények féltékenysége, még ha emberileg érthető is, a pünkösd szempontjából abszolút fölösleges.

Jó, ha tudunk azon munkálkodni, hogy ne maradjunk irigy idősebb testvérek, hanem képesek legyünk teret engedni annak is, ami más, mint mi, ami utánunk jön. Mert akkor történik meg a csoda. (…)

Például ami ma történik, az, hogy régi, és kevésbé régi tagjai a gyülekezetnek úgy érezték, hogy ma egy megerősítés, egy konfirmáció keretében szeretnék kifejezni, és egyben átélni az összetartozás, és az együtt gondolkodás, együtt-hit érzését, szerintem egy csoda.

2017 pünkösdjén most ugyanúgy csoda történik, mint 2000 éve az első pünkösdön. És nem az a csoda, hogy az embereket érdekli-e Jézus, vagy hogy mióta és hogyan hisznek benne, hanem pontosan az, ami Jézus, Isten és a Szentlélek lényege is: hogy körülöttük közösség és szeretet formálódik a legkülönbözőbb emberekből. Szerintem ez a pünkösd valódi csodája.”

Az alkalom közös Úrvacsora-vétellel ért véget, melyet kötetlen beszélgetés és szeretetvendégség követett. Ennek során az is kiderült, hogy a konfirmációra felkészítő beszélgetések folytatására volna igény a frissen konfirmáltak és a régebbi gyülekezeti tagok részéről is. 

Köszönöm, hogy elvezettél ebbe a közösségbe | Konfirmandusok imája

Istenem, köszönöm neked, hogy bár az akaratom tökéletlen, Te munkáltad bennem az akaratot arra, hogy ma itt állhassak. Köszönöm, hogy bár rögös és kanyargós úton, de elvezettél ide, hogy az evangélikus egyházon és ezen a gyülekezeten keresztül Hozzád kerülhessek közelebb. Köszönöm, hogy amikor minden, amit addig erősnek hittem, megrendült, akkor is mondhattam, hogy „Erős vár a mi Istenünk”. Köszönöm, hogy te vagy az, aki megerősítetted az irántunk való szeretetedet 2000 évvel ezelőtt és a konfirmáción keresztül mi is megerősödhetünk a Krisztus kegyelmében.

Köszönöm, Istenem, hogy elvezettél ebbe az evangélikus közösségbe, ahol nem kell választanom az őseimtől örökölt hagyomány és a saját vélelmeim között, és ahol az okos kérdezés és az igaz keresés teszi teljessé az együttlétet. Segíts abban, hogy hitem keresése közben meglássam a Te arcodat, s adj erőt ahhoz, hogy képes legyek az okosan cselekvő szeretet és megbocsátás alapján élni. Adj nekem erőt ahhoz is, hogy fölnőjek azokhoz a feladatokhoz, amelyeket vállaimra raktál.

Köszönöm Istenem, hogy a bárány szent vére által megnyitottad a menny kapuját és bemehetünk a szentek szentjébe. Köszönöm a kegyelmet, hogy itt élhetünk a földön. Köszönöm, hogy adsz a szívünkbe változást és megtérhetünk hozzád, mert a te csodálatos kegyelmed és mindent befedező szereteted befogad mindenkit személyválogatás nélkül. Te egy cselekvő, helyreállító Isten vagy, és mérhetetlen türelemmel fogadod a gyarlóságainkat. Mert méltatlanok vagyunk, de te felemelsz bennünket a te csodálatos jelenlétedbe. Köszönöm, hogy alázatos szívet teremtesz bennünk.

Köszönöm, Istenem, hogy ebben a korba születhettem, amikor van lehetőségem Rólad szabadon gondolkodni, Hozzád őszintén szólni, Veled szívem szerint élni. Hálás vagyok, hogy megkaptam Tőled a keresés kegyelmét. Köszönöm, hogy ezen az úton adtál valódi társakat ebben az evangélikus közösségben, akikhez most örömmel csatlakozhatom. Hálás vagyok, hogy emberi értelmem és Tőled kapott örök lelkem is tud itt másokhoz kapcsolódni, a Benned való közösséget itt van lehetőségem társakkal megélni.

Hálás vagyok, Uram, hogy itt lehetek. Hálás vagyok az itt és most megélt közösségért. Hálás vagyok, Uram, a mindnyájunkat Tehozzád vezető evangélikus teológiai és filozófiai hagyományért. Hálás vagyok azokért az evangélikus lelkészekért, akik Benned való hitemet erősítették, formálták. Hálás vagyok Neked 91 éves, konfirmált evangélikus nagymamámért. Hálás vagyok, hogy most ezen értő, befogadó és nyitott evangélikus közösség előtt is megvallhatom elkötelezettségemet a Szentháromság-Isten Titkai és Igazságai iránt.

Drága Istenem, köszönöm, hogy bennem élsz, és benned élhetek. Ámen.