A diakónia napját minden évben a holokauszt idején zsidó gyermekeket mentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész születésnapján szervezi meg az MEE. 

Az ünnepség keretében tartott úrvacsorás istentisztelet liturgiai szolgálatában, Gregersen-Labossa György diakóniai bizottsági elnök mellett számosan segédkeztek. 

Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy napjainkban nemcsak a szavak veszítik el az őket hitelesítő tetteket, hanem sokszor a tettek is gyökértelenek, mert „szó, ige és ígéret nélküliek". A diakónia viszont azt hirdeti, hogy a szó és a tett újra együtt lehet - hangsúlyozta. Sztehlo Gáborról Gáncs Péter elmondta: nála a szó és a tett harmonikusan egymásra talált; élte, amit mondott, mondta, amit megtett.

Czibere Károly államtitkár ünnepi beszédében úgy fogalmazott, az evangélikus diakónia azért hiteles példa az egész társadalom számára, mert Krisztus áldozatára épül. Az államtitkár kiemelte, hogy a szeretetszolgálat élő és befogadó, és a mai társadalom „szomjazza ezt a befogadást". 
Kitért arra is, hogy aki igazán Krisztusra építette az életét, az meglátja a másik nyomorúságát, az befogadó. A diakónia - tette hozzá az államtitkár - közösséget teremt és közösséget vállal a szenvedő emberekkel.

Az ünnepségen átadták az év diakóniai munkatársa díjat Szvitán Erikának, Mészáros Attilánénak és Bódi Erikának.

Az év önkéntese díjat vehette át Hans Klein és Gebri István.

Az év szponzora lett Ábelovszky László, Imró Zoltán, Sztancsik László valamint a Tar és Társa Kft.

Emellett a nyíregyházi Emmaus Szeretetotthon és a Békéscsabai Evangélikus Szeretetszolgálat - dolgozói részére - képzési támogatást kapott.

Az ünnepség végén megkoszorúzták Sztehlo Gábor szobrát.

Sztehlo Gábor 1909-ben Budapesten született, 1932-ben szentelték evangélikus lelkésszé. Finn minta alapján 1937-ben megkezdte az evangélikus népfőiskola szervezését Nagytarcsán. 1944 márciusától kezdte el zsidó gyermekek mentését Raffay Sándor püspök megbízásából. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Mintegy 1500 gyermeket és 500 felnőttet mentett meg a vészkorszakban, tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ igaza címet.
A háború után, 1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont, és az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett fogyatékosoknak is. 1961-től Svájcban folytatta lelkészi tevékenységét 1974-ben bekövetkezett haláláig. 
A budapesti Deák téren lévő szobrát Vígh Tamás szobrászművész alkotta, és 2009. szeptember 25-én avatták fel.