Arcok – álarcok nélkül – Pódiumbeszélgetés a házasság hete idei és korábbi arcaival

Arcok – álarcok nélkül – Pódiumbeszélgetés a házasság hete idei és korábbi arcaival

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg és fotó: Walkó Ádám
Budapest – A házasság hetének központi programjaként pódiumbeszélgetést rendeztek 2015. február 11-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karának dísztermében. A résztvevők – egyebek mellett – az elköteleződésről, az „igazi” felismeréséről folytattak eszmecserét. A beszélgetőpartnerek a házasság hetének 2012., 2014. évi és idei arcai voltak, név szerint: Lackfi János költő, író, műfordító és Bárdos Júlia művészettörténész; dr. Mohay Tamás néprajzkutató, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Néprajzi Intézetének vezetője és Keresztes Ilona, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetője; valamint dr. Tomka János főiskolai tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara KözgazdaságiTanszékének vezetője és Tomkáné Zsáry Anikó építészmérnök.

Az elköteleződés pillanatát – az „igazi” felismerését firtató kérdésre – Lackfi János a szerelem tetten érésével határozta meg. Ő már két hónappal találkozásuk után érezte, hogy Júliával szeretné leélni az életét, de csak egy év elteltével fogalmazódott meg benne.

Tomka János is pontosan meg tudja határozni azt a pillanatot – ő titkos naplótis vezetett érzéseiről. Éppen lediplomázott az egyetemen, Anikó pedig még csak akkor végezte el a gimnázium első évét. János már akkor elhatározta, hogy történhet bármi, megvárja. Így is lett: csak akkor kérte meg a kezét, miután Anikó leérettségizett, és felvételizett az egyetemre. Ugyanabba az ifjúsági közösségbe jártak, nagyon sokat találkoztak, kirándultak, táboroztak együtt, és három év elteltével Anikóban is megérett a vágy, hogy Jánoshoz menjen feleségül.

Tomka János kiemelte, hogy nem azzal kell összeházasodni, akivel el tudjuk képzelni az életünket, hanem aki nélkül nem tudjuk elképzelni. Kérdések és kételyek mindig vannak a jövővel kapcsolatban, de egymás megerősítésének a folyamata nagyon fontos ezek leküzdésében.

Anikó a közös erkölcsi bázist hangsúlyozta mint a problémák leküzdésének alapját, valamint azt, hogy nem szabad engedni, hogy a gondok idővel elharapózzanak, hamar kell közösen megoldást találni rájuk.

A felvetésre – hogy a házasság olyan-e, mint egy ugrás a semmibe – Lackfi Jánosnak egy francia pap ejtőernyős hasonlata jutott eszébe. Eszerint a Gondviselés is olyan, mint az ejtőernyő; amíg nem nyitjuk ki, nem is tudjuk, hogy a hátunkon van. A zuhanást egyik napból, emberből a másikba mindenki ismeri, de érdemes megrántani a Jóisten zsinórját és az ő kezébe tenni a sorsunkat. Júlia később neheztelt is rá, hogy csak belesodorta a házasságba, annyira biztos volt a dolgában, hogy meg sem kérte a kezét…

Júlia az elköteleződés pillanatával kapcsolatban felidézte megismerkedésük első évfordulóját, amikor még egyikőjük sem töltötte be a huszadik életévét. Egy étteremben ünnepeltek, „csóró” kamaszként, ám János az étlapon felfedezte azt a fajta pezsgőt, amellyel egy korábbi olvasmányában a főhős ünnepelt, így nagy boldogan megrendelte maguknak. A pincér szertartásosan fel is szolgálta, mígnem kiderült, hogy elnéztek egy nullát, így János egész havi ösztöndíját elköltötték, viszont Júlia akkor érezte igazán, hogy János az ő embere…

Keresztes Ilona szerint nagyon fontos tudatosan jelen lenni a párkapcsolatban: még ha lelkiekben megtörtént is a szerelmi elköteleződés, a kapcsolatot ápolni kell az évek során. Minden változás krízist idéz elő az életben; tulajdonképpen az esküvő is ilyen, mert átalakítja a szerepeket, de a válsághelyzeteket meg lehet tanulni kezelni.

Mohay Tamás hozzátette, hogy egymás elfogadásában jelen van a megbocsátás, az irgalom, melynek szellemében a másikat a maga valójában tudjuk elfogadni. El kell engednünk a társunk megváltoztatására irányuló vágyat, mert ez sok kapcsolat buktatója lehet. Egymásmegismerése, a jegyes felkészítő programok, az önismereti tréningek sokat segítenek e téren.

Mindenki egyetértett abban, hogy a Jóisten „gyárilag” úgy teremtette az embereket, hogy tudat alatt, ösztönösen felismerjük a másikban az igazit, aki mellett érdemes hűséggel kitartani egy életen át. Tomka János a várakozás képességét is hangsúlyozta a mai, várni képtelen környezetben, illetve kiemelte a házasság írott szabályai mellett az íratlan szabályok lefektetését is, amelyek esetében semmilyen kétértelműség nem megengedett.

A hosszúra nyúlt pódiumbeszélgetést még sokáig elhallgatta volna a népes közönség; mindenki értékes gondolatokkal és vidám történetekkel gazdagodva távozhatott.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!