„Ennek minden évben így kellene lennie a keresztyén egység és a közös bizonyságtétel érdekében" mondta a főtitkár. Tveit arra kérte az egyházakat, hogy „határozottabban keressék a közös dátumot a húsvét megünneplésére". Tveit emlékeztet az 1997-es arra a szíriai ökumenikus tanácskozásra, ahol megállapították, hogy „a legfontosabb keresztyén ünnep eltérő napokon való megünneplésével az egyházak nem tesznek egységesen bizonyságot az apostoli hit alapvető mozzanatáról. Ez megkérdőjelezi a hitelességüket és annak sikerét, hogy Isten igéjét eljuttassák az emberekhez."
Imádságában Tveit külön kiemelte a természeti katasztrófáktól és háborúktól szenvedő térségeket, Szíriát és a Közel-Keletet, valamint azt kérte, hogy érjen véget az erőszak Ukrajnában, Dél-Szudánban, Nigériában és a Közép-Afrikai Köztársaságban.
Húsvéti levél, 2014
2014. április 15.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által...
1 Peter 1,3
Kedves testvéreim,
Krisztus feltámadott!
Köszöntök mindenkit az Egyházak Világtanácsának a nevében, a keresztyén egyházi év legfontosabb hetében – a húsvét vasárnappal végződő nagyhéten. Ez az év különös lehetőség számunkra, hogy együtt ünnepelhessük Krisztus örömhírét, emlékeztetve másokat is mindarra, amit a mi Urunk mondott és tett.
„A Feltámadás fényében élni – ez a húsvét igazi üzenete."
Ezeket a szavakat Dietrich Bonhoeffer írta fel börtöncellája falára 1944 tavaszán Németországban. Barátjának írt levelében a fiatal bebörtönzött teológus arra a következtetésre jutott, hogy életünk során leginkább Jézus feltámadására van szükségünk ahhoz, „hogy felrázhassuk és megtisztíthassuk a világot."
Isten húsvéti önkinyilatkoztatása arra hív minket, hogy hirdessük a megváltás és szabadítás üzenetét, valamint Isten misszióra és szolgálatra való elhívását. Emlékezetünkbe idézhetjük a nőket, akik elsőként látták meg az üres sírt, és az igyekezetüket, ahogy a tanítványokhoz siettek és elmondták, hogy Krisztus feltámadt!
Az ősi hagyomány arra tanít minket, hogy Jézus feltámadása új kezdetet jelent, alkalmat arra, hogy örvendezzünk Isten mindeneket újjáteremtő hatalmában. Az ortodox teológus Alexander Schmemann ezt így fogalmazta meg: „Isten nem a jelenvaló szétszakadozottságra, halálra, romlásra és hanyatlásra teremtette a világos ... A feltámadás a teremtett világ megújulása eredeti szépségében és egységében."
2014-ben mind a nyugati és mind a keleti hagyományokra épülő keresztyén egyházak ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot: április 20-án. Ez egy csodálatos lehetőség arra, hogy közösen tegyünk bizonyságot a feltámadásról. Ennek minden évben így kellene lennie a keresztyén egység és a közös bizonyságtétel megerősítése érdekében.
De a jól látható megosztottság még mindig ott van az egyházak között, és ennek egyik oka a húsvét időpontjának meghatározása körül zajló történelmi vita. Bár a különböző megközelítések mögött őszinte nézeteltérések húzódnak meg, az 1997-ben a szíriai Aleppo-ban számos egyház részvételével egybehívott tanácskozás arra figyelmeztet minket, hogy „a legfontosabb keresztyén ünnep eltérő napokon való megünneplésével az egyházak nem tesznek egységesen bizonyságot az apostoli hit alapvető mozzanatáról. Ez megkérdőjelezi a hitelességüket és annak sikerét, hogy Isten igéjét eljuttassák az emberekhez." A 2014-es húsvét fényében keressünk nagyobb eltökéltséggel a közös dátumot az ünneplésre.
A 17 évvel húsvét közös időpontjáról folytatott Aleppo-i egyeztetések után, maga az aktuális aleppo-i helyzet is arra figyelmeztet minket, hogy az egyházaknak nagyobb odaszánással kell részt vennie a közös bizonyságtételben, szolgálatban és a béke megőrzésében. A két aleppo-i ortodox érsek 2013. április 22-i elrablásának évfordulójához közeledve még mindig nem sikerült Yohanna Gregorios Ibrahim és Paul Yazigi püspökök nyomára bukkanni. Imádkozunk mindazokért, akik szenvednek és gyászolnak, akiket bántalmaztak, bebörtönöztek, megsebesítettek vagy meggyilkoltak.
Az egyház közös imája ezen a húsvéton, hogy a béke és egység jelévé lehessünk mindazok számára, akik küzdenek az igazságért és békéért. Imádkozunk, hogy véget érjen az erőszak a Közép-Afrikai Köztársaságban, Nigériában és máshol; fenntartható békéért könyörgünk Szudánban; imádkozunk azokért az emberekért, akiket természeti katasztrófa vagy háború sújt; és azt kérjük, hogy békés és erőszakmentes megoldás szülessen az ukrajnai válságra.
Az imádságaink minden országnak és embernek szólnak, az Örömhírért, hogy a prófécia beteljesüljön: „És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt" (Malakiás 4,2.) Jézus szeretete ragyogja be a szívünket és hozzon el örömöt az egész világba.
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében,
Rev. Dr Olav Fykse Tveit
az Egyházak Világtanácsának főtitkára.