A három eseményből álló ünnepség kezdetén a nagytemplomi ünnepi istentisztelet hallgatósága előtt Demcsákné Balczó Ildikó, Az Evangélikus Nagytemplomért Alapítvány kuratóriumának elnöke, korábbi gyülekezeti felügyelő, néhai Balczó András gyülekezeti lelkész leánya emlékezett személyes hangvételű előadásában kegyelettel, a hetven évvel ezelőtt történtekre. Hitelesen felidézte az eseményeket, felhasználva a korabeli dokumentumokat is. Így idézett Rőzse István akkori esperes presbitériumnak készített jelentéséből és dr. Fazekas Árpád főorvos Elhurcoltak című írásából is. Csupán három tényre utalhatunk e rövid tudósításban: 1944. október 21. és november 2. között kétszer cserélt gazdát a város, és ez alatt az idő alatt 750 hadifoglyot zártak be a nagytemplomba, akiknek az élelmezéséről Túróczy Zoltán püspök vezetésével, a gyülekezet tagjai gondoskodtak. Reformáció napján „felszabadult” a város, az új polgármester rendeletében kihirdette a háború végét. S ezután, a halottak napján, csütörtökön 2.300 civil férfit fogdostak össze, és hurcoltak el a „felszabadítók”, köztük 1.500 evangélikust, akik közül csak igen kevesen tértek haza élve a három napnak mondott „malenkij robotból”. Sok megélhetés nélkül maradt özvegy és árva évekig reménykedve várta szerettük visszatérését…

A visszaemlékezést követő ünnepi istentiszteleten Sztankó Gyöngyi, az egyházközség legrégebben itt szolgáló, nyíregyházi származású lelkésze 1Móz 4,9–10 választott ige alapján szólt Isten kérdéséről: Hol van a testvéred? És Kain válaszáról: Nem tudom! S gyűlölet nélküli emlékezésre és emlékeztetésre bátorította a halottait gyászoló gyülekezetet; noha évtizedekig beszélni sem lehetett ezekről az eseményekről, csak mostanában hallani a Gulag szigetek lágereiben történtekről…  

Az oltári szolgálatokat és az emléktábla fent idézett zsoltárigével történő felszentelését dr. Kovács László Attila igazgatólelkész végezte.

Ez az ünnepi esemény már a templom előtti téren zajlott; tárogató kísérte az evangélikus himnusz eléneklését, majd hetven szál fehér szegfűvel járultak a gyülekezet tagjai a templom főbejárati falára elhelyezett márvány emléktáblához, melyre az egyházközség, a gimnázium és a múzeum képviselői is elhelyezték koszorúikat. Itt a megyei múzeumok igazgatója, dr. Bene János mondott rövid beszédet.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a háború befejezése után, már békeidőben történt ez a kényszermunkára való elhurcolás, s azóta sem kért soha senki bocsánatot a hadifogoly áldozatok hozzátartozóitól! Emlékbeszédét ezzel a gondolattal zárta: Legyen ez a tábla: élő lelkiismeret, felkiáltójel! S mi emlékezzünk, és őrizzük ártatlanul elhurcolt evangélikus testvéreink emlékét!

Az ünnepség a Szózat szavaival ért véget: Hazádnak rendületlenül, Légy híve, oh magyar!   

A három hanganyag a megszólalók aláhúzott neveire történő kattintással érhető el a tudósító honlapjáról.

Az emléktábla szövege:

„TE MEGSZABADÍTOD AZOKAT, AKIK JOBBODHOZ MENEKÜLNEK TÁMADÓIK ELŐL.” ZSOLTÁR 17,7

AZ 1944. NOVEMBER 2–ÁN MALENKIJ ROBOTRA ELHURCOLT EVANGÉLIKUSOK EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2014. 11. 02.