Biztosan sokan ismerjük a 2000-es évek egyik meghatározó filmtörténeti produktumát: a Mátrix-trilógiát. Akik esetleg mégsem, azoknak röviden leírom a szituációt, amely tulajdonképpen a filmbéli konfliktus forrása. Adott egy világ, amiben élünk, ami körülvesz minket és egy furcsa érzés, hogy mindez talán mégsem a valóság, hanem csak egy jól megépített díszlet. A főszereplő pedig lehetőséget kap arra, hogy a díszlet mögé lásson és megismerje az igazságot arról a világról, amiben eddig élt. Döntéshelyzetbe kerül: él tovább, mindenféle rossz érzés nélkül a mesterségesen megteremtett kvázi valóságban vagy vállalkozik az igazság megismerésére és arra, hogy a mások által konstruált kereteken túlra tekint és a része lesz valami igazabb, valóságosabb és ez által sokkal nagyobb tudatosságot kívánó egésznek.

Ilyen döntési szituációkba kerülünk mi is nap, mint nap. Vannak olyan helyzetek, amikor akaratlanul is a menekülést választjuk és elmerülünk egy magunk teremtette univerzumban: hosszas várakozás, sorban állás, órákon át tartó utazás vagy egy unalmas tanóra alatt. Elkalandozunk, és fantáziánk segítségével kilépünk a szabott keretek közül, gondolatainkat másfelé irányítjuk. Ez tulajdonképpen egyáltalán nem rossz dolog, sőt! A monoton helyzetek elől menekülő ember sokszor igazán szép, mély értelmű és őszinte dolgokat tud megélni pusztán saját gondolataiba merülve is. 

Máskor viszont gondot okoz, hogy megosztott a lényünk, és külön utakon jár fizikai valónk és az elménk. Az örökös megosztottság, az állandó távolság, ami köztünk és a valóság között húzódik, nem tekinthető ideális állapotnak. Test és lélek egysége nélkül nem láthatjuk a maga valóságos formájában a minket körülvevő világot és nem érzékelhetjük azokat az impulzusokat, amik felénk érkeznek. 

Meg kell tanulnunk jelen lenni. Meg kell tanulnunk úgy használni a fantáziánkat, hogy közben ne szakadjunk ki a valóságból. Fontos, hogy az „itt és most”-ban éljünk, nyitottak legyünk a világból felénk érkező üzenetekre. Isten üzenetére. Ezt tudatosan meg kell élnünk a mindennapokban is, de vannak olyan pillanatok, amikor különösen fontos, hogy teljes valónkban, éber tudatunkkal képesek legyünk befogadni azt az igazságot, valóságos üzenetet, amit az Úrtól kaphatunk. Merjünk nyitott szemmel és nyitott szívvel élni, jelen lenni a pillanatban, testben és lélekben megtapasztalni az egységet önmagunkkal és Istennel! 

A következő alkalom mottója: „Egy-mással”. 2013. május 5-én a különbségek és egyenlőségek kérdését járjuk körül, változatlanul a Deák téri evangélikus templomban, igét hirdetni Gáncs Tamás lelkész fog. Reméljük, legközelebb Te is velünk tartasz!

Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik szívesen vennének részt velünk együtt a következő Megálló szervezésében, esetleg szeretnének tagjai lenni a Megálló zenekarnak vagy a Mentactor drámacsoportnak. E-mail címünk: koszi@koszi.net

Honlapunk a www.koszi.net oldalon érhető el, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak az éppen aktuális általunk szervezett programokról is.

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Jelöld ismerősnek a KÖSZI-t a Facebookon: https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A KÖSZI által szervezett 15. Megálló – interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Deák Téri Evangélikus Egyházközséggel együttműködésben valósult meg.