Barta Eszter személyes beszámolója:

Találkozások – Isten jelenlétében

A Budapest-Fasori Evangélikus templomban rendszeresen szolgáló MoNaMo jazzegyüttes (+Petrovics Sándor, táncművész) és Aradi György, lelkipásztor volt vendége a  Grazi Magyar Evangélikus Gyülekezetnek – ahova cserediákságom néhány hónapja alatt, a közösség nyitottságának és befogadásának köszönhetően, tartozhatok.

Jazzistentisztelet Grazban! – hirdetéssel különböző fórumokon már hetek óta találkozom; mégis akkor fogtam fel igazán, hogy hol vagyok, amikor megszólalt az első korálfeldolgozás. Nagyon szeretem a zenét, így az első percekben mindenről megfeledkeztem, csak hallgattam és élveztem azt, ami történik. A következő érzésem, hogy nem csupán a templomba érkeztem meg, hanem Isten elé is. Nagyon valóságosan. Nagyon könnyedén, örömmel a szívemben. Isten valóság, itt van - éreztem- körülöttem és bennem. Aztán elkezdtem figyelni a zenészeket, a táncost. Alázat. Ez volt az első szó, ami eszembe jutott és akarva akaratlanul a Mt 11,29 is,  „…tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű”.  Alázat a művészet, a zene és nem utolsó sorban Isten iránt. Az arcok, a hangok, a mozdulatok mögött nem volt nehéz felfedezni Istent. Tehát Isten bennük is van. Akkor Isten szól és zenél és mozdul is, miközben bennem van, aki ülök és hallgatom. Tehát Isten hallgat is. Ekkor talán egy újabb árnyalatát értettem meg a „…hogy Isten legyen minden mindenekben”(1Kor 28,b)igének. Csodálatos Istenünk van és olyan jó, hogy képes időben és térben mindenhol ott lenni; és eddig úgy tapasztaltam, hogy ez a „közeg” az, ami miatt valódi és értékes találkozásaink, kapcsolataink lehetnek, mindannyiunknak akik „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28).

Saját érzéseimből, emberi kapcsolatok mélységéből és minőségéből indultam ki de úgy gondolom, szintén a Krisztus központú gondolkodás és élet, az Isten jelenléte az a „tér”, ahol a szabadabb, merészebb vonásokkal rendelkező kortársművészet és a sokszor, sokak által merevnek és régimódinak tartott egyházi szokások, a liturgia „rossz szájíz”nélkül, feszültségmentesen, szabadon, egymást támogatva találkozhatnak, sokak örömére. 

Így találkozott most Grazban (is) a jazz és az istentisztelet.