A találkozó immáron hatodik alkalommal került megrendezésre, háromszor Sopron volt a házigazda, előtte háromszor Nyíregyháza. A tervek szerint két év múlva ismét új lesz a helyszín, de az együttlét lényegét adó program marad. Mi is ez? 

A találkozó egyházi keretek között zajlik, és egyházi iskolák találkozója, ezért természetes, hogy áhítattal kezdődik, melyben hálát adunk egymásért, az éneklés és a zene Istentől kapott ajándékáért. Idén Hafenscher Károly tartott gazdag liturgiájú esti áhítatot (A vele készült interjút itt olvashatják.) Az áhítat keretén belül imádságként hangzott el Erdei Virág mezőberényi tanuló autentikus hangzású, teljes termet betöltő népdaléneklése. 

Ugyanígy természetes, hogy istentisztelettel zárul mindig az alkalom, ami azt jelenti, hogy a fogadó gyülekezetben szolgálnak a kórusok. Idén a soproni evangélikus gyülekezet, a soproni német gyülekezet és a harkai evangélikus gyülekezet vasárnap délelőtti istentiszteletein szolgáltak az énekkarok. 

Nováky Andrea minden találkozón fontosnak tartja, hogy ne csak egymásnak adjanak koncertet a résztvevő énekkarok, hanem ők is kapjanak valamilyen színvonalas zenei élményt. Volt már zongorakoncert, improvizációs est, idén az Ittzés Tamás által vezetett Bohém Ragtime Band táncos előadása volt a meglepetés. 

Az első esti koncertet még megelőzték a köszöntések, köszönet hangzott el a házigazda Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium igazgatójának, Tölli Balázsnak. Felolvasták az MEE országos felügyelőjének, Prőhle Gergelynek, valamint az oktatási osztály vezetőjének, Varga Mártának személyes hangvételű köszöntő sorait. Varga Márta visszaemlékezett az opera gyerekkórusában eltöltött éveire, ahol csak lassan érte őt el a közös éneklés közösségformáló, személyiségformáló ereje, hogy aztán többé ne eressze el. Prőhle Gergely pedig Japánból gondolt a találkozó szervezőjére és résztvevőire, ahol a Kodály-módszer nagy elismerésnek örvend, amire büszkék lehetünk. 

A másnapi összkari próba célja, hogy a tíz-húsz-, de legfeljebb hetvenfős kórusokban éneklő fiatalok átélhessék, milyen az, amikor kétszáz ember énekel egyszerre. Mekkora ereje van ennyi hangnak. A Stargl Szilvia bonyhádi karvezető által kiválasztott és általa vezényelt Tillai Aurél-mű szépen összeállt estére. (A műről és az összpróbáról itt olvashatnak.)

Szombat este sor került a gálahangversenyre, meghallgattuk, hogy ki mivel készült a találkozóra. Volt, aki négyszólamú művet hozott; volt, aki saját zenekari kísérettel jött; volt, aki inkább kánonokkal; de akadt, ahol a tanárok is énekeltek vagy hangszeren játszottak. Aznap este is vegyesen hallhattunk a könnyedebb műfajból és a komolyabb zenéből. Átélhettük, mekkora öröm a közös produkció.

A délután folyamán került sor a találkozók egyik legizgalmasabb programjára, a gyorstanulási versenyre. Idén Kodály Zoltán 126. genfi zsoltárra írt bicíniumának a megtanulása volt a feladat. (A versenyről, a választott műről és a zsűri – Kendeh Gusztáv és Arany János – értékeléséről lásd külön írásunkat.)

Ki hogyan élte meg az együttlétet? Mely iskoláknak mik a nehézségei, örömei? Miért jó kórusban énekelni? Ezekről olvashatnak majd további írásainkban.