Ahogyan Somorján (Šamorín, Szlovákia), ahol az elmúlt hét szombatján a magyar evangélikusok találkozóját tartották. A régi templomot éppen felújították, de ez nem zavarta a messziről jött vendégeket. Figyelmesen hallgatták Nagy Olivér alsó- szeli (Dolné Saliby) lelkészt, aki üdvözölte a nyolcadik összejövetel résztvevőit. Ifj. Bándi György történelemtanár a kedves kisvárosról beszélt:1591-től már tudunk protestáns vezetőről, 1602-től pedig van evangélikus lelkész és erős iskola. Ma a közösség – megfogyatkozva ugyan – él és teszi a dolgát, segít, ahol csak tud.

Milan Krivda, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Nyugati Kerületének püspöke köszöntötte a gyülekezetet, majd Bárdos Gábor polgármester fejezte ki örömét, hogy Somorján jó az együtt élés magyarok és szlovákok között. És fölzengett az ének:„Ne csüggedj el, kicsiny sereg, / Szívedet ne rémítse meg / Sok ádáz ellenséged…”

Szeverényi János igehirdetését ehhez igazította. „Sokan temetik az egyhzat, a hitet – mondta egyházunk országos missziói lelkésze. – Istent nem lehet temetni. Él és munkál bennünk. Isten a forrás: az életünk, a szeretetünk, útmutatásunk. Tele vagyunk sebekkel, és nem akarunk gyógyulni. Pedig az élő Isten meg akar gyógyítani…”

Személyes életutakat ismerhettek meg az egybegyűltek. Dezső Katalin gyülekezeti tag, Selmecziné Füzéková Diána dunaegyházi lelkész, Garádi Tünde tanár és Endreffy Géza budaörsi lelkész beszélt istenkereséséről, megpróbáltatásairól. Arról, hogy Isten mindig küld mellénk embereket, akik terelik az életünket.

A délután szép kezdése volt Szemerédi Bernadett színész, előadómű- vész fellépése. Fájó verseit, énekeit személyes vallomásával egészítette ki. Színház, zene és hit vonzásában él, és viszi – barátaival együtt – a szép szót a határon túli szórványvidékekre.

A csoportos beszélgetéseken – bent a templomban és kint az udvaron – sok szomorúságot, sok örömöt hallottam. Az öregek nem tudnak jól szlovákul, de elmennek az istentiszteletre a közösség miatt. Reménykednek az emberek, hogy egyszer lesz új pap, aki magyar, szervezi az életüket. Otthon tartja a fiatalokat. Az is probléma, hogy keveset tudnak egymásról. Jó lenne a magyarországi szolgálatok összegzése. Ki merre van? Hol tudna segíteni?

A záró istentiszteletet a somorjai lelkész, Fördös Jana tartotta. Megköszönve tagjainak önzetlen fáradozását, kérve Isten áldását mindenkire, akik itt voltak a tartalmas szombati napon. A kis közösségek átélték a megnőtt gyülekezet sugárzó örömét. Erőt merítettek, bátorságot az újabb egy esztendőre.

„Jó és nehéz itt evangélikusnak lenni!” – fogalmazta meg egy idős férfi. És erről többször is meggyőződhettem: életek, fájdalmak, nem gyógyuló sebek, emberi sorsok rejtőznek a szavak mögött. Számon tartani egyedül Isten tudja őket. És küldi üzenetét: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg…”