Petőfi Sándor szlovák származású magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt ránk. Bemutatni sokféleképpen lehetséges, hiszen nem csakirodalmi, de történelmi tanulmányainból tudjuk, jelentős alakja a magyarságnak. Ezért most inkább életének fontos evangélikus vonatkozásait, főleg pedigleg iskoláit emelnénk ki.
Szülei mindketten szlovák származású evangélikusok voltak, így ő maga is evangélikus vallású lett.
Szülei Aszódon kötöttek házasságot, Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette őket. Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus templomban. Számos evangélikus iskolába járt: Kecskeméten az evangélikus népiskolába, majd a dunántúli Sárszentlőrincre küldte apja az evangélikus algimnáziumba. Aztán pedig beíratta a Deák téri evangélikus német gimnáziumba, majd az aszódi evangélikus algimnáziumba, de a Selmecbányai Líceumba is járt. Úgy volt, hogy a soproni Líceumba is beírtkozik, de végül 1839-ben besoroztatta magát a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe, hogy senkinek ne legyen terhére. Nem dicsőségvágyból tette, hanem dacból és szükségből. A 16 éves fiú azonban hamar beteges lesz és leszerelik. Vádorévek után 1841 őszén újra tanulásra adta fejét, a Pápán töltött esztendő későbbi tevékenységére és életére is kihatott. Vándorszínészként lépett fel, fordított, verseket írt korai haláláig.