A CEC-nagygyűlést, ahogy arról Klaus Rieth, a sajtótájékoztató moderátora is beszámolt, július 3. és 8. között tartják a magyar fővárosban. A tanácskozás fő tétje, meg tud-e újulni az Európai Egyházak Konferenciájának szervezete.

A CEC 115 tagegyházat képvisel, tagjai között protestáns egyházak, ortodox egyházak és anglikánok is találhatóak. „Mi a közös hangot keressük” – mondta Emmanuel francia metropolita, aki arról is szólt, hogy sok mindenen szeretnének változtatni, sok mindent meg akarnak jobbítani az előttük álló pár napban. A görög ortodox egyházfő arra is kitért, hogy az előző, négy éve megtartott lyoni gyűlésükön határozták el, meg kell újítani szervezetüket. Erre a megújulásra íródott többek között az úgynevezett Uppsala-jelentés is, amely a mostani nagygyűlés egyik alapanyagát adja.

„Budapest az újjászületésünk helyszíne lehet” – jelentette ki az elnök, aki azt is megemlítette, hogy a CEC kapcsolata jó a katolikus egyházzal is, és szeretnék tovább nyitni az ökumenét. Végül a mostani nagygyűlés fő üzenetét akként fogalmazta meg, hogy egyértelmű, világos beszéddel kell az emberek elé állni. Azt kell közvetíteni számukra, hogy micsoda az egyház, és miről gondoskodik. Ez politikai és teológiai szempontból egyaránt érdekes a világ számára.

A CEC keresi a helyét a rendkívül gyorsan változó Európában, hangsúlyozta Guy Liagre, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára felszólalásában. Példaként felhozta, hogy egyre több a roma, akik integrációjában együtt kell dolgozni. Azt is gondként jelölte meg, hogy kontinensünkön jelentős gazdasági nehézségek jelentkeztek, különösen a déli országokban. „Roppant nagyok a különbségek egyes országok életszínvonala között. A híd szerepét az egyház töltheti be közöttük” – emelte ki a főtitkár, aki megoldandó problémaként látja a globalizációt és az egyre terjedő korrupciót is. Mit tudnak ezekre az égető kérdésekre az egyházak mondani, és milyen megoldást tudnak kínálni rájuk? Ezekre is közösen kell megkeresniük a választ a napokban a CEC egyházainak.