Ezután pedig köszönetüket fejezték ki a bajban mellettük állók felé: „Köszönetet mondok mindenkinek, aki a veszélyben mellettünk állt. Köszönöm az önkéntesek munkáját, akik a legelső hívó szóra segítségünkre siettek. Köszönöm az MEE diakóniai osztályvezetőjének szervező munkáját, amelynek nyomán az ország legtávolabbi diakóniai intézményéből is felajánlották segítségüket ismerősök és eddig ismeretlenek egyaránt. Köszönöm az imádságokat. Köszönöm a finnországi barátoknak, hogy velünk együtt követték az eseményeket és gondoltak ránk.
S nem utolsósorban köszönöm saját dolgozóinknak a megfeszített munkát nappal és éjjel. Munkaidőben és önkéntesen. Az ő higgadtságuk tette lehetővé, hogy lakóink és hozzátartozóik között nem tört ki pánik, s kisebb átszervezésekkel, de folytatni tudtuk a gondozást. Nagy volt a veszély a környéken, de még nagyobb a kitartás. Jó volt megtapasztalni a közösség összetartását.”
A beszámoló szerint már csak a pincében van víz. Ezt mutatják a mellékelt képek.