A délelőtt - rendhagyó módon - a templomban tartott ünnepi közgyűléssel kezdődött, amelyet Jakab Béla parókus lelkész nyitott meg, és köszöntötte az egyházi és világi vendégeket: a szentelés szolgálatát végző dr. Fabiny Tamás püspököt és Bence Imre esperest, valamint Bálintné Varsányi Vilma nyugalmazott lelkésznőt, akitől Jakab Béla ez év nyarán vette át a szolgálatot Óbudán,.Megtisztelte az alkalmat a rekonstrukciós terveket készítő Benczúr László Ybl-díjas építész is.
A kormány, illetve az Óbuda-Békásmegyeri önkormányzat részéről is magas rangú vendégek érkeztek az ünnepre: Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter, Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Demeter Gellért Zsolt, az Óbuda-békásmegyeri önkormányzat részéről (Bús Balázs polgármester képviseletében), és Valentinyi Pál, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársa.
Elsőként dr. Győrfi Károly, a gyülekezet felügyelője ismertette az 1930-as évek közepén épült, és 1944. december 31-én gyújtóbombákkal lebombázott, kiégett templom háború utáni helyreállításának történetét. Elmondta, az elmúlt 20 évet is a folyamatos felújítás jellemezte, melynek eredményeként a templom és a gyülekezeti ház is sok segítséggel, anyagi ráfordítással szépülhetett-újulhatott meg. Az előzmények ismerete után érhető, hogy a felújítási munkák végére maradt a legnagyobb anyagi erőt kívánó, ugyanakkor a legkevésbé látványos feladat: a templom 340 négyzetméteres alagsorának rekonstrukiója. Ezzel az épületrésszel, az altemplommal ugyanis az elmúlt 80 év alatt nem történt semmi – sem állagmegóvás, sem felújítás. Ennek sajnálatos „eredményeként”a falak nedvesedtek – a közeli Duna áradásai folytán a belvíz igen sok kárt okozott -, a villamos- és fűtési rendszer elöregedett, a nyílászárók elkorhadtak. Elérkezett az idő a cselekvésre: 2012-ben a templom- és környékéről megkezdték a csapadékvíz elvezetését. Az épületgépészeti munkák is sorra következtek, a tervezést a Benczúr Építész Iroda végezte, a villamossági munkák tervét Majoros Péter mérnök készítette el - ingyen. A munka több ütemben folyt – előforult, hogy a pénz elfogyott, és le kellett állni – de végül a gyülekezet nagy örömére ez év nyarára befejeződtek a munkálatok.
A 48 millió forintos költségből a gyülekezet 10 százalékot tudott önerőből állni, a többi 90 százalékot pedig több forrásból tudták előteremteni. A Magyarországi Evangélikus Egyház nagyberuházási alapjából 7,1 millió forint érkezett, a Budai Egyházmegyétől 0,4 millió forint, és a Gusztáv Adolf Segélyszervezet is az adható maximális összeggel, 10.000 euróval segített. Ezen felül a gyülekezet sikeresen pályázott az Emberi Erőforrások Minisztériumánál 18 millió forint értékben, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata pedig 11 millió forinttal járult hozzá a nagy munkához.
A szépen felújított, kialakított helyiségek kész állapotra hozásához és majdani berendezéséhez hitelt is kellett felvenni. Dr. Győrfi Károly beszédének végén rámutatott: „ A hálaadás és a köszönetnyilvánítás napja ez a mai. Mindenek előtt hálát adunk Mindenható Urunknak, hogy – mint minden másban -, velünk volt ebben a munkában is. Bármilyen furcsa is, azt mondom, hogy a munka neheze csak most következik. Ezt a jelentős teret élettel kell megtölteni. Lelkészeinknek, a presbitériumnak és az egész gyülekezetnek dolgoznia kell ezen. Várunk ide nem csak az evangélikusokat, nem csak a hívőket, hanem az útkeresőket, velünk szimpatizálókat is. Hisszük, hogy közösségünket Urunk építi, de legyünk mindannyian munkatársai ebben a munkában” - zárta szavait dr. Győrfi Károly felügyelő.
Bence Imre esperes Péter apostol szavaival így bátorított a 47 esztendőn át bérlőknek kiadott alagsor újra gyülekezeti használatba kerülésének alkalmából, és biztatott a missziós célok betöltésére: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá...” (1Pt 2, 5)
A közgyűlésen a továbbiakban az állami vendégek szóltak. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Hamvas Bélától idézett, emlékeztetett a templom és a gyülekezet által megélt nehéz évtizedekre. Méltatta a történelére és kultúrájára büszke közösséget, amely példát mutatott most is a szeretet, a ragaszkodás és az áldozatkészség terén. Az óbudai evangélikusokat a református vallású miniszter Ravasz László szavaival is köszöntötte, kiemelve a hívek összefogását, amelyhez a kormány, a történelmi egyházak értékteremtő és értékőrző munkáját elismerve felfigyelt és támogatást nyújtott. Varga Mihály szólt a „kettős építkezés” nagy fontosságáról: az épített kövek melett ez a gyülekezet a naptól megszépült, megújult térben a lelkek építésén, új közösség teremtésén fáradozhat. A szellemi-lelki építkezéshez a Teremtő Isten erejét, áldását kívántva így zárt a szavait: Soli Deo Gloria.
Hegyi László beszédében szintén rámutatott a szakrális térben tartott ünnep jelentőségére: olyan közösségi térért adunk ma hálát, amely egy lakótelep szélén álló templom és lelkészei, hívei számára különös lehetőségeket rejt. „A kereszténység a közösségre bízatott – mondta -, és itt, Óbudán igazi értékek talaján álló közösség él és végzi szolgálatát évtizedek óta.”
Az egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár kiemelte, az új közösségi tér nem csak a ma is benne élők számára ad lelki otthont, hanem hívja a ma még keresőket is. Olyan közösségi tér született, amely alkalmas arra, hogy méltó helyet adjon azoknak a kis csoportoknak, a közösség tagjainak, akik kovászként megjelenve alakíthatják, más minőségűvé tehetik környezetüket – mondta a helyettes államtitkár, majd hozzátette: Bár a keresztény üzenet az egyes embert szólítja meg és személyes választ vár, mégis társadalmi tanítást is közvetít. A vallott értékek hiteles megélésével, cselekvő szeretettel tudjuk megváltoztatni a világot, amelyben élünk.
Demeter Gellér Zsolt csatlakozott méltató szavaival az előtte szólókhoz, kiemelve: a közösségépítés bástyái az egyházközségek. A múlttal, hagyományokkal bíró óbudai evangélikusokról szólva kifejtette: a lelki építkezés az első és legfontosabb, nagyobb minden kőből való építkezésnél – ehhez azonban tér kell, és öröm az, hogy most ilyen téren is gyarapodott a közösség.
Benczúr László Ybl-díjas építész szintén igével, a 127. zsoltár versével köszöntötte az ünneplőket: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” A rekonstruciós tervek készítője, aki az Északi Evangélikus Egyházkerület tiszteletbeli világi vezetője (korábban elnök-társa volt Fabiny püspöknek) elmondta: itteni munkája idején megtapasztalta, hogyan működik a Szentlélek a gyülekezetben. Az álmok csakis így, a Lélek erejével valósulhattak meg. 71 évvel ezelőtt ajándékba kapott kis Újszövetségére utalva kívánt kitartást, hűséget, áldást az új altemplom használatba vételéhez.
Már csak egy programpontja volt a közgyűlésnek: Jakab Béla lelkész Dévai Bíró Mátyás-oklevéllel köszönte meg a felújításban részt vevőknek (állami és egyházi személyeknek) az áldozatos munkát, anyagi támogatást. Mint ismeretes, a magyar Lutherről elnevezett téren áll a templom, Isten igéjének hűséges védelmezőjét emléktábla is hirdeti. A lelkész elmondta, hogy jövőre már plakett is járul az oklevél mellé.
Ezek után vette kezdetét az istentisztelet és az alagsor szentelése, melyen dr. Fabiny Tamás és Jakab Béla mellett Bálintné Varsányi Vilma, valamint dr. Lászlóné dr. Agod Anett beosztott lelkész szolgált. A püspök Máté evangéliumából választotta az igét: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)
Arról a Jézusról szólt, aki hol egyes, hol többes számban hív. „Jöjjetek, kövessetek.” A kettős, azaz a duális hívás az ókori nyelvek sajátossága. A hívó Jézus azonban küld is, mandátumot is ad. Ha csak az elhívás lenne küldetés nélkül, az emberben bent maradna a mondanivaló. Ha viszont küldetéstudata nem párosul elhívással, az igen veszélyes lehet, sok tévtanítás innen eredeztethető. Ma is így, kettesével is hív el minket az Úr: lehet az a házastársunk, egy közeli barát, munkatárs, lelkész- vagy presbiter-társ. Fabiny Tamás idézett egy missziós épület bejáratánál olvasható feliratot is: „Jó, hogy eljöttél, de hol a barátod?” Megfontolandó üzenet: ne egyedül jöjj, hívj, hozz magaddal egy érdeklődőt, egy útkeresőt, egy reménykedőt. „Jöjjetek mind: azaz valamennyien, tehát mindenki, kivétel nélkül, mármint ti mind, akik vagytok és lesztek...” Örök élet vasárnapjára utalva a püspök Reményik Sándor versét idézve az elhunytakról is szólt, akik a templompadokban mellénk ülnek. Itt, Óbudán nemzedékek láncolata során hangzik a hívás, és most újabb ajtó nyílik a gyülekezet előtt. A 47 éven át beszűkült lehetőségek ma Isten kegyelméből megváltoztak: véget ért a „pusztai vándorlás” időszaka. Egy ma is aktuális irattal, a Türelmi Rendelet után született korabeli röpirattal biztatta az ünneplő gyülekezetet a püspök: „Jöjjetek ki, ti sötétben ülő, gyászruhában járó szegény, árva eklézsiák, kik olyanok vagytok, mint a pásztor nélkül való nyáj, amelynek nincs vezetője, mint az árva, akinek nincs édesanyja, mint a fészektől megfosztott madár, amelynek nincs nyugalma. Jöjjetek ki, és örvendjetek a királynak, mert templomot hagy nektek építeni, papokat enged vitetni, s mint jó atya, megtanít imádkozni. Hisz most sokan azt sem tudják, hogy van-e Isten vagy van-e Krisztus…” A lakótelepek és luxusvillák népe számára tanuságot kell tenni Istenről. Ez a templom, ez a gyülekezet: a fészek, a védelem, biztonság szimbóluma, ahol a fiókákat ki lehet költeni – a jövő nemzedékek ugyanis ránk vannak bízva. A jöjjetek-menjetek, mint a ki-és belégzés ritmusa, el nem válaszható egymástól. Ez az élet alapja. „Menjetek, keressétek azokat, akik megfáradtak, meg vannak terhelve, kínáljátok fel nekik a békét, a megnyugvást, beszéljetek nekik Jézusról, az óbudai evangélikus közösségről, hívogassátok őket ide. Menjetek, hogy sokan jöjjenek!” - zárta igehirdetését Fabiny Tamás püspök.
A program ezt követően az altemplomban, a liturgikus felszenteléssel folytatódott, amelyet Bence Imre esperes végzett. Majd szeretetvendégségen máris birtokba vehette a megújult helyiségeket az ünneplő gyülekezet.