Rónay György (eredeti neve: Morócz György) (Budapest, 1913. október 8. – Budapest, 1978. április 8.) magyar József Attila-díjas költő, író, műfordító, esszéíró, műkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő.Tanulmányai (budapesti tudományegyetem magyar–francia szak) után a Révai Könyvkiadóhoz került lektornak, majd Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1945-től a Vigilia szerkesztőbizottságának tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. 1947-1949 között a Demokrata Néppárt (DNP) országgyűlési képviselője volt. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből.

A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Műfordítóként elsősorban francia, olasz és német írókat fordított.

Jelenits István előadását versekkel színesítette. Elsőként a Fiamhoz című verse hangzott el, amelyben 1937-ben született László fiát szólítja meg és mondja el születésének körülményeit, így származását. A továbbiakban elhangzott versek kapcsán sorra kerültek elő az előadó táskájából a Rónay kötetek: A tenger pántlikái (1969); Mérleg (1974); Szérű (1981); Nyár (1957), illetve az író naplóbejegyzéseit tartalmazó Napló kötetetek.