Emlékműve Budapesten, a Deák tér és az Erzsébet tér sarkán áll, a Bajcsy-Zsilinszky út vonalában. Illyés Antal szobrászművész alkotása világos kőtömb, benne negatív formában az életnagyságúnál nagyobb pozitiv képet adó alak.
A szobor találó technikája jól állítja elénk az 1886. június 6-án Szarvason gazdag hagyományokkal rendelkező családban született írót, publicistát, jogászt és politikust. Alakja negatív vonásai, azaz ifjúkori tevékenysége a szélsőjobboldali szervezetekben később pozitív képpé változik, amikor csatlakozik a magyar baloldal különböző pártjaihoz, és bátran kiáll a német expanzió és háborús őrület ellen írásban, parlamenti képviselőként és szervezőként.
Családjából, Szarvasról és Békéscsabáról hozta a nincstelen parasztság helyzetét jól ismerő és azt megjobbítani igyekvő politikai programjait. Ezt ötvözték kurucos érzésű tapasztalatai a szabad hajdúvárosi Tarpán, ahol képviselővé választották. Protestáns, evangélikus ősei konok ellenzéki és bibliai magatartásával hitte, hogy küldetése van, feladata, amit csak ő tud elvégezni hazájáért, amint arról kivégzése előtt a siralomházban lelkészének vallott.
Nehéz évtizedeket élt meg, az első világháborútól a második világháborúig. Hadd foglaljam össze életművét azzal, hogy emlékeztetek 1941-ben megjelent írására: Helyünk és sorsunk Európában.
Most, amikor ezekben a kérdésekben Európában még mindig nincs végleges válaszunk, figyelhetünk történelmünk kiemelkedő, példamutató hősére. Tanuljunk tőle, és tisztelettel őrizzük emlékét!