Advent 2. vasárnapja hetében a megszépült és immár mindenhol jól fűtött kaposvári evangélikus gyülekezeti ház ajtajára kitehettük volna a „TELTHÁZ” táblát.

Ki vagy mi a mozgató erő bennünk? – akik dolgoznak, munkából érkeznek vagy éppen egészségi problémákkal küszködnek, az életkorról ne is beszéljünk. Mindnyájunkat erősít a Hit és - énekkarosként átélve - az ének lélekerősítő csodája, és a felelősség. A valahova, valakihez tartozás felelősséggel jár, hogy élettel telien működjön, azért tenni kell. Sokszor megtapasztaljuk, hogy egy-egy kóruspróbára bizony fáradtan érkezünk, de 1,5-2 óra éneklés után minden fáradtság elszáll. Ez a mi erőt adó ajándékunk próbáról-próbára.

Karai, Hassler, Gounod, Bach művekkel készült a Kaposvári Evangélikus Kórus advent 2. vasárnapjára, az immár hagyományosnak nevezhető ünnepi koncertre.

December 8-án koradélután ünneplőbe öltöztek résztvevő, szereplők, de még gyülekezeti házunk is – köszönve a lelkes, közösségi munkát állandóan végző csapatnak.

Az est műsorában résztvevő vendégeinket a kaposvári gyülekezet finom ételekkel várta és gyűltek a testvérek szeretetvendégségre készített süteményei is. Az est két evangélikus vendégkórusa Bonyhádról és Pécsről érkezett, mellettük pedig a Liszt Ferenc Zeneiskola klarinétkórusa emelte az est fényét.

A várakozás fokozatosan, feszültséggel teli izgalommá változott. Mi énekkarosok ezt közös beénekléssel vezettük le, mosolyogva vettük át egymástól hanggyakorlatainkat. Megérkeztek a kaposvári fellépők is. Óra nélkül is éreztük, hogy eljött az idő, bevonultunk a templomba. Felhangzott az orgonaszó, kórusművek, vers, klarinét együttes követték egymást.

Evangélikus lelkészünk Pongrácz Máté adventi igehirdetését áhítattal hallgattuk, közösen imádkoztunk. A koncert zárásaként Bach korálokat énekeltünk közösen a résztvevő kórusok. Taps, gratulációk, örömteli felszabadulás – szép pillanatok voltak ezek.

Érdemes volt ünneplőbe öltöztetni testünket-lelkünket, és így együtt várni Jézus eljövetelét, a csodát, mely minden ember életébe beköltözésre vár, csak ajtót kell nyitnunk. Rajtunk múlik, hogy beengedjük, erővel, hittel töltse meg mindennapjainkat.

Gyülekezetünkben szép hagyomány a szeretetvendégség. Ez egy színpompás kavalkád, szeretem nézni, szeretek részt venni benne, az előkészületeket is beleértve. Az oldott, nagy beszélgetések, a műsorban elhangzott művek, új énekeink napok múltán is bennem-bennünk szólnak.

A mi kórusunkban most oly erőteljesen szól a Karai József által feldolgozott spirituálé – Néha úgy érzem – hogy az est végén mosogatás és rendrakás közben többször is elénekeltük. Tanuljuk meg kívülről! – hangzott el. A tegnap estére emlékezve, a szavakat leírva is dúdolom: „Akkor letérdelek csendben én, térdelek én”

Szép este volt! Köszönöm, hogy résztevője és részese lehettem az ünnepi várakozásnak.

A szervezők, a műsorhoz szükséges feladatok elvégzői a műsorban név szerint szerepelnek – köszönet és hála munkájukért! Áldott ünnepeket kívánok!