„Mi, Luther Márton hitének mai örökösei, a wormsi birodalmi gyűlés 500. évfordulóján megemlékezünk reformátorunk egykori bátor kiállásáról, és aláírásunkkal kinyilvánítjuk, hogy – mint Luther Márton mai örökösei – mi is osztozunk a reformátor elődök hitében, és ragaszkodunk az evangélikus egyház tiszta és igaz tanításához, így a mi életünk vezérlő alapja is a Szentírás, Isten kinyilatkoztatott Igéje.” – Így szól az a mondat az ittallok.hu oldalon, melyhez az elmúlt hónapokban csatlakozhattak – és amelyhez csatlakozhatnak még most is – az evangélikus egyház tagjai.

„Az ittallok.hu oldallal alapvetően Luther Márton 500 éves bátor kiállása kapcsán egy interaktív megemlékezésre hívtuk egyházunkat – mondja Győri Tamás József evangélikus lelkész, a worms500-kör tagja, az ittallok.hu szerkesztője. – Mert ami Wormsban 500 éve történt, az van ma is az evangélikus önazonosság fókuszában, ami evangélikus, az lényegében mind innen ered. A gyökerekre és az örökségre történő emlékeztetés mellett azonban mobilizálni is kívántuk a magyarországi evangélikusokat. Tudatosítani magunkban újra és ma is: az identitásunk valódi és fő eleme a Szentírás tekintélyéhez igazított élet kell legyen. Ez banálisnak és magától értetődőnek tűnik, pedig úgy tűnik a gyakorlatban könnyű elszakadni ettől az igazságtól. Például, ha az Isten Igéje az igazodási pont, az iránytű ma számomra, akkor nem a Facebook like-ok számítanak. Akkor nem a környezetem kedvelései határozzák meg a cselekedeteimet, ezért nem is erre figyelek, hanem az Isten kinyilatkoztatott szavára, a Bibliára."

Az akció fogadtatása kapcsán Győri Tamás József úgy fogalmaz: „egyesek úgy vélték, ez a rövid nyilatkozat túlságosan kevés, mások számára pedig épphogy sok volt a szövege a megfogalmazott ünnepélyes mondatnak. Ezek a visszajelzések is azt mutatták számukra, jó gondolat ma is a Szentírás tekintélyét középpontba állítani."

A felhívás ötletgazdái azt remélték, 2020. október 31-től 2021. április 18-ig legalább ötszáz aláírás összegyűlik. Ez végül teljesült, így jelenleg valamivel több mint ötszáz aláírás olvasható a honlapon. A ma napig több mint 150 gyülekezetből csatlakoztak a kezdeményezéshez, a legtöbben – szám szerint negyvenöten – a zuglói egyházközségből. Mint azt Győri Tamás Józseftől megtudtuk: érkezett aláírás Erdélyből és a Felvidékről is, emellett pedig egy-két református egyháztag is támogatta aláírásával a nyilatkozatot. „Ez egyrészt kedves gesztus a részükről, másrészt arra mutat, hogy a Szentírásra figyelésben közösek a wormsi gyökerek” – emeli ki a lelkész.

Győri Tamás József a folytatás kapcsán elmondta: mivel a jubileumi év igazából csak most kezdődik, az ittallok.hu honlap felületén továbbra is lehetőség lesz aláírni a nyilatkozatot. A kezdeményezés kiterjesztéseként pedig a hit6.hu oldalon egy felekezetközi kampányt indítottak, ott más egyházak, gyülekezetek tagjai is jelezhetik, ha számukra ugyancsak a Szentírás az origó.

„Az elkövetkezendő jubileumi évben valamifajta mélyebb vizsgálatot is tervezünk annak kapcsán, hogy mit is jelent ma a Szentírás tekintélye alatt élni. Mert nem az Isten Igéje képtelen megszólalni a mában, hanem ha úgy tűnik, hogy nem szól, és mi nem igazán halljuk, értjük, akkor annak az az oka, hogy nincs kézben, és nem magyarázzák igazán. Ézsaiás figyelmeztetése hozzánk is szól: nem az Úr keze rövidült meg, nem az ő füle süketült meg, hanem a tőle elszakadt életünkből fakadó cselekedeteink takarják el előlünk arcát. De az Isten Igéje ma is élő, ható, formáló erő. Ha ez a szerény kezdeményezés képes ezt egy egész kicsit felvillantani és feleleveníteni, akkor már érdemes volt nekiállnunk" – összegez Győri Tamás József.

Kondacsné Rigó Krisztina köztisztviselő, a szolnoki gyülekezet tagja, számvevőszéki tag:

„Amikor találkoztam a kezdeményezéssel, nem gondolkodtam egy pillanatig sem azon, hogy nekem alá kell-e ezt írni, annyira evidens volt számomra, hogy ebben a formában is felvállalom és büszkén vallom az evangélikus egyházhoz való tartozásomat.

Az, hogy evangélikus vagyok, az identitásom egyik alappillére, ami azért lehet érdekes, mert nem hívő és főleg nem evangélikus családban nőttem fel. Az esküvőnkre készülve ismerkedtem meg mélyebben a Szentírással, és a lutheránus hit tiszta, sallangmentes tanításaival, és rögtön magaménak éreztem. Az evangélikus közösségben, amely befogadott minket, megélhetjük a tiszta szeretetet, vidámságot és örömet, amely Isten adománya.

A bibliaolvasást igyekszem a sokak által ismert »check-lista« (1. imádság, 2. Ige, 3. elmélkedés, 4. imádság, 5. gyakorlatba átültetés) alapján a beépíteni mindennapokba. Életemben – döntéseimben és tetteimben – az Ige az iránytűm."

Herkely János, a kispesti evangélikus gyülekezet felügyelője:

„A mai világban minden relatív. Mindenkinek megvan a maga igazsága, és kínosan ügyelünk arra, hogy ne kerüljön elő semmilyen abszolút mérték, amely igazságainkat esetleg megkérdőjelezheti. Ebben a helyzetben számomra nem az volt a kérdés, hogy aláírom-e ezt a nyilatkozatot, hanem az, hogy nevezhetem-e magam evangélikusnak, azaz a reformátor lelki utódjának, ha még így sem állok ki Isten Igéjének rám is érvényes tekintélye mellett.

Az evangélikusság elsősorban nem külsőségekben nyilvánul meg, hanem a Szentíráshoz való viszonyban, tehát a lényege ma is ugyanaz, mint Luther korában. A mai körülmények között kell megélni, hogy lelkiismeretem Isten Igéjének foglya. Minden, ami valódi érték, és az evangélikusságból fakad, ennek a viszonynak a gyümölcse.

Különleges esetekben megtapasztalhatjuk, hogy a Szentírásból egy-egy konkrét kérdésben kapunk igei vezetést. De a Szentírás még inkább akkor vezet, ha naponként kitesszük magunkat az Ige hatásának. Ha hagyjuk, hogy az formálja a gondolkodásunkat és építse a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat. Ha a Szentírás által vele valóban közösségünk van, az kihat a szavainkra, tetteinkre, döntéseinkre, emberi kapcsolatainkra, azaz az egész életünkre."

Sztrókay Edit, a budavári és a nemescsói egyházközség tagja, a fasori gimnázium tanára:

„2017 csak a nyitánya az 500 éves jubileumnak. Hasonlóan fontos mérföldkő volt Luther bátor hitvallása a wormsi birodalmi gyűlés nyilvánossága előtt 1521-ben. Ennek megünnepléseként, jelképes gesztusnak tartom a mai nyilvánosság előtti hitvallást ebben a formában is. A lényeg azonban az, hogy a mindennapjaimban tudok-e hitvalló életet élni úgy, hogy ne Lutherhez akarjak ragaszkodni, hanem ahhoz, akihez ő is ragaszkodott: az Úr Jézus Krisztushoz!

Evangélikusnak lenni – a gyülekezeteim fészekmelege mellett – a Szentíráson alapuló, Krisztusra mutató lutheri teológia alapjainak, az énekkincsünknek, a történelemünknek a tudatos megismerését és szeretetét jelenti.

Számtalan esetben éltem át, tapasztalom meg elviselhetetlennek tűnő helyzetekben, boldog percekben és szürke hétköznapokon egyaránt, hogy az Úristen személyesen szól hozzám az Igéjén keresztül: vigasztal, erősít, választ ad, irányít."

Békés Tamás, a pesthidegkúti gyülekezet felügyelője:

„Nagyon sok a hasonlóság ma és Luther Márton kora között, akinek véleményét az igehirdetésekről a Káték megírása tükrözi. Minden kornak létezik elvárt PC beszéde (political correctness, azaz politikai korrektség – a szerk.). A búcsúcédulákkal a pénzalapú önmegváltást hirdették. Luther munkásságával arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az elvárt korszellemet kell követnünk, hanem Urunk üzenetét kell hirdetnünk, még életünk árán is. A Biblia lefordításával üzent nekünk, örököseinek is, hogy hirdessük Urunk feltámadását és Istenünk kegyelmét még akkor is, ha a PC már personal control-t (személyes kontrollt – a szerk.) is jelent.

Evangélikusnak lenni számomra személyes feladatot jelent, mert ha kihal az evangélikusság, nem lesz, aki a megreformált üzenetet ilyen módon, egyedül Krisztus Urunkat hirdetve közvetíti. A gyülekezet feladata, hogy ennek feltételeit biztosítsa, bizonyítva, hogy Istenünk megbocsájtó szeretetét és igéjét fontosnak tartja és hálás a kegyelméért.

Mai állapotunk még súlyosabb, mint Luther kora volt. Akkor még sokan aggódtak, hogy bűneik miatt tagjai lehetnek-e Isten országának. Ma tudatosan istentagadó korban élünk, elutasítva, tagadva keresztyén értékeinket. Ebben az összevisszaságban Luther Mártonnak köszönhetően van vezérfonalunk: Istenünk, Krisztus Urunk szavának írott alakja."

Garai András nyugdíjas, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség tagja, „maszek” NET-misszionárius:

„Reformátorunkkal együtt hiszem és vallom: »Lelkiismeretem Isten igéjének foglya«! Mivel tudom, kiben hiszek, így róla mindenkor számot is adhatok mindenkinek. Itt és most ezen a honlapon, de sok éve már a saját honlapjaimon és blogjaimban is. Ezek is hirdetik: »a Szentírás önmagát magyarázza«!

Ha evangélikusok vagyunk, adjuk tovább az Úristen örömhírét másoknak! Ezért a stratégiai pályázatom címe is ez volt: Legyünk láthatóbban evangélikusOK! Ezt úgy tehetjük, ha engedelmeskedünk a minden úrvacsoravétel végén, az elbocsátáskor felhangzó, küldő szavaknak: Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről!

Végső soron küldetésünk sem lehet más, minthogy sokak számára ismertté tegyük az evangélium által Krisztust, mert az örök élet beszéde van nála! Nyugdíjas éveimre ezt a küldetést kaptam Urunktól és vallom; minden christianus: misszionárius, és a maga sajátos talentumai hasznosításával engedelmeskedjen Jézus mindenkori követőjének szóló, máig vissza nem vont parancsának: Hirdessétek az evangéliumot!"

A nyitó fotó: a wormsi Szent Péter-dóm a naplementében, ahol 1521-ben Luther Mártonnak kellett V. Károly császár kérdéseire válaszolnia a birodalmi gyűlésen. (Forrás: iStock)