Július utolsó péntekén ugyanis – már-már „menetrendszerűen” - nyílt ki az evangélikus templom ajtaja a Nyitott templom éjszakájára. A középpontban pedig ezúttal maga az élő víz állt.

Nyolcadik alkalommal rendezte meg a helyi gyülekezet missziós estjét, amellyel nem titkoltan minden évben elsősorban az Isten házához közel, azonban lélekben távol élőket kívánják megszólítani. A több mint ötórás program minden érzékszerven keresztül kívánt hatni a lélekre.

A templomkert előtti aszfaltjárdát rajzoló gyerekek jóvoltából hamar beborították Noé bárkái. A bejáratnál elhelyezett tálból többek között az erő, a szeretet és a békesség halacskáit foghatták ki a vendégek. Vizes témájú képekkel és gondolatokkal „kövezték ki” a szervezők a templom csigalépcsőjét, toronytúra végén Lutherhez hasonlóan írhatták fel krétával a megkereszteltek a vigasztaló szavakat, akik pedig még nem részesültek a keresztség szentségében, bátorítást kaptak arra vonatkozóan, hogy még nem késő kutatni az élet forrása után.

Váli Dezső festőművész válogatásában tizennégy kép segítségével mélyülhettek el az estre érkezők a szenvedés témakörében.

A pusztaföldvári Búzavirág Népdalkör rövid műsorában a „magyar Jordán”, vagyis a Tisza volt a főszereplő. A békéscsabai Zenebarát Felebarátok pedig a Biblia vizei segítségével oltották a templompadban ülők szomját.

Az este fókuszában álló istentiszteleten Péterné Benedek Ágnes prédikált. A tengerlecsendesítés jézusi története kapcsán a Békéscsabáról érkező vendég rámutatott arra, hogy életünk folyamán gyakran délibábokat kergetünk. „Szeretnénk, ha a lelkünk szomjúságát végre valóban tudnánk oltani valahol” - tetet hozzá. A lelkész elmesélt egy történetet is, amely szerint egy törzsi közösségben élő idős asszony megkeresztelésekor úgy fogalmazott: „Mindkét kezemmel megragadtam az Úr Jézust.” Az igehirdető kiemelte, hogy így kellene nekünk mindent letenni, és teljes valónkkal magunkhoz szorítani az élő víz forrását.

Az este további részében filmvetítés, illetőleg tábortűz várta a résztvevőket, akiknek testi éhségét és szomjúságát a gyülekezet asszonyai által előkészített agapé csillapította. A program éjfélhez közeledve rövid áhítattal zárult a mécsesekkel, fáklyákkal megvilágított templomban.