A felekezettől független alkalomra a helyiek népes csapatán kívül jócskán érkeztek más városokból is, mintegy 100 kilométeres körzetből. A dicsőítésben részt vett a helyi gyülekezet szolgáló csapata, az ismert dalok éneklésébe pedig bekapcsolódott a hallgatóság is, tapssal és olykor helyükről fennállva dicsérve az Istent. Pintér Béla immáron negyedik alkalommal szolgált a városban.

- Mögöttünk egy fantasztikus este, melyben újra bizonyságot tettél a benned lakó erőről, Krisztus szeretetéről, gyülekezetünk vendégeként a negyedik alkalommal. Milyen érzésekkel érkeztél újra hozzánk, mit jelent számodra Orosháza?

- Orosházához nekem nem volt semmiféle kötődésem, sőt nem is jártam Orosházán, mielőtt veletek meg nem ismerkedtem. Nekem Orosháza titeket jelent elsősorban, illetve azt a szolgálatot, amelyet már három éve végezhetek itt veletek együtt. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, így Orosháza egyben Isten tervét jelenti számomra. Mindazt, hogy itt lehetek, hogy ezt kell csinálnom, hogy reggel a gyerekek felé, most este pedig a felnőttek irányába szolgálhattam, abban a reményben tettem, hogy ez az Isten terve. Mindig jó beleállni az Isten tervébe, amikor nem „csak úgy” éppen teszünk valamit, hanem abban a biztos tudatban cselekszünk, hogy Istennek ezzel van valamiféle szándéka. Az Isten terve pedig mindig egyfajta reménységet is jelent számomra - ez fogalmazódott meg bennem ezen az estén is.

- Szolgálatod során sokfelé jársz, sok gyülekezet életébe bepillantást nyersz. Miben látod a magyarországi keresztény közösségek megújulásának lehetőségét? Mi az, ami építheti, megújíthatja egy gyülekezet életét?

- A fiúságtudat. Ezt tartom a legfontosabbnak. Sokfelé azt látom, hogy az egyház szolgálóként, néha szolgáltatóként működik, bizonyos távolságban, távolságtartásban az Istennel. A fiúságtudat lenne az, ami közel engedné újra Isten szívét a szívekhez. Mert szükséges szolgálnunk, hiszen én is ezt teszem, de mindennek az alapja az, hogy az Isten gyermeke vagyok. Lehetek bármi, szolga vagy sáfár, ami ebből nő ki, az tökéletesen fog működni, nem miattam, hanem azért, mert van egy apám. Azt látom, hogy ez nagyon hiányzik az egyházból és nagyon hiányzik az egyháznak. Nagy éhség mutatkozik ez iránt, de mintha nem tudnánk, hogy merre induljunk haza. Nagyszerű dolgokat teszünk és képviseljük az Urat a környezetünkben, a közösségeinkben, de gyakran elfelejtjük, mit jelent fiúnak lenni. Elfelejtjük, mivel jár ez a kötelességek terén, de különösképpen, hogy milyen jogokkal jár, ha az atyai ház az én házam. Amikor az ember eljut erre a felismerésre, akkor lesz igazán élethű és hiteles a szolgálata, amelyre a világ úgy vágyik, mint egy falat kenyérre.

- Ha megfigyeljük Krisztus egyházának ébredési hullámait a múltban, azt látjuk, hogy a kereszténység mindig valamiféle választ adott égető társadalmi kérdésekre. Jézus megjelenése a farizeusok vérlázító képmutatásának és a Római Birodalom elnyomásának időszakában történt; a reformáció korában az akkori vezető egyház visszásságai ellen való lázadás adta a lökést. Ébredést figyelhetünk meg a második világháború után is, amikor az erőszak fojtogató évei után levegőért kapkodva életre keltek a szeretetet és megbocsátást hirdető közösségek. Hasonlót élhettünk át a rendszerváltás idején is. Mire adhat választ ma a kereszténység? Mi lehet az, amire ma az emberek leginkább vágynak?

- A közösség. A magány soha nem látott méreteket öltött: minden szobában három számítógép van, mindenki a facebook-on lóg és mindenki mindenkivel chatel, ugyanakkor soha ilyen magányos nem volt még az ember. A közösség lenyomata lehet az egyház, a gyülekezet, illetve az Istennel való személyes közösség. Csak ez gyógyítja meg és tartja egészségesen a szívet, semmi más.

- A komoly témák után evezzünk kicsit könnyedebb vizekre: szeretném, ha beavatnál minket egy picit a zeneszerzés kulisszatitkaiba. Hogyan születnek a dalaid?

- Gyűlnek-gyűlnek bennem a dolgok, akár jó, akár rossz történik velem vagy körülöttem. Ezeket általában úgy reagálom le, hogy tanulságokat levonva valamiféle bátorítás válhasson belőle mások számára is, ebből lesznek a dalok. Ahogyan a mai estén éppen a „Homokba írva” kapcsán elmondtam, egy személyes konfliktus és annak megoldása hozott elő bennem olyan érzéseket, amelyek a dal megírására késztettek. A dalok úgy születnek, hogy élek, zajlik az élet körülöttem. Megfogalmazódnak bennem dolgok, irányok, mint például az imént említett fiúságtudat, amely most nagyon-nagyon erősen él bennem. Jönnek dalok, amelyek erre épülnek és erről szólnak. A „Csak Te” csupán a nyitánya volt egy  új fejezetnek, melyben felismerhetjük a kapcsolatot, a közösséget Istennel. 

- A sok koncert és meghívás mellett mikor jut időd zeneszerzésre?

- Vannak időszakok, évente néhány alkalom ez, egy-egy turné vagy koncert lezárása után, amikor kicsit megpihenhetek. Általában év elején, mondjuk januárban van egy lélegzetvételnyi szünet, amikor felszabadulnak energiák, és csak ezzel foglalkozhatok. Leülök a zongorám mellé, és jönnek a dallamok. Ezeket feléneklem, majd lekottázom magamnak. Egyetlen dal van az életemben, ami szöveggel együtt jött, ez a „Jézus, Te vagy minden álmom”, de a legtöbb esetben először csak a dallam jön. Ezekből van a telefonomon most is körülbelül háromszáz kezdemény. Miután felszabadul kapacitás és idő, akkor megszületnek hozzá a szövegek is. Bár először csak a dallam van meg, minden esetben tudom, hogy miről fog szólni, például dicséret, szólólemez vagy gyereklemez anyaga lesz. Amikor készen van a szöveg és dallam, akkor indul a stúdiómunka, jön a hangszerelés és a sok apró részlet kidolgozása, de ezek már egy kész mű utómunkálatai.

- Köszönöm, hogy megosztottad velünk. Végezetül egy rövid kérdés: Viszontláthatunk- e még a jövőben Orosházán?

- Remélem - ha meghívtok!