Már pár napja megérkezett Jöran Koppenhágába, ahol az idei Eurovíziós Dalfesztivál lesz. Egy diákcsere programnak és a Lettországi Német Evangélikus-Lutheránus Egyházban végzett külhoni szolgálatnak köszönhető az, hogy Jöran maga is ebben az Észak-Kelet-európai országban él, sőt most hivatalosan őket is képviseli.

Amikor 2000-ben az Eurovíziós Dalfesztiálon mindenki együtt kérdezte Stefan Raabban: „Wadde hadde dudde da?” - „Na mi van?”, akkor Jöran is tátott szájjal nézte a műsort. A dán Olsen Brothers nyert, de a fiatal bochumi fiúnak annyira megtetszett a lett Branstorm együttes My Star című dala, hogy vett magának egy CD-t tőlük. Pár évvel később aztán maga is Lettországba ment. Egy iskolai diákcsere projektnek hála, a kedvenc országokba a helyek már mind elkeltek és csak Lettország felé volt hely. Elutazott hát oda. A 2004-es Futball-Európabajnokságból még emlékezett arra, hogy a lett csatár, Māris Verpakovskis a német védőket mennyire nyomás alatt tartotta. Zene és foci és újra csak Lettország.

A templom volt a második otthona

„Ami a zenét illeti olyan vagyok, mint egy szivacs” - meséli Jöran. A zene ugyanis mindig szerepet játszott az életében. „Ha egyházi közeben nősz fel, akkor valahogy mindig találkozol egy-egy gitárral.” Amikor édesapja még a bochumi Máté Gyülekezet (Matthäus-Gemeinde) a templom volt a második otthona. „Vallásosságomat azonban nem azon mérem le, hogy hányszor megyek templomba. Mindenkinek megvan a saját spirituális útja.”

A cserediákság alatt ismerkedett meg barátnőjével, aki miatt aztán az érettségi után úgy döntött, hogy a katonai szolgálat helyetti civil szolgálatot Lettországban fogja végezni. A Lettországi Német Evangélikus-Lutheránus Egyházban végezte külhoni szolgálatát, de a barátnő ekkor úgy döntött, hogy Wisconsinba megy egy keresztény táborba. Ott aztán egy másféle siritualitással ismerkedett meg, kapcsolatukat megkérdőjelezte és szakított Jörannal, röviddel azután, hogy a fiú Rigába érkezett. Először beszélni akart a helyi lelkésszel arról, hogyan tudna azonnal visszatérni Németországba, de a lelkész épp nem volt otthon. „Bár nehéz helyzet volt, mégis úgy vélem, hogy így volt minden rendjén. Jó volt, hogy egyedül kellett harcolnom és végigcsinálnom azokat a dolgokat. Felnőttem közben.”

Az egy évig tartó külföldi szolgálata alatt Jöran a gyülekezeti munkát segítette, fordított a gyerekistentiszteleteken, készítette a gyülekezeti újságot, szervezte a fiatalok szabadidős tevékenységét és jelen volt az istentiszteleteken a zenei szolgálatban kísérőként - még az orgonán is játszott. Feladataihoz tartozott az is, hogy a diakóniai központban az utcagyerekekkel foglalkozzon, itt 6-16 év közötti gyerekekkel játszott és tanult együtt. Tartózkodása lezárásaként valami különlegeset szeretett volna csinálni. „Mi sem volt hát könnyebb, int hogy jelentkeztem az Eurovíziós Dalfesztiálra” - mondja nevetve. Az EU-ról szóló himnusz, a More Than 27, amelyet az Axlina nevű énekesnővel adtak elő 2008-ban, a nemzeti döntőben nem került tovább.

A Youtube tette híressé

A 27 éves srác végül 2013-ban egy Youtube-dallal vált híressé. Az elmúlt nyáron a Brémai Integrált Európai Tanulmányok Intézetében már a diplomavédés előtt állt. „Pozitív perspektívára volt szükségen, amit azután végezhettem volna, hogy megszerzem a diplomát.” Jöran újra lekezdett lett dalokat írni. Anyukája adta az ötletet, hogy szerezzen egy igazi búcsúdalt.

Jöran megírta a Paldies Latiņam című dalt, amelyet egy angol barátjával együtt adott elő. A Youtube-on sláger lesz a videó: „Azt gondolom, hogy az, hogy a lettek akkor váltottak euróra és búcsúztak a pénzüktől, ami az identitásuk része, a függetlenségük jele volt, nagyban hozzájárult a sikerhez. Segített nekik a gyászukban ez a boldog melódia.” Amikor aztán egyre több médium is jelentkezett Jörannál, eldöntötte, hogy újra Lettországba utazik. Rigai bárokból kereste össze a jelenlegi együttesét. Részt vett a hírességek vacsoráin, nyert porszívót, majd a nemzeti ünnepen, közvetlenül az elnöki beszéd után levetítették a klipjét.

Elfogadni a segítséget

Két nappal később lett vége az Eurovíziós Dalfesztivál válogatójának. Ez alatt a rövid idő alatt komponálta a gitáros, zongorista Guntis Veilands a Cake To Bake című dalt. Jöran ebben arról énekel, hogy ő találta fel a Kínai Nagyfalat, fedezte fel Atlatiszt és egyszarvúakkal is tud beszélgetni. Egyet azonban még sosem tett, ezt elismeri és nem is tudja, hogy ez hogyan lehetséges: süteményt még sosem sütött. De ma pont ezt kell tennie. Ajánlja, hogy az emberek próbálják ezt ki és ne féljenek attól, hogy megkérdezzék az anyukájukat erről. Természetesen a sütisütés helyettesíthető sok mindennek, amikor a segítség elfogadásáról van szó. Olvasnunk kell a sorok között és hallanunk: „Alapvetően azt szeretném, ha az emberek megtanulnák, hogy hoygan figyeljenek a másikra és hogy hogyan töltsenek el több időt a másikkal” - mondja Jöran.

Nem számolt azzal, hogy bekerül a döntőbe 97 szavazat előnye volt a végén az Aarzemnieki"nek. „Azt hiszem, hogy azokon az embereken múlt, akikkel egyesével is beszélgettem” - véli Jöran, aki május 6-án állt színpadra 16 másik ország, így többek között Svédország, Oroszország és Belgium, nem utolsósorban pedig Magyarország képviselőivel. A döntőbe csak tíz versenyző kerülhetett be, akik május 10-én fognak megmérettetni.

Magyarország ott lesz, Kállay-Saunders Andrást ugyanis a nézői szavazatok bejuttatták. Jöranéknak ez idén most nem sikerült.

A versenyben egyébként úgy vehetett részt, hogy annak ellenére, hogy EU állampolgár, tartózkodási kérelmet kellett kérnie Lettországban. És hogy mi tetszikneki választott hazájában? „Rigában rengeteg minden történik, talán azért is, mert az ország sokáig elnyomás alatt élt.” Ez pedig tetszik a 27 éves fiúnak, aki folyékonyan beszél lettül és emiatt aztán bonyodalmai is voltak: „Sokan nem bírják felfogni, hogy egy emer, akinek semmi köze Lettországhoz hogyan tud ilyen jól lettül.” Bár ő maga nem lett, sokan kérdezik erről. Ezért is választotta az együttesének az Aarzemnieki nevet, amely azt jelenti, hogy külföldni.

A tinédzser korában annyira imádott Brainstorm együttes vezetőjével nemrégiben véletlenül Barcelona utcáján találkozott. De továbbra is azt vallja, hogy nem szeretné, ha jó barátoklennének azért, mert most már ő is híres ember lett. „Szeretném, ha ő megmaradna az én imádott sztáromnak” - teszi hozzá szerényen. De most már egész Európa ismeri őt.