Igehirdetésében személyes vizekre evezett, mikor bevallotta, az elmúlt években sokat küzdött Jézussal. Jónéhányszor megkérdőjelezte akaratát, parancsának szeretetének létjogosultságát, fontosságát. Próbált kilépni a lelkészi szolgálatból, más utakat, más fajta munkát keresni, és Jézus hagyta, hogy kipróbálja magát más területen is, sőt segített is neki. Így volt ez Skóciával is, ahol értékes tapasztalatokra tehetett szert, taníthatott, barátokra, otthonra talált, árulta el. Onnan Szarvasra több kérdésen át, de viszonylag határozott út vezetett.

„Egy idő után Jézus elkezdett visszafelé, a lelkészség felé terelni az úton. Mivel Skóciában nincsenek evangélikusok, nincs evangélikus egyház, így nem volt kérdés, hogy hol kell újra lelkészi szolgálatba állnom […] – mondta igehirdetésében Cairns-Lengyel Henriett. – De amikor jött a kérdés, hogy hova, és melyik gyülekezetbe, a válasz először igencsak meglepett, mert hallottam Szarvasról. Igen, én is, még Skóciában is, ezt is, azt is. Jót is, de leginkább rosszat. S aztán jöttek a kérdéseim: „Uram, te most szórakozol velem, vagy tényleg komolyan gondolod?”. S jött a válasz: „Komolyan gondolod”. Aztán jött az újabb kérdés: „Biztosan komolyan gondolom, kell ez nekem?”. Aztán jött a válasz: „Biztos. Kell ez neked”. „Szükségem van nekem erre”? „Szükséged van”. „Biztos, hogy ide kell jönnöm”? „Biztos”. A sokadik megerősítő és támogató jézusi biztatás után beadtam a derekam, mert megértettem, hogy Jézusnak ez a szándéka. Jézus azt akarta, hogy idekerüljek Szarvasra, az Újtemplomba, ebbe a gyülekezetbe.”

„Az elmúlt év, a közös munka, a szolgálatok, a beszélgetések, az alkalmak, a problémák és az örömök, na meg az a határtalan szeretet amivel férjét, Petert is és őt is körülvették, és ma is körülveszik a gyülekezetben megerősítették abban, hogy itt a helyük” – mondta rendhagyó igehirdetésében az Újtemplomi Evangélikus Egyházközség új lelkésze.