Az istentisztelet végén minden édesanya egy szál virágban részesült, mely a hála és a végtelen köszönet kifejezője.

Túrmezei Erzsébet: Emlékeztető

Édesanyád csak levelet vár. Kevéssel beéri, kevéssel.
És annyi titkos könnyet hullat, ha napok múlnak s írni késel.

Tipegő kisgyerek korodban te mennyi kéréssel zaklattad.
Sietős dolgát hányszor hagyta napjában félbe temiattad!

Kenyeret szelt, puha-fehéret... kis karcolást csókkal hegesztett ...
virrasztott lázas éjszakákon ... Most haja fehér, keze reszket,

s levelet vár: simogatását néhány gyermeki, meleg szónak!
Ó, írj! Amit ma még megírhatsz, vigyázz, megírhatod-e holnap!

Isten áldja az édesanyákat!