Kedves András!

Köszönöm, hogy gyorsan  válaszoltál az evangelikus.hu-ra  elküldött írásomra.

Valószínűleg nem vagy rajta a fraternet-listán, hiszen tegnap (hétfő) reggel ott írtam, hogy az írásom (a szerkesztői bevezetéssel ellentétben) nem „nyílt levél”, hanem tudatosan felvállalt töprengés; műfaját tekintve talán „pamflet”, amely gondolkodásra próbál serkenteni. 

Nemcsak másokat, magamat is! A Háló 2 megjelenése utáni napon bevezető teológiai tanulmányod kétszeri elolvasása után kérdéseket tettem fel önmagamnak és másoknak is, amelyek válaszra várnak. A pamflet vitairat, s a fraterneten is azt  írtam: ha tévedtem, s ha erről meggyőznek, megköszönöm, hiszen gondolkodásom azáltal is tisztul. A Te lendületes leveledből viszont végig a bizonyosság levegője árad, s Szerinted egyedül én követtem el tévedéseket, „félreolvasások, csúsztatások és redukciók révén”.  

Az elkövetkező időszakban sajnos összesűrűsödtek egyéb teendőim, így a leveledet megillető kimerítő válaszra most nem vállalkozhatok. 

De a vita jelenlegi folytatásának értelme sincs, hisz olyan szövegről (a Te tanulmányod) vitatkozunk, amelyet egy héttel a könyv megjelenése után csak nagyon kevesek olvashattak.

Ezért inkább az Olvasót bátorítom: vásárolja meg a könyvet (ez a reklám helye a Luther Kiadónak…), olvassa el írásodat, amiről vitatkozunk és maga döntse el, hogy tanulmányodban benne van-e az, amit én közvetlenül vagy közvetve  hiányoltam (a klasszikus teológia; az „Isten Báránya” teológia és a „Bárány éneke”;  a megváltás-tan; a tettesekhez való odafordulás; a nem „egyoldalú”, hanem a lutheri keresztteológia a feltámadás-teológia mellett; a biblikus szemlélet; a Káin-Ábel „veszélyes” metaforika helyetti könyörületesebb nyelvezet; a kiengesztelődés  és a megbocsátás-teológia; a gyógyításnak a megváltástól való elválaszthatatlansága; az isteni szeretet specifikumának hangsúlyozása az emberi technikákkal szemben; a hitvallásainkkal való összhang stb.)

Válaszod alapján nagyon sok mindenről tudnék vitatkozni Veled, de a fentiek miatt nem teszem.

Döntsön az Olvasó! Aztán – bízva abban, hogy a vitában épülünk és nem sérülünk - majd folytathatjuk!

Szeretettel köszöntelek,

Fabiny Tibor