A nehéz, súlyos témát bevezető áhítaton a Prédikátor könyvéből hangzott a figyelmeztetés: „ ...jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát.” Az elején idegenkedő szemek és fülek lassan-lassan felengedtek a zene hangjaira, melyet Barcsa István lelkész és tanítványai „szolgáltattak” az ifjúsági énekek elénekléséhez. A templomi elcsendesedés a helyi iskola tornatermében folytatódott, ahol a felüdítő tea- kalács utánFejér Olivér lelkész folytatta a téma boncolgatását: Elidegenedés a családban. Ha azt merné hinni valaki, hogy fiataljainkat nem lehet megszólítani, nem lehet közös hangot találni velük, az téved, hiszen az interaktív előadás során érezhető, látható volt, hogy bizony számukra is van aktualitása a témának. Saját élmények, tapasztalatok, hétköznapi valóságok- sokszor neveséges, sokszor szomórú, lehet akár tragikus is, de olyan dolgok, melyekben kicsinek-nagynak része van- az előadónak a természetes, személyes, őszinte hangja lebilincselte a hallgatóságot. A témában terítékre került néhány praktikus, gyakorlati ötlet is, hogy ifjúként, gyermekként mit lehet tenni, milyen feladatot lehet vállalni a családon belüli elidegenedés elkerülésére. Az egyik legfontosabb szóba került tényező az érzelmek felvállalása. Kimondani mit érzünk, amikor mindenki arra buzdít, hogy titkolózzunk, és ezt még mondatokba is szerkeszteni, amikor ma már a virtuális csoportokban félmondatokkal, néhány betűvel vagy rajzokkal érzékeltetni tudjuk állapotunkat: ez a legnehezbb. Megtalálni az egyensúlyt a szülőkkel való viszonyban, és ne csak az elvárásoknak megfelelni, hanem bizalommal fordulni a szülő felé, mikor legkönnyebb az lenne, ha menekülnénk, szőnyeg alá sepernénk dolgokat. Egy súlyos valóság is terítékre került: a családon belüli alkoholizmus, agresszió. A csend, és a feszült figyelem a téma körül sajnos arra engedett következtetni, hogy nem volt hiábavaló a téma, és néhány nagyon fontos tudnivaló elhangzott, hogy mit tehet egy gyerek ilyen családi közegben.

Mi az ami visszakapcsolja az egymástól távolodó családtagokat?

A közös élmények és a rítusok- nem csak ennyi, de ezek a fontosabbak. Ezt senki nem veheti el tőlünk. A megtartó erő a család egységében rejlik.

Bácsflu, Brassó, Tatrang, Zajzon, Pürkerecz, Oltszakadát és Sepsiszentgyörgy több mint harminc ifja volt együtt egy tartalmas és szép napon, melyen a testi táplálék- pizza- is igazi kedvenc volt.

Ebéd után lehetőség volt csocsózi, pingpongozni, nemezelt szappant készíteni, majd a teplomban közös énekléssel, áldással tenni gondolatjelet a nap végére: folytatódni fog május 16-án. Gödri Alpárlelkész hívta meg a fiatalokat, hogy Tatrangon majd az egyháztól való elidegenedés témáját boncolgassuk. Aki ott volt, bizonyára nem bánta meg, hogy eljött.

Köszönjük a házigazdáknak a szíves befogadást, találkozzunk májusban Tatrangon!