- Miről folyik a szó Puszanban?

- A keresztyén világ képviselői hét év elteltével találkoznak újra, és az egyház egységtörekvésének és közös tanúságtételének legfontosabb kérdéseit vitatják meg. E tekintetben a modernkori ökumené legfontosabb eseményeként tekinthetünk a puszani konferenciára. A tanácskozás azonban nemcsak a keresztyén egységgel, az egyház bizonyságtételének hitelességével kíván foglalkozni, hanem az emberiség legégetőbb, globális méretű problémáival, tehát a teremtett világért viselt felelősségünk és a társadalmi és gazdasági igazságosság kérdéseivel is. Az egységnek a misszió és az evangélizáció a motorja, vagyis nem öncélú, ahogy a misszió sem az: elválaszthatatlan az igazságosságtól és békétől. Az ökumenikus látomás szerint az egyház ugyanis csak annyiban érdekes, amennyiben Isten missziójának részese, azt szolgálja. Az egyház egysége pedig elválaszthatatlan az emberek és a teremtett világ megbékélt egységétől.

- Van reális esély arra a sokat emlegetett „ökumenikus tél” idején, hogy meghatározó előrelépés történjen az egység felé?

- Az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága által most előterjesztett Egyház: úton egy közös látomás felé című egyháztani dokumentum több évtizedes felekezetközi párbeszéd és széles körű konszenzus eredménye, az ökumenikus egyházértelmezés aktuális foglalata. A puszani nagygyűlés legfontosabb teológiai dokumentuma a világegyház missziói lényege felől fogalmazza meg az egység látomását, a közösség megerősítésének mozzanatait – az apostolok hitének közös megvallását, a sákramentumokban és a szolgálatban való egységet –, valamint a keresztyén egyházak közös hivatását arra, hogy Isten országának jeleiként és munkálóiként mozdítsák elő a világban az igazságosság és megbékélés struktúráit. A folyamat már csak azért sem lehet gyors, mert nem csupán az együttműködés formáiról és közös akciókról állapodnak meg az egyházak, hanem az 1948-ban meghirdetett közösség további elmélyítéséről, arról a közös „vándorlásról", amely akár az úrvacsorai közösségig és az egység konkrétabb formájáig is elvezethet. Bár az EVT nem képviseli a teljes világkeresztyénséget, a római katolikus egyház és a karizmatikus egyházak sokasága sem tagja, vitathatatlanul még mindig a világkeresztyénség legszélesebb és leghatékonyabb fóruma. Ezt bizonyítja az is, hogy a tagegyházak több mint kilencven százaléka jelen van a nagygyűlésen.

- Hogy képzeljünk el egy ekkora tanácskozást?

- A tagegyházi delegáltak mellett a tanácsadókkal, tolmácsokkal, szervezőkkel, meghívott vendégekkel, illetve a rendkívül elkötelezett vendéglátó koreai egyházak képviselőivel kiegészülve a résztvevők száma eléri az ötezer főt. A nagygyűlés tíz napja alatt hét tematikus plenáris ülést tartanak. Ezek a keresztyén egység, az igazságosság, a béke és a misszió témakörével, valamint az ázsiai keresztyének helyzetével foglalkoznak. A plenáris ülések mellett nyolcvan munkacsoportban zajlik a tanácskozás tematikus része, és huszonegy kisebb csoportban, másfél órás időkeretben felekezeti és regionális szempontok szerint is sor kerül egyeztetésekre. Huszonegy csoportban zajlik bibliatanulmányozás, és több mint száz kiállítás és közösségi tér biztosít alkalmat a személyes találkozásokra. Hat időszakos bizottság fogja össze a nagygyűlés munkáját: ezek felelősek többek között a hivatalos üzenet megfogalmazásáért és az EVT következő hét évre szóló hangsúlyos témáinak és programjainak a meghatározásáért is.