Az adventi időszakot megelőző két szombaton fenyő és mézes pogácsa illata lepte be a Tatrangi Evangélikus - Lutheránus Egyházközség gyülekezeti termét. Az ifjak már délelőtt 11 órakor sürögtek-forogtak a parókia udvarán. Ki fenyőágakat, ki kukorica csuhét, ki kellékekkel megrakott szatyrokat cipelt. Ugyanis az ifjúsági csoport első alkalommal döntött úgy, hogy adventi vásárt szervez azokból a portékákból, amelyeket saját kezűleg alkot meg. Erre a két alkalomra néhány lelkes anyukát is beszerveztek, akik ügyességét az elkészült díszek, koszorúk dicsérik.  Ők voltak a „kézműves-mesterek”, akik betanították, útbaigazították, tanácsokkal látták el az ifjú „inasokat”.

A délutáni órákban igazi kaláka hangulat alakult ki. Ki-ki megtalálta magának azt a tevékenységi kört, amiben igazán kibontakozhatott: csuhéfonók, koszorúkészítők, koszorúdíszítők, díszfestők csoportja alakult ki. Az első szombaton az anyukák finom táplálékról is gondoskodtak. Amellett, hogy kivették részüket a kreatív munkából, maradt idejük megfőzni a finom babgulyást is. A több mint harminc fős csapatnak jó esett a meleg étel a több órás munka után.

A második szombaton is hasonló ütemben folyt a munka. Az ifjak kedve nem lankadt. Ezúttal is közel negyvenen vettek részt a kézműves műhelyen. Nyilván, az anyukák szorgos keze ez alkalommal is elengedhetetlennek bizonyult.  A konyhában már nem az anyukák aprították a zöldségeket, hanem fiúk, lányok kezében izzadt a kés, a fakanál. Készült az ízletes étel, nevezetesen a helyi specialitás: a krumplipaprikás. A farkaséhes munkás kezek nem vallottak szégyent a paprikás elfogyasztásában sem.

A nap végére az asztalok, a székek, a padok már tele voltak pakolva szebbnél szebb karácsonyi díszekkel, pogácsás tálakkal, koszorúkkal, gyertyatartókkal. Ugyanis másnap, november 30-án, Advent első vasárnapján délben kezdődött az Adventi vásár, amelyre nagy szeretettel várták a gyülekezeti tagokat, valamint a háromfalusi híveket is. Az alkalomra sokan ellátogattak, hiszen a gyülekezeti terem zsúfolásig megtelet. Az ifjak nem csak a szépen elrendezett standokkal, hanem finom zsíros kenyérrel és forró teával várták a résztvevőket.

A gyülekezet egyik elöljárója így fogalmazott: „mennyire kellemes ez a vásári moraj, ami kiszűrődik a gyülekezeti teremből”. Valóban kellemes és közösségépítő volt úgy a vásár, mint a megelőző két szombat is.

Köszönet illeti mindazokat, akik részt vettek ebben a munkában: ifjakat, anyukákat, szervezőket, munkatársakat is. Egyikőjük nélkül sem jöhetett volna létre a közösségi alkalmak, amelyek új erőt, kedvet és sok-sok emlékezetes percet ajándékoznak a gyülekezeti tagoknak.