A parlamenti államtitkár arról beszélt, a Wallenberg-év zárásaként emléket akartak állítani az egykori svéd diplomatának és mindazoknak, akik `a legmagasabb erkölcsi parancsnak engedelmeskedve sok ezer zsidó honfitársunkat mentették meg a biztos haláltól". Hozzátette, a táblával a mai nemzedék, a fiatalok figyelmét is rá akarták irányítani a vészkorszak idején történetekre, hogy az akkori események soha többé ne ismétlődhessenek meg sehol. Arra is felhívta a figyelmet, azzal, hogy a 100 éve született Raoul Wallenberget állították az egy évig tartó állami rendezvénysorozat középpontjába, világossá kívánták tenni, hogy a mai Magyarország nem felejtette el saját múltját, és kész szembesülni történelme legsötétebb korszakaival is, egy olyan nemzeti tragédiával is, mint a holokauszt volt. Utalt Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő Országgyűlésben elhangzott szavaira is. Az államtitkár úgy fogalmazott, a radikális jobboldali párt képviselőjének „verbális ámokfutása" fájdalmasan emlékeztet bennünket arra, hogy van még mit tennünk annak érdekében, hogy a magyar közéletből teljesen eltűnjenek az antiszemita és rasszista megnyilvánulások, melyektől "Magyarország kormánya a leghatározottabban elhatárolódik". Múlt hétfőn Gyöngyösi Márton annak felmérését szorgalmazta, hogy hány olyan zsidó származású ember van az Országgyűlésben és a kormányban, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak a Wallenberg-év megszervezéséért, és azt mondta, „kötelességünk emlékezni" azokra, akik azon dolgoztak, hogy megmentsék a zsidókat egy olyan korszakban, „amikor sajnos mások túl sok erőfeszítést tettek azért, hogy megöljék őket". A diplomata arról is beszélt, hogy a Wallenberg-év lezárásával nem ér véget a munka és a felelősség. Azt hangoztatta, különösen a fiatal nemzedékek körében Magyarországon, Izraelben és szerte a világon át kell adni azoknak az embereknek az örökségét, akik zsidók életét mentették meg a háború idején. Hozzátette, ahhoz, hogy elejét vegyék annak, hogy mindez még egyszer megtörténjen, az oktatásnak van a legfontosabb szerepe. Balogh András (MSZP) országgyűlési képviselő, a Wallenberg-emlékbizottság tagja arról beszélt, meggyőződése, hogy a demokraták és a humanisták vannak többségben a magyar nemzetben. Szavai szerint az, hogy a Wallenberg-év programjaihoz sok ezren csatlakoztak, köztük különböző világnézetűek, azt mutatja: a magyar társadalom többsége fejet hajt a holokauszt áldozatai előtt és elutasítja a múlt sötét árnyainak visszatérését. Az emléktáblát Ilan Mor és Németh Zsolt közösen leplezte le; a megemlékezésen mások mellett részt vett a diplomáciai testület több tagja, Antall József miniszterelnök özvegye, valamint Fabiny Tamás evangélikus püspök, aki a virágok elhelyezése után megáldotta az emléktáblát. A táblán a dunai rakpartok névadóinak neve szerepel: id. Antall József menekültügyi kormánybiztos, Friedrich Born a nemzetközi vöröskereszt magyarországi irodavezetője, Esterházy János szlovákiai magyar politikus, Jane Haining skót misszionárius, Valdemar Langlet svéd diplomata, a házastársa és segítője, Nina Langlet, Carl Lutz svájci diplomata, Salkaházi Sára katolikus szerzetes, Slachta Margit katolikus szerzetes, országgyűlési képviselő, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, Angelo Rotta pápai nuncius és Raoul Wallenberg svéd diplomata.

Fabiny Tamás imádsága:

Itt, a Duna partján, ahol nemcsak a hajók méltóságteljes úszását látjuk, ahol nemcsak szerelmespárok sétálnak egymásba karolva, ahol nemcsak kavicsot dobáló kisfiúk játszanak, hanem emlékeznünk kell arra a szörnyű korra is, amikor ártatlan embereket lőttek bele ebbe a folyóba. Soha nem tudjuk kitörölni emlékezetünkből a parton hagyott cipők látványát, vagy azt, ahogy a vér vöröse összevegyült a folyó szennyével, és fülünkben még hallanunk kell az itt maradt árvák sikolyát.

A költő, aki egykor „a rakodópart alsó kövén ülve” szemlélte a folyót, azt mondja, hogy „a múltat be kell vallani”.

Urunk, ezért itt a Dunánál megvalljuk és bevalljuk, hogy nem szerettünk téged mindennél jobban.

Megvalljuk és bevalljuk, hogy tanúságtételünk nem volt elég meggyőző, és félelemből vagy számításból gyakran tettünk vétkes engedményeket.

Megvalljuk és bevalljuk a nehézségek elöli kibúvásainkat, veszedelmes engedményeit. Hogy gyakran megtagadtuk őrállói és vigasztalói feladatunkat. Szóltunk, amikor hallgatnunk kellett volna, és némák maradtunk, amikor kiáltanunk kellett volna, mert az ártatlanok vére az égre kiáltott. Nem találtuk meg az igaz szót, megfelelő módon, a kellő időben.

Megvalljuk és bevalljuk, hogy gyengék voltunk arra, hogy az erőszakot megfékezzük.

Megvalljuk és bevalljuk, hogy inkább kerestük a hatalom levők rokonszenvét, ahelyett, hogy prófétai szóval rámutattunk volna ártatlanok szenvedésére.

Ugyanakkor hálát adunk neked azokért az emberekért, aki mégis példát tudtak mutatni. Szerzetesként vagy politikusként, lelkészként vagy diplomataként. Akik számára ott és akkor nem saját biztonságuk, hanem a másik megsegítése volt a cél. Tudjuk, hogy „Aki megment egyetlen zsidó életet, mintha az egész világ életét mentené meg.” Ezért köszönjük neked, Urunk, az ő embert mentő tevékenységüket. Add, hogy példájukból meríteni tudjunk.

Végül kérünk, hogy óvj meg minket a mai helyzetben attól, hogy bármely felebarátunkkal szemben szeretetlenek és gyűlölködők legyünk. Add, hogy a politikusok, a gazdasági élet és a média szereplői ne gerjesszenek gonosz indulatokat, hanem a megbékélést és együttműködést szolgálják. Adj hiteles egyházi jelenlétet a társadalomban és a közéletben.

Itt, a Dunánál imádkozunk azért, hogy a harcot, melyet őseink vívtak, oldja békévé az emlékezés.