Nagy Gyula testvérünk bár a Gömör megyei Pelsőcön született, ahol édesapja tisztviselőként dolgozott, valójában a dunántúli, Vas megyei Vönöckről származott. 1918. szeptember 22-én született. Elemi iskoláit Kapuváron és Győrött végezte. Érettségi vizsgát a győri bencés gimnáziumban tett. Egykori bencés szerzetes tanáraira és az ősi alma materre mindig szívesen emlékezett.

Kitűnő bizonyítványával a pécsi Tudományegyetem soproni teológiai fakultásán folytatta tanulmányait. Szorgalmasan készült a lelkészi pályára, de tudományos munkásságának lehetősége is szeme előtt lebegett. 1940-ben Győrött szentelte lelkésszé D. Kapi Béla püspök. Ezt követően ösztöndíjat kapott a berlini Humbold Egyetemen, hogy a filozófia és a teológia tudományában elmélyüljön. 1943-ban filozófiai doktorrá avatják a berlini egyetemen, ahol Platon etikája disszertációjának témája.

Ezt követően előadó lett a halle-wittenbergi Luther Márton egyetem teológiai karán és egyidejűleg a Délkelet-európai Egyházismereti Kutatóintézet vezetője.

Hazatérve Németországból előbb segédlelkész lett Sopronban és Győrött, majd vallástanár helyettes Sopronban.

1946-ban megvédte teológiai disszertációját a rendszeres teológia tárgyköréből a soproni fakultáson, később lett vallástanár 1950-ig Pécsett. Közben 1947-ben házasságot kötött Schmidtbauer Margit okleveles zenetanárral. Házasságukból három gyermek, öt unoka és két dédunoka született. Mindig örömmel és szeretettel emlegette nagy családját.

Győrött az Evangélikus Diakonissza Anyaház és Szeretetotthon igazgatójának nevezte ki Túróczy Zoltán püspök, de még ugyanebben az évben, 1950-ben megválasztották az újonnan alakuló Evangélikus Teológiai Akadémia rendszeres teológiai professzorának, amely kényszerítő körülmények között rövidesen Sopronból Budapestre költözött.

A harminckét esztendősen professzori megbízatást kapott fiatal, de a szisztematikus teológia és a filozófia tudományában elmélyült teológus pontosan harminckét évig töltötte be professzori székét, a lelkészképzésben vállalt fontos küldetését. Így vált egyházunk tanító szolgálatának tudós személyiségévé és a lutheri teológia hűséges őrállójává.

1957-ben Ordass Lajos püspök hívására részt vett az LVSZ minneapolisi nagygyűlésén. Ezért tíz évi mellőzés jutott osztályrészül számára.

Igényes professzori szolgálatán átsütött személyes hite és a méh szorgalmával megszerzett tudása. Naprakész tudásával európai színvonalon tanította a teológia tudományát. Szigorát a lelkésznemzedékek későbbi szolgálatuk során értették meg. Az első magyar nyelvű szociáletikának a szerzője, amelyen más felekezetek ökumenikus nyitottsággal tájékozódtak. A debreceni Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává fogadta teológiai munkássága elismerése jeléül.

Így érte személyét, s rajta keresztül hazai egyházunkat az a megbecsülő hívás 1971-ben, amelynek értelmében az LVSZ elnöksége munkatársi szolgálatra méltatta D. dr. Nagy Gyula professzort a lelkészképzés nemzetközi referenseként Genfben, a világszervezet székhelyén. Ezt a munkakört négy évig töltötte be, majd az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) teológiai tanulmányi igazgatójává választották ugyancsak genfi székhellyel.

Közel 10 éves nemzetközi megbízatása idején öt kontinens számtalan országában tartott előadásokat, az LVSZ nemzetközi referenseként a világ szinte valamennyi evangélikus egyházában megfordult, tanulmányi igazgatóként pedig az ökumené elkötelezett tanúságtévőjeként prédikált, s számtalan előadást tartott. Személyén keresztül hazánk kereszténysége, országunk élete és hazai egyházaink szolgálata is ismertté vált. Munkáját – nagy diplomáciai érzékről tanúskodva – mindenütt megbecsülés övezte.

1980-ban hazatérve Svájcból újra a Teológiai Akadémián oktatott, míg a nyugalomba vonulás során megüresedett püspöki tisztre az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei személyét hívták meg 1982 szeptemberében. Fontos feladat hárult reá az 1984. évi LVSZ 7. nagygyűlése megszervezésében, a teológiai és személyi kérdések előkészítésében.

Püspöki szolgálatában hűségesen látogatta a gyülekezeteket, pásztorolta a lelkészeket, képviselte az egyház érdekét az akkori állami hatóságokkal szemben.

Szolgálati ideje alatt készült el mai Evangélikus Hittudományi Egyetem épülete. Újra megnyitotta kapuit a neves Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium.

Káldy Zoltán püspök, LVSZ elnök betegsége alatt és elhunytát követően reá hárul a püspök-elnöki szolgálat feladata is, más közéleti megbízatásokkal együtt.

1989. novemberében, 72. évében kérte nyugalomba vonulását, közel nyolc évi püspöki szolgálat után.

Ezt követően újra felébredt benne a tudományos teológiai munka utáni vágy. Megírta két kötetben dogmatikai művét, amelyben egyházunk tanítását foglalta össze. Ezen két könyvén is átsüt krisztocentrikus teológiai látása, lutheri teológiánk iránti elkötelezettsége és ökumenikus nyitottsága.

Egész életét tanítói tevékenysége, professzori szolgálata és egyházszeretete hatotta át. Lelkiismeretes és megbízható személye egyházépítő karaktert hordozott.

Öt könyvet és mintegy 700 tanulmányt írt, amelyek gazdagították ismereteinket, lelki és hitbeli erősödést jelentettek olvasóinak. Fájdalmas volt számára hitvesének közel két évvel ezelőtti halála.

Életéért, minden elvégzett hazai és külföldi szolgálatáért legyen áldott az Egyház Ura, aki őt nekünk adta. Övé legyen a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által, nemzedékről nemzedékre örökkön-örökké. Ámen (Ef 3,20).