Az ifjú pár szomszédságában élt azonban egy rosszindulatú, gonosz és fösvény öregasszony, aki gazdagságra és örök fiatalságra vágyott. A rút banya egy alkalommal, amikor összetalálkozott az ördöggel, felajánlotta neki a szolgálatait, és megígérte, hogy majd ő összeveszejti a fiatalokat az örök fiatalságért cserébe. Az ördög kicsit vonakodott, mondván, tőle gonoszabb és furmányosabb senki sem lehet, de a cél érdekében végül rábólintott az alkura. Másnap, mikor a fiatalok nem voltak otthon, a gonosz öregasszony átlopózott, és betett az ágyukba, a vánkosuk alá egy éles kést. Este, mielőtt a pár nyugovóra tért, a fiatalasszony nekilátott, hogy megvesse az ágyat, és megtalálta a kést. Gyanakodni kezdett, hogy álmában a férje biztosan az életére tör. De csak visszatette a kést a párna alá. Egész éjjel nem aludt egy szemernyit sem. Egy nappal később a férfi is megtalálta a kést, és ő is visszatette, de onnantól már ő sem tudott aludni a gyanú miatt, hogy álmában a felesége biztosan meg akarja ölni őt. Így telt el néhány nap és éjjel. A gyanakvás, a félelem és a megfogyatkozott bizalom közben cseppenként mindent tönkretett. Már nem beszéltek, nem évődtek, nem szerelmeskedtek, kihűlt és pokollá változott a kettejük paradicsoma…

A középkori elbeszélésnek azonban még nincs vége ezen a ponton. Tragédia és akár happy end is lehet még belőle – csak a történetben szereplő fiatalokon múlik. A józanságukon, a szeretetükön és azon, hogy képesek-e meghallgatni a másikat, képesek-e beszélgetni egymással. Legyőzi-e a beléjük ültetett gyanakvást a bennük lakozó szeretet?

Ezek a fiatalok mi vagyunk

A környezetünk pedig „késes világ”. Azt tapasztaljuk, hogy olyan időben, olyan helyzetben, olyan környezetben élünk, ahol népek és nemzetek, valamint a társadalom különböző csoportosulásai újabb és újabb késeket találnak a párnájuk alatt.

A cikk folytatása IDE kattintva a KötőSzó blogon olvasható.