Az ünneplés istentisztelettel kezdődött, melynek keretében az evangélikus kórus és az ifjúsági csoport is szerepelt. Szarka István, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette az igét, a Mt 7, 24 („Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát”) alapján.

Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, amelyen az egyházmegye felügyelője, Komárom város polgármestere, a helyi történelmi vallások képviselői üdvözölték a gyülekezetet és nemes igyekezetetét, törekvését. Az egyházkerület elnöksége levélben köszöntötte a gyülekezetet és fejezte ki támogatását.

A közgyűlés fénypontja a korábban itt szolgált lelkészek vagy életben maradt családtagjaik és felügyelők vagy családtagjaik köszöntése volt. Ez alkalommal a gyülekezet egy szál virággal és egy szerény ajándékkal lepte meg őket, ezzel is kifejezve köszönetüket korábbi szolgálatukért, áldozatos munkájukért.

Az ebből a világból elköltözött lelkészekért, felügyelőkért egy perces néma felállással adózott a jelenlevő gyülekezet. A továbbiakban - szintén egy szál virággal és egy szerény ajándékkal - jutalmazták meg azokat a gyülekezeti tagokat, akik hosszú ideje vállalják az áldozatos munkát egyházuk érdekében.

Az ünnepség emlékére a templom belsejében egy Erdélyben faragott emléktáblát helyezett el a gyülekezet, hogy jelként legyen mindenki szeme előtt: a komáromi evangélikus közösség nem felejti el elődeit, gyökereit, keresztyén hovatartozását. 

Az ünnepséget rövid állófogadás követte a városháza dísztermében, ahol a meghívottak és helyben lakók, nyitottabb keretek között tudtak beszélgetni és emlékeiket egymással megosztani. A fogadáson Dráfi Mátyás érdemes művész szavalt, hagyományos zene és táncosok léptek fel. A műsort az evangélikus kórus műsora zárta.