Szórványlét és evangélikusság: ez a két szó köti össze az est fellépőit. Bár a földrajzi távolság sem csekély a Beszterce megyei Zselyk és a Brassó megyei Barcaság között, ám mégis igen jól megfoghatóak a hagyománynak azok a közös vonásai, amelyek leginkább annak köszönhetőek, hogy mindkét népcsoport a szászok közelségében élt évszázadokon keresztül.

Ez a tény igen jól megfigyelhető a viseleteken és a táncokon is. Kétségkívül, a zselyki magyarság – talán éppen a „göderben” lakás miatt – jobban megőrizte kultúráját, míg a barcasági csángók sokkal hamarabb polgárosultak, részben Brassó hatására, részben a bukaresti munkásévek és jó pénzkereset hatására.

Ebből a világból nyújtanak ízelítőt a Zselyki Művelődési Egyesület hagyományőrző tagjai és a budapesti Forgatós Kamara Néptáncegyüttes, amelynek tagjai rendszeresen gyűjtenek a térségben. A barcasági csángók sajátos férfitáncukat, a boricát mutatják be, illetve azokat a krizbai táncokat, amelyeket a brassói Áprily Lajos Főgimnázium Búzavirág táncegyüttesének diákjai rekonstruáltak. De ott lesznek a Brassói legények is, akik a Páva területi válogatóján is megmérették magukat. Tehát dalok, táncok az erdélyi szórvány két sajátos pontjáról.