Megszavazták

Az EU bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökségének tavalyi LGBT-felmérése szerint e közösség tagjainak 47 százaléka tapasztalt már az unióban hátrányos megkülönböztetést vagy zaklatást, 26 százalékuk pedig fizikai bántalmazás vagy erőszakos fenyegetés áldozatává vált.

„A homofóbia nem tolerálható tovább Európában. (...) Túl régóta élünk félelemben. Inkább nem fogjuk meg egymás kezét az utcán, tartunk a megjegyzésektől, attól, hogy távoznunk kell a bérelt lakásból, az iskolából vagy a munkahelyről. Jelentésem szerint az uniónak lépnie kell, hogy mi is élvezhessük az EU-ban mindenkit megillető jogokat” - jelentette ki az előterjesztő, Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti képviselő.

A 394 szavazattal, 176 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban az EP mélyen sajnálja, hogy az LGBT-emberek alapvető jogai nem mindig érvényesülnek teljes egészében az unióban. Felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az EU ügynökségeit, hogy közösen dolgozzanak ki szakpolitikai lépéseket - a nemek, a fogyatékosság vagy a nemzetiség alapján történő megkülönböztetés elleni stratégiákhoz hasonlóan - az LGBT-jogok védelmére is.

Az állásfoglalás szerint az oktatási és ifjúsági programokban támogatni kell az egyenlőséget és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, segíteni kell a bevált gyakorlatok - tananyagok, zaklatásellenes és megkülönböztetésellenes szakpolitikák - cseréjét a tagállamok között.

A tagállamoknak - olvasható a dokumentumban - be kell vezetniük vagy felül kell vizsgálniuk a nemi hovatartozás jogi elismerésének folyamatait abból a célból, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát. A rasszizmus, illetve az idegengyűlölet bizonyos formái ellen büntetőjogi eszközöket biztosító uniós keretszabályozást terjesszék ki az előítéletes bűncselekményekre és a szexuális irányultságon alapuló gyűlöletre való uszításra is - javasolja az EP.

Miről is szól konkrétan ez a jelentés?

A „Jelentés a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről” című szöveg magyar nyelven is olvasható ebben a dokumentumban. A szöveg szerint az LMBT, azaz magyarul leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek közösségeinek az oktatás-, az egészség-, a menekült-, a foglalkoztatásügy, a családpolitika területén diszkrimináció az osztályrészük és a jogaik kiterjesztésére van szükség.

A jelentés szorgalmazza: az azonos nemű párok élettársi közösségére, bejegyzett élettársi kapcsolatára és házasságára vonatkozó jogszabályokkal rendelkező tagállamoknak el kell ismerniük a más tagállamokban elfogadott hasonló rendelkezéseket. A jelentés továbbá felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy mozdítsa elő az LMBT közösségek alapvető jogainak védelmét a tagállamokban, és vegye figyelembe érdekeiket jövőbeni irányelvek, szakpolitikák megfogalmazásánál, valamint az európai uniós polgároknál tudatosítsa e közösségeket megillető alapvető jogokat.

Az Európai Bizottságnak sürgősen javaslatokat kell előterjesztenie a családi állapotot – köztük a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a házasságot és a nemi hovatartozás jogi elismerését – igazoló valamennyi dokumentum uniós kölcsönös elismerésére. Az EU intézmények és a tagállamok tehát ennek szellemében kötelesek lesznek részt venni a közpolitika területén egy átfogó homoszexuális jogérvényesítés megvalósításában, ide értve az egészségügy és az oktatás alapvető nemzeti kompetenciáit mellett a foglalkoztatási, menekültügyi, és külkapcsolatok területét is.  

Az ellenzők hangja

Lunacek képviselnő azt gondolta kezdetben, hogy a jelentését a plenáris ülésen vita és ellenállás nélkül megszavazzák. A LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi) Bizottság többségében egyetértett a szöveggel tavaly decemberben, de egyre több európai polgár lett kíváncsi a jelentés valódi tartalmára, egyre több ellenérv jött és egyre nagyobb volt az ellenállás a jelentéssel szemben. Összesen 130.000 tiltakozó küldött e-mail üzenetet az EP képviselőknek.

Lunacek a jelentését kritizáló kérdésekre (www.lgbt-ep.eu) válaszul kifejtette, hogy egyetlen nemes célja az egyenjogúság előmozdítása. Természetesen ebben egyetértettek a jelentést ellenző európai polgárok Lunacek képviselővel, de a jelentés nem az egyenjogúságról szól, hanem különleges jogokról, LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) emberek védelméről és privilégiumairól. 

A European Dignity Watch is hangsúlyozta, hogy a Lunacek-jelentés nyitott kapukat dönget, hiszen az EU Alapjogi politikája minden állampolgárra kiterjed függetlenül attól, hogy milyen egyéni választás alapján éli meg szexualitását. Úgy vélik, a Lunacek jelentés az LMBT ügyet arra használja, hogy kettéossza a világot: azokra, akik különleges jogokat és védelmet élveznek (azaz az LMBT-személyek), és azokra, akik látszólag nem érdemlik meg ugyanezeket a jogokat. Természetesen a jelentés senkit nem foszt meg semmilyen jogától, de olyan nézetet közvetít, miszerint az alapvető jogok egyes társadalmi csoportra szigorúbban vonatkoznak, mint másokra.

A jelentés például javasolja, hogy az Európai Bizottság biztosítsa a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78 számú irányelv figyelemmel kísérését, hogy leszbikus és meleg személyeket ne bocsássanak el személyes tulajdonságaik miatt (4(C)(i) bekezedés). 

Igaz, hogy a 2000/78 irányelv biztosítja, hogy minden munkavállalót egyenlő bánásmódban kell részesíteni, de az „LMBT ütemterv” szerint mindezt csak az LMBT munkavállalók esetében kell szigorúan ellenőrizni. Válaszként ezekre a kifogásokra Lunacek képviselőnő elismerte, hogy „a jelentésben említett jogok és politikák már léteznek az EU jogban, mindenki számára”.

A Lunacek-jelentés nem tér ki a szülők jogainak védelmére, miszerint megilleti őket a választás, hogy hogyan neveljék gyermeküket belátásuk szerint, hogyan védjék meg őket a különböző szexuális viselkedésmódokkal és orientációkkal való találkozástól egészen kicsi kortól. Felmerülhet a kérdés azzal kapcsolatban, hogy van-e jogunk valamiről nem tudni és nem látni, főleg kiskorúak esetén. Lunacek képviselőnő visszautasítja ezt a kritikát mondván, hogy „gyermekeinknek el kell mondanunk, hogy LMBT személyek léteznek, léteztek a történelem folyamán a Föld minden pontján”. Lunacek azonban ezzel tagadja a szülők azon jogát, hogy gyermekük elsődleges nevelői legyenek és ezzel olyan értékeket szeretne közvetíteni a gyermekek felé, melyek nincsenek feltétlenül összhangban a szülőkével.

Jó néhány állampolgár aggódik a jelentés azon állítása miatt, mely valamiféle „vétó mechanizmust” indítana el az LMBT emberek érdekében az EU jövőbeni jogszabályaira és politikáira tekinetettel. Lunacek szerint a jelentés nem tartalmaz ilyen állítást. Ám az egyik alapvető javaslat a jelentéstervezetben egy olyan „mainstreaming” mechanizmus felállítása, amely biztosítaná, hogy különleges figyelmet kapjanak az „LMBT érdekek” a jogszabályalkotás és a döntéshozatal minden szintjén és minden területén. 

Politikai érdekek?

A szavazás előtti konkrét vitáról 

Az Európai Parlament (EP) honlapján megtalálható a plenárisülésen elhangzott vita. Az előterjesztői összefoglaló után első hozzászólóként Anna Záborská, szlovák európai néppárti képviselő szólalt fel és felsorolta a vádakat a jelentéssel kapcsolatban. Kijelentette, hogy Szlovákiában már olyan mértékben biztosított az LMBT személyek jogegyenlősége, hogy ezért nem látja semmi értelmét a jelentésnek. Ezek után több támogató hozzászólást követően szót kapott Morvai Krisztina. A Jobbik által jelölt EP képviselő azt ecsetelte, hogy mennyire nincs jogegyenlőség az EU-ban egy multinacionális áruházlánc magyar, osztrák, vagy német eladója között, jövedelmi és munkajogi szempontból, és inkább ezeknek az igazságtalanságoknak a felszámolásával kellene foglalkoznia az EU-nak. A további felszólalók is támogatták a jelentés elfogadását, majd végül szót kapott Andor László, aki EU biztosként az Európai Bizottságot (EB) képviselte és elmondta, hogy az EB milyen sokat tett az LMBT személyek jogegyenlőségének biztosítására. 

A jelentés elfogadását ellenzők a szavazás előtt egy módosító indítványt terjesztettek be, amely lényegében a jelentés teljes elutasítását jelentette volna és ebben azt rögzítették volna, hogy a kérdést minden tagállam saját hatáskörben szabályozza. A szavazás során ezt az indítványt aztán 139 igen, 430 nem és 50 tartózkodás mellett elutasították. Ezután került sor a Lunacek-jelentésről való konkrét szavazásra, amelyet aztán 394 szavazattal, 176 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett elfogadtak.

(A magyarországi képviselők szavazásáról itt találnak egy táblázatot.)