Nem klasszikus karrier-tanulmányokat választott magának Februniye Akyol, hiszen nem jog- vagy gazdaságtant hallgat, amivel politikusok szívesen díszelegnek. Ehelyett szír-arámit tanul, Jézus nyelvét. Ez egy ritka szak, mindenekelőtt hazájában, Törökország délkeleti részén, ahol sok kurd, néhány arab és kevés keresztyén él, ahol az öregek szólhatnak, a vezetők legtöbbször férfiak, de minden esetben muszlimok. Februniye Akyol egyik sem: 25 éves, nő, szír-ortodox. Ennek ellenére – vagy éppen ezért - sikerült számára a nagy ugrás, megszerezte „az első törökországi nagyvárosi polgármesternő” titulust.

A visszaélésekben sem szűkölködő törökországi helyhatósági-választáson március végén országszerte az AKP (a kormánypárt) nyert. A 82.000 lakosú városban, Mardinban – a szír és iraki határ közelében, ahol az elmúlt évezredekben, babilóniaiak, perzsák és rómaiak uralkodtak - ezzel szemben a BDP kurd párt nyert – egy vén csatalóval és egy fiatal szépséggel – egy nem azonos fogattal.

Jogfosztottan Törökországban

A diáklány pontosabban nem egyedüli városvezető, hanem megosztja a feladatot a kurd Ahmet Türkkel, aki 40 éve politizál aktívan, és követte a bebörtönzött kurd vezető, Abdullah Öcalan tanácsát, és egy társ-jelöltet állított. „A kurd párt tette lehetővé, hogy népem jogaiért harcoljak, és ezt fogom tenni” - nyilatkozta a frissen megválasztott Akyol az „Al Monitor” közel-keleti blognak. Ő ez egyike a 13 törökországi polgármesternőnek.

A kisebbségi jogok kérdése érdekes kérdés Törökországban. Tulajdonképpen Februniye Akyol sem Februniye Akyol, hanem Fabronia Benno. Az ország törvényei azonban előírják, hogy minden lakosnak török nevet kell viselnie. Ez egyformán érinti a kurdokat és a keresztyéneket. Ellentétben az ország nagyobb kisebbségeivel, a maradék, mintegy 22.000 arámi nem élvez külön jogokat, mint például saját iskolák fenntartása. Idegen nyelvként arámul rövid idő óta lehet megint tanítani. „Itt még nem vagyunk szabadok, még nem tudunk szabadon élni”- mondja Benno. Bár az EU a belépési tárgyalások során nyomást gyakorol ebben az ügyben, de a feszült viszonyok miatt más prioritás uralkodik.

Vállvetve a volt ellenséggel

Súrlódásmentes nem lesz Fabronia Benno együttműködése a kurd párttal. Hogy ambíciói miatt éppen a kurdokkal, a volt ellenséggel szövetkezett, nem kevesen veszik rossz néven. A kurdok ugyanis részt vettek az 1915. évi örmény népirtásban, melynek során félmillió arámi is életét vesztette.

„Az igaz, hogy a kurdok, minket, keresztyéneket üldöztek és ez a trauma mélyen gyökerezik” - mondja a polgármesternő. Kollégája, Ahmet Turk, az első kurd vezető, aki ezért hivatalosan bocsánatot kért. A vállvetés - minden még fennálló előítélet ellenére - logikus, mert Törökország eme sarkában a kurd nagycsaládok támogatása nélkül sok nem történik. Végül is Februniye Akyol tervekkel rendelkezik, helyben és nagyban egyaránt.

Egyrészt Mardin óvárosát szeretné megvédeni, UNESCO világörökséggé nyilváníttatni. Másrészt nem tervez kevesebbet, mint a mindenható férfiuralom ellen küzdeni, a férfiak által uralt rendszer szétrombolásával. Első lépésben nőszövetséget akar alapítani, amelyek célja nem menedéket alkotni a családi erőszak elől menekülőknek, hanem életteret létrehozni. Ez lehet, hogy nehezebb lesz, mint a polgármesterségért vívott küzdelem volt.