A Déli Egyházkerület két egyházmegyéjéből érkezett, mintegy 50 gyülekezeti vezető mindegyike bizonyosan átérezte személyes felelősségét, amikor a nyitó áhítatban elhangzott, hogy Isten a gyülekezetei vezetését bízta rájuk!

Krizsán Zoltán egyházmegyei felügyelő (pesti egyházmegye) üdvözlő szavai után egyházunk elnök-püspöke, Gáncs Péter hívta fel a figyelmet arra, hogy a 2017-es esztendőre való felkészülési években az országos egyház anyagilag is támogatni kívánja a gyülekezetek reformációval kapcsolatos programjait, amiről hamarosan döntés is születik. A püspök nyomatékosan kérte a jelenlévő gyülekezeti vezetőket, hogy az emlékévet ne pusztán ünnepnek tekintsék, hanem egyházunk és gyülekezeteink megújulási lehetőségének.

A cinkotai gyülekezet jóvoltából elkészített ebéd által kettéosztott, két részből álló összejövetelen két, egymástól témájában igazán távol álló előadás mozgatta meg a gyülekezeti vezetők gondolatait.

Dr. Cserháti Péter az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet evangélikus főigazgatója – aki emellett a magyar egészségügy struktúraváltásáért felelős miniszteri biztos is – dinamikus, végig pergő előadásában mondta el gondolatait az egyéni hitről, a politikáról és a kettő kapcsolatáról.

Az elmondottakat Lengyel Anna felügyelőasszony úgy summázta az előadás után, hogy bebizonyosodott, az életünk minden perce, minden egyes cselekedete megmérhető a Biblia tükrében. A miniszteri biztos előadása elején ugyanis több példán keresztül is bemutatta, hogy egy Jézust követő társadalom a vesztes pozícióból hogyan tud nyertes állapotba jutni.

Izgalmas gondolatokat hallhattunk arról – igékkel alátámasztva –, hogy az egyéni hit hogyan tudja megmozgatni a politikai cselekvést. Nemcsak a „magasabb” politikában mozgó embereknek, de mindenkinek, a saját egyéni életében is tudnia kell(ene) például, nem elég a felkészültség, az átláthatóság, de szükség van a kimondani tudás képessége mellett az ellentmondani tudás, valamint a javakról, a jutalomról lemondani tudás hitet igencsak igénylő képességére is. A jó lelkiismeret szükségességét Luther példájával támasztotta alá az előadó: „Itt állok, másként nem tehetek”.

A rendszerváltás utáni mai magyar politikai valóság néhány, sajnálatosan igaz elemével bizonyította előadásában a főigazgató, hogy nemcsak az egészségügyet, hanem a teljes magyar politikumot is jól ismeri. A politika jellemzői között sorolta fel az elhibázott rendszerváltás kapcsán azt, hogy elmaradt a teljes vagyonbevallás, megmérgezett a politikai lelkiség, (a kormányzati lelkiség elrettentő példájának nevezte az öszödi beszédet) és a politika patologizálódásának volt kénytelen tekinteni a marketing olyan megjelenését, mint a „vödörnyi jeges víz”.

Az előadásában bőven kitért a hit és az egészségpolitika területére is. A kérdéskör autentikus ismerőjeként meglehetősen sötét képet tudott a jelenlévők elé tárni, amiben az első helyen azt emelte ki, hogy hiányzik az egyén felelőssége (elhízás, dohányzás, alkohol, magatartás, drogok, stb.) Az egészségügy bonyolultságát szemléltette azzal, hogy felvillantotta az energiapolitikával való szoros összefüggés egyik elemeként azt, hogy a miskolci csecsemőhalálozások sok oka között van valószínűleg az is, hogy az inkubátorokban szükséges 37 oC hőmérséklet kánikulában, amikor a külső hőmérséklet, mondjuk 39 oC, jelenleg csak prizniceléssel tartható. Ha az előadás előtt valakinek ismeretlen lett volna a „gyógyszerlobbi” kifejezés, akkor az előadás végén ezt már nem mondhatta el…

A konferencia délelőtti része dr. Muth Lajos, a szekszárdi Balassa János Kórház igazgató főorvosának és a szülőgyilkosságok apropóján felvetett, a társadalmunkból egyre inkább hiányzó felelősség utáni kiáltásnak is felfogható felszólalással, valamint egy tavalyi Európa Parlamentben történt, az LMBTI egyének (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális, interszexuális) jogainak a nemzeti joganyagokba való beépítését szorgalmazó jelentéssel kapcsolatos szavazáson tanúsított felháborító magyar igen/nem szavazatarány megemlítésével, és az ezekre adott előadói reagálással ért véget.

A templom és a gyülekezet bemutatásakor a jelenlévők érdeklődéssel és az ebéd előtti várakozással tekintették meg a templom melletti, 300 éves akácfát is.

E sorok írója gondolatban a délutáni előadást a meghívó alapján önmagában előzetesen „dögunalmasnak” minősítette, de elnézést kell utólagosan kérnie emiatt a konferencia programjának összeállítóitól. Jelentem az olvasóknak, hogy a „Bélyegvilág csillagai” és a „Reformáció kezdetei a bélyegkiadásban” címet viselő előadás gyönyörű és izgalmas képes történelemóra volt. A „tanárnő”, Nikodém Gabriella, az Országos Bélyegmúzeum igazgatója élvezetes előadásban mutatta be azt a bélyegvilágot, amelyből több, mint 17 millió bélyeg és egyéb rekvizítum található a múzeumban.

Az előadásból megtudhatták a felügyelők, másodfelügyelők, gondnokok és pénztárosok, hogy - ha valaki nem tudná - a világ első bélyegét 1840-ben, Angliában adták ki, Penny Black néven Viktória királynő arcképével.

A reformáció előzményei, eseményei, nagy alakjai többször megihlették a bélyegkiadókat, ami sok ismeretet nyújtó, tematikus áttekintést tett lehetővé a hallgatóságnak. A reformáció szinte minden egyes mozzanatáról, eleméről adtak ki bélyeget a világ legkülönbözőbb helyén. Még a szakállas Lutherről is őriznek bélyeget a múzeumban (A Wartburg várában való száműzetésekor növeszthette meg a nagy reformátor az arcszőrzetét, a Biblia fordításának munkája közben.)

Nikodém Gabriella érdekfeszítő előadását nemcsak filatelista felügyelő testvérünk hallgatta élvezettel, hanem mindenki, aki a bélyegeket csak egyszerű postai kelléknek tekinti.

A regionális konferenciát ezúttal is fórum zárta, melyen elhangzott, hogy egyházunkat váratlanul érte a hitoktatás törvény által kibővített lehetősége. Andorka Árpád Tolna-Baranya egyházmegyei felügyelő rövid beszámolójában nem volt megnyugtató hallani a népmozgalmi adatokban tapasztalható negatív változásokat, valamint a Krizsán Zoltán által elmondottak között azt, hogy van olyan evangélikus óvoda, melyben a gyermekek 90%-a nincs megkeresztelve.

Vető István úti áldásával zárult az együttlét és a „folytatása következik” jó érzésével indultak haza a résztevők.